DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért kell a privatizációs törvényt módosítani? Mi az oka annak, hogy a Ház asztalára került, mi értelme van egyáltalán ennek a dolognak? - vetődött többünkben fel ez a kérdés. Talán nem alaptalanul, hisz az előterjesztő is ezekkel a gondolatokkal kezdte hozzászólását, ő is fontosnak tartotta, hogy ezzel a kérdéssel indítson, amikor azt mondta, hogy a privatizáció a befejezéséhez közeledik, és vajon akkor miért kell módosítani a privatizációs törvényt. A válasz az volt, hogy éppen ezért, és érvrendszerében azzal próbált meggyőzni minket, hogy a privatizáció befejezésének törvényi feladatai is vannak.
(20.50)
Ezzel az állítással mi alapvetően egyetértünk, és mielőtt végignéznénk, hogy a privatizáció befejezése milyen törvényi feladatokat jelent, érdemes talán egypár mondat erejéig - nem nagyobb terjedelemben - kitérni a privatizáció eddigi folyamatára, hisz az meglátásom szerint három jól körülhatárolható, egymástól elhatárolható részből áll.
A privatizáció első szakasza az úgynevezett spontán privatizáció. Erre két törvény adott lehetőséget: az 1988. évi, a gazdasági társaságokról szóló törvény és az 1989. évi átalakulási törvény. Ezek jogosították fel az akkori állami vállalatok vezetőit, hogy az állami vállalatok esetében szinte korlátozás nélkül gyakorolják a tulajdonosi jogokat, és a magánosítás, értékesítés során alaposan éltek is ezekkel a tulajdonosi jogosítványaikkal. Jelentős privatizációs folyamatok indultak meg, és ez alapvetően meghatározta az egész privatizáció indulását 1988 második felében, 1989-ben.
A második szakasz, amikor már határozott törvények rendezték a privatizáció folyamatát, az 1992. évi LIII. és LIV. törvény. Az egyik az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, védelméről szólt, míg a másik a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével foglalkozott, létrehozva két elválasztható szervezetet.
A privatizáció harmadik, jól elválasztható szakasza a szocialista privatizáció, a szocialista többségi kormány szabályozása alatt végrehajtott privatizáció, ami egy új törvényt hozott létre. Ebben az új törvényben összevonta az akkori ÁPV Rt.-t és az Állami Vagyonügynökséget; és talán a fő és a legvitatottabb területe ennek a privatizációnak az energiaszektor privatizációja, ami merőben más elképzelések és koncepciók alapján zajlott, mint az előző kormány kormányhatározata és országgyűlési határozatai.
Ezért ezúton is megragadnám az alkalmat, bár sajnos az előterjesztő, privatizációt felügyelő miniszter nincs jelen, hogy cáfoljam azt az állítását, amikor azt próbálta - teljesen megalapozatlanul - mondani, hogy az energiaszektor privatizációja az előző kormány elképzelései alapján történik. Ez az állítás valótlan. Az energiaszektor privatizációja '94-es kormányhatározatok és a '95-ös privatizációs törvény felhatalmazásai alapján történik, ami mind technikájában, mind a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonrész tekintetében gyökeresen eltér az előző időszak álláspontjától és a jelenlegi ellenzéki pártok elképzeléseitől. Erre több alkalommal is felhívtuk a figyelmet, talán még egypár mondat erejéig a jelenlegi hozzászólásomban is ki fogok erre térni.
Tehát a harmadik szakaszban tartunk most; és vajon befejezését készíti-e elő ez a törvény, amiről jelenleg itt most vitatkozunk? Azt tudjuk, hogy a kormány megfogalmazott szándéka szerint 1997-ben befejeződik a privatizáció. Erről több alkalommal hallottunk felelős kormányzati tényezőktől - köztük a privatizációt felügyelő minisztertől is - nyilatkozatokat. Mi magunk a szándékot elhisszük, és tisztában vagyunk vele, ennek a gyakorlati megvalósíthatóságát azonban erőteljesen kétségbe vonjuk; de egy tény: a kormány előbb-utóbb és minél előbb szeretné lezárni ezt a privatizációs folyamatot.
Milyen feladatok állnak a tisztelt Ház előtt és előttünk, ha ezt a folyamatot le akarjuk zárni? Megítélésünk szerint - és ebben, úgy gondolom, mind a privatizációs szervezet, mind a kormányzat egyetértésével találkozunk - elszámolást kell készíteni a privatizációról. Ezen elszámolás kereteit, szabályait, és ennek az egésznek a módját nagy valószínűséggel törvényben kell szabályozni, tehát egy ilyen jellegű törvényt kell a Ház elé hozni, megtárgyalni, elfogadni és ennek szellemében végrehajtani.
Törvényt kell alkotni a vagyonkezelésről. Úgy gondolom, ez a szándék is egyező a kormányzat szándékával. A vagyonkezelésről szóló törvénynek alapvetőn meg kell határoznia az intézménytípusokat és feladatokat. Meglátásunk szerint két fő feladat van: az egyik egy vagyonkezelő tevékenység, a másik pedig egy nemzeti fejlesztési intézmény, társaság létrehozása. És itt a vagyonkezelésnél is egymástól jelentősen eltérő vagyontárgyak kezeléséről, működtetéséről kell gondoskodni, hisz itt ingatlanvagyonról, termőföldről, erdőről és ettől teljesen eltérő portfolióvagyonról, tehát tulajdonrészekről van szó.
De a privatizáció befejezéseképpen gondoskodni kell azokról a szerződésekről, amelyek az ÁPV Rt.-nél, illetve jogelődjeinél köttettek, illetve ezek kezeléséről. Itt nagy mennyiségű szerződésről van szó. Ezekben a szerződésekben a szerződő fél komoly kötelezettségeket vállalt, amit a későbbiekben kezelni, és azzal megfelelően dolgozni kell, és tulajdonképpen törvényileg gondoskodni kell a jelenlegi ÁPV Rt. megszüntetéséről is. Ennek tartalmi elemeit és az ebből adódó feladatokat is igyekeztem az előzőkben vázolni. Ezen feladatokat az előttünk levő privatizációs törvény módosítása nem tartalmazza, tehát egyértelmű választ tudunk adni arra, hogy ez nem a privatizáció befejezésének a törvénycsomagja.
Milyen kérdések vetődtek fel az elmúlt időszakban, mióta ez a privatizációs törvény megszületett, amire a módosításkor célszerű lenne esetleg odafigyelni, legalább vitatkozni róla, és megvizsgálni a kérdést. Három ilyen lényeges kérdéskört szeretnék megemlíteni; nyilván van több is, de három kérdéskört tartok lényegesnek.
Az egyik: született egy alkotmánybírósági beadvány egy neves jogászprofesszortól, aki a közigazgatásban igen járatos; beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, ami nagyon sok ponton támadja a jelenlegi törvényt, és annak alkotmányossági aggályait veti fel. Az előttünk levő előterjesztés tudomást sem vesz erről. Arra sem méltatja, hogy igen-nemmel vagy egy-egy ellenérvvel cáfolja az állításokat.
Megítélésem szerint, ha az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény szabályozza az ÁPV Rt.-t, és ennek a módosításáról beszélünk, akkor mindenféleképpen indokolt lenne áttekinteni az ÁPV Rt. eddigi működésének tapasztalatait, minimálisan figyelembe venni az Országgyűlés ellenőrzési szervének, az Állami Számvevőszéknek az észrevételeit. Jelenleg a Ház asztalán szerepel az ÁSZ jelentése, az ÁPV Rt. 1995. évi - a legvitatottabb évi - tevékenységéről és az energiaprivatizációról.
A Ház többszöri ellenzéki kezdeményezés ellenére mind ez ideig nem volt hajlandó ezt napirendjére venni. Megítélésünk szerint a privatizációs törvény módosítása előtt kell és kellene ezt az ÁSZ-jelentést megtárgyalni.
Nagyon sokszor felvetődik problémaként és kifogásként, hogy az Állami Számvevőszék jelentéseit a parlament - amely, hangsúlyozni kívánom, az ellenőrzési szerve - nem hasznosítja; ez egy eklatáns példa rá, ezért van pironkodnivalója a tisztelt Háznak ebben a kérdésben.
A harmadik kérdéskör, amit indokoltnak tartok felvetni, hogy ha már a módosításról beszélünk: az a kérdéskör, ami az energiaszektor privatizálásához kapcsolódik. Az ellenzéki képviselők több alkalommal felvetették - napirend előtti hozzászólással, módosító javaslattal, kérdéssel, interpellációval és minden rendelkezésükre álló eszközzel -, hogy merőben eltérő a véleményük az energiaszektor privatizációjáról. Több alkalommal kezdeményeztük, hogy kezdődjenek valamifajta megbeszélések, ami egy ilyen stratégiai ágazat esetében - ami nyilván nem egy kormányzati ciklusra szóló döntéseket jelent - keressünk egy olyan konszenzust, ami a parlament lehető legszélesebb körének egyetértésével találkozik. Ezen felvetésekre mind a mai napig nem kaptunk választ. Sőt, nyugodtan értékelhetem a beterjesztett módosító javaslatot elutasító válaszként - mint aki vagy nem akarja, vagy egyszerűen nem veszi tudomásul ezeket az ellenzéki felvetéseket.
Ezen követelményrendszereknek - nevezetesen a privatizáció lezárásának és a felvetődött kérdések tisztázásának - nem tesz eleget ez a törvényjavaslat, ezért joggal vetődik fel, hogy tulajdonképpen mit is akar ez törvény. A mi meglátásunk szerint, a Magyar Demokrata Fórum meglátása szerint itt nem másról van szó, mint arról, hogy az állami vagyon gyors kiárusításának a törvényét terjesztették a tisztelt Ház elé.
(21.00)
Lapértesülések szerint - és nyilván ezek létező információk - szeptemberben a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszter a privatizáció megszüntetéséhez kapcsolódó törvénymódosító-csomagot kíván a Ház elé terjeszteni. Ebben az esetben nem értjük, hogy miért ez a sürgősség a privatizációs törvény módosításával; miért kell a kormánynak sürgős eljárás keretében tárgyalnia a törvényjavaslatot; miért kell ilyen gyorsan ezt megvitatni? Tegnap kezdődött a törvény általános vitája, a mai napon le kívánják zárni. Egyszerűen nem értem, hogy miért ez a sürgető és erőltetett tempó, hacsak nem azért, hogy a képviselők nyári szabadságra készülődésére apellálva minél gyorsabban, minél kisebb akadályban reménykedve átverjék azt a törvényt, ami meggyőződésünk, hogy az állami vagyon gyors kiárusítását hivatott szolgálni, ez a legfontosabb célja.
Az eddigi viták során a legnagyobb figyelmet az úgynevezett szavazatelsőbbségi részvény kérdésköre kapta. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez egy fontos kérdés, de a lényegről igyekszik elterelni a javaslat a figyelmet, mert olyan provokatívan rossz és elfogadhatatlan ennek a szabályozása, hogy minden hozzászóló, nemcsak az ellenzéki, még a kormánypárti képviselők véleményét is indulatosan kiváltja, és ezzel meglátásunk szerint gyakorlatilag eltereli a lényegről a figyelmet. A lényeg az, hogy egy gyors kiárusítást próbálnak ezzel a törvénnyel elősegíteni, illetve növelni kívánják az értékesíthető vagyon körét, ha finoman akarok fogalmazni. Ezt úgy teszik, hogy ehhez megfelelő számszerűsíthető hatások és számítások nincsenek. A mellékletben szereplő és a tartósan állami tulajdonban maradó részvény megváltozásának egyszerűen nem ismerjük a számszerűsíthető hatásait. Nem vagyunk, nem lehetünk tisztában vele, hogy ez milyen nagyságrendű vagyont érint. Azt tudjuk, hogy jelenleg közel 1000 milliárd forintos vagyon van, amiből a jelenleg hatályos törvények szerint - a mi szakértőink becslései úgy szólnak, hogy - olyan 580 milliárdnyi vagyonrész privatizálható, ezt kívánják növelni.
Nem tisztázott az a kérdés sem, hogy mi lesz ezeknek a bevételeknek a sorsa. Több társaság esetében - olvasható az indoklásban - 1997-ben kerül sor a privatizációra.
Itt szeretnék egy kitérő erejéig arra a kérdéskörre válaszolni, ami az 1995. évi költségvetés elfogadásakor volt, és már több alkalommal is felvetődött, hogy az ellenzéki képviselők a privatizációból származó többletbevételnél úgy döntöttek, hogy azt az államadósság csökkentésére kell fordítani. Én - mivel felvetődött ez a kérdés - szeretném azt a méltatlan helyzetet minden képviselőtársunk emlékezetébe felidézni, hogy a történet úgy zajlott, hogy a költségvetési vita utolsó napján az a módosító javaslat, ami erről szólt, nem került volna szavazásra, mert a kormány által elfogadott csomag ezt kizárta. A legutolsó napon került a kormány által támogatott javaslatok közül az ellenkezője kivevésre, így került elég gyorsan és váratlanul a képviselőház asztalára az a lehetőség, hogy szavazni kell erről a kérdésről.
Ebben a helyzetben két választásuk volt az ellenzéki képviselőknek. Az egyik választásuk, hogy támogatják azt a javaslatot, amelyik úgy szól, hogy a privatizációs többletbevételt az adósság törlesztésére kell fordítani. A második változat az volt, hogy nem rendelkezik a Ház erről a kérdésről és szabad teret enged. Ezt az ellenzéki képviselők nem támogatták, a kormányzó pártok egy részének nemtetszésére, és ezúton is tisztelet azoknak, akik gondoskodtak arról, próbáltak lépéseket tenni azért, hogy ez szabályozott mederben történjen. Ebben a méltatlan helyzetben választották az ellenzéki képviselők azt a megoldást, hogy inkább a szabályozottság egy ilyen foka mellett döntöttek.
Ezt követően a Magyar Demokrata Fórum képviselői is benyújtottak országgyűlési határozati javaslatot, amikor azt kezdeményezték, hogy ezzel a rendkívül nagy összegű többletbevétellel érdemben foglalkozzon a Ház, vagy pedig a gazdasági bizottság vitassa meg és döntsön ennek a sorsáról. Ez elől a kormányzat elzárkózott.
Ezt csak azért tartottam szükségesnek felvetni, mert több alkalommal felvetődött, hogy az ellenzéki képviselők hogy szavaztak, és talán ezért, ebből a megfontolásból most a kormányzat úgy döntött, hogy ki is rekeszti az ellenzéki képviselőket abból a döntési helyzetből, hogy mi legyen a privatizációs többletbevételek sorsa, hisz itt privatizációs többletbevételekkel lehet számolni, ha igaz a mellékletben leírt indoklás, márpedig nyilvánvalóan igaz.
A bevétel növelését szolgálja - elég furcsán - a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely úgy szól, hogy privatizációs tanácsadás céljából mind hazai, mind külföldi társaságban az ÁPV Rt. korlátozás nélkül részesedést szerezhet, illetve vagyont bocsáthat rendelkezésre. Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy törvény úgy rendelkezik, hogy korlátozás nélkül - hangsúlyozni kívánom: korlátozás nélkül - vagyont bocsáthat az ÁPV Rt. ilyen társaságok részére. Ez nyilván korrupciós lehetőségek forrása, ezért messzemenően ellenezzük ezt a törvényjavaslatban szereplő megoldási módot.
De a többletbevételt hordozza az a lehetőség is, hogy most úgy döntött a tisztelt előterjesztő, hogy a Matáv 25 százaléknyi részvénycsomagját értékesíteni lehet, ennek megteremti a törvényi feltételeit. Itt is el szeretném mondani, véletlenül sem tartalmaz egy számot sem ez az előterjesztés, hogy ez a részvénycsomag milyen nagyságrendet jelent. A mi szakértőink szerint egymilliárd dollár nagyságrendűre becsülhető ez a részvénycsomag. Úgy gondolom, hogy nemcsak az összeg nagysága, hanem több minden indokolná, hogy ez írásban itt megjelenítésre kerüljön, illetve az a kérdés is mellé kerüljön, hogy mi lesz ezzel az összeggel, hogyan történik a felhasználása.
Hasonlóképpen nem szerepel ilyen szám az OTP részvénycsomagja esetében sem, ahol a 25 százalékról ismét erre az egy, úgynevezett szavazatelsőbbségi részvényre kerül az állami tulajdon levitelre. Itt csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat a Postabank esetére, amely teljes mértékben magántulajdonú bank, és a kormányzat úgy döntött, hogy fontos a második legnagyobb pénzintézet stabilitása - mi is úgy gondoljuk, hogy fontos - az ország számára, ezért állami beavatkozás szükséges. Állami beavatkozás történt egy olyan pénzintézetnél, ahol nincs már állami tulajdon.
Felvetődik az a kérdés, hogy vajon a legnagyobb pénzintézetnél, ahol nyilván ennek a kockázata legalább ugyanilyen vagy még nagyobb, miért nem lehet szükség valamilyen stabilizációs intézkedésre, miért nem kerülhet olyan helyzetbe a kormányzat, amikor hasonlóan az állampolgárok, az ország lakosai betétjeinek a biztonsága érdekében valamilyen stabilizációs intézkedésre van szükség. Itt a 25 százalék plusz egyes részvénycsomag esetében a lehetőség még megvan, hogy ezt érvényesítse a tulajdonos. Nem értjük és nem is találtunk megfelelő érveket és indokot az előterjesztésben, ami a 25 százalék plusz egyes részvénycsomag értékesítését indokolná a költségvetési bevétel kivételével, amit önmagában kevés szempontnak tartunk.
De hasonlóképpen és a nagy falatok között érdemes megemlíteni a CD Hungaryt, aminek az indoklása számunkra nagyon soványkának tűnt, hiszen arról szól, hogy az 50 százalék plusz egyes tulajdonrészt egy szavazatelsőbbségi részvényre lehet leszállítani. Az indoklás szerint a társaság privatizációjára 1997 második felében sor kerül, és a jelenleg folyamatban lévő privatizáció előkészítése során egyértelművé vált - az előterjesztést olvasom: -, hogy "a társaság minél sikeresebb értékesítése mind a bevételek, mind a szakmai és pénzügyi befektetői érdeklődést tekintve lényegesen kedvezőbb". Természetes, hogy lényegesen kedvezőbb; természetes, hogy több pénzt adnak a nagyobb részéért! Ehhez igazán nem kellett egy-két évet várni, hogy erre a felismerésre jusson a kormány, és én úgy gondolom, hogy egy kicsit a képviselők lebecsülése, hogy ilyen érvekkel próbálják a képviselők szemét kiszúrni - hétköznapian szólva.
(21.10)
Összességében úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag több félrevezető lépés mellett egyetlen célt szolgál, hogy annak teremtse meg a törvényi lehetőségeit, hogy az állami vagyon gyors kiárusítását kezdeményezze a kormányzat az immáron utolsó, a negyedik évében.
Ebben a helyzetben a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja tisztelettel az előterjesztőnek, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, és szeptemberben - nem kérünk hosszú időt -, amikor szándékoznak a privatizációt befejező csomagot a Ház elé terjeszteni, azzal együtt kerüljön a Ház elé. Úgy gondolom, ezt az időt ki kell hogy bírja, hacsak nem az előbb általam említett gyors végeladási szándékok vezérelik a kormányzatot. Nyilván erre a kérdésre tettekkel lehet válaszolni.
De ha valamilyen oknál fogva nem tudja elfogadni ezt a javaslatot az előterjesztő, akkor tisztelettel szeretné kérni a Magyar Demokrata Fórum: adjon időt arra, hogy érdemi módosító javaslatokat és indítványokat lehessen készíteni, hiszen tegnap kezdődött az általános vita és a mai napon a tervek szerint lezárásra kerül. Ezért tisztelettel szeretném kérni és javasolni, hogy az általános vitát ne zárjuk le. Ezt nem egy képviselőtársam tette már meg az általános vitában.
A Magyar Demokrata Fórum azt is javasolja az előterjesztőnek, és kérjük, hogy készítsen egy kiegészítést a törvényjavaslathoz, ami a törvényjavaslat gazdasági hatásait tartalmazza. Úgy gondolom, itt minimális elvárásként meg lehet fogalmazni, hogy milyen vagyoni értékről van szó a jelenlegi törvényjavaslatban, és ennek hatására milyen vagyoni értéket és milyen irányban érint, milyen ennek a hatása. Úgy ítéljük meg, hogy ezzel párhuzamosan, az ÁPV Rt. bevételi oldalait tárgyalva célszerű lenne az ÁPV Rt. kötelezettségeiről is beszélni és számba venni a kötelezettségeit. Bizonyára elkerülendő egy olyan megoldás, hogy az ÁPV Rt. bevételeit egy következő évi költségvetés feléli, és a következő kormánynak már csak az ÁPV Rt. vagy utódszervezetének kötelezettségeit hagyja meg.
Összességében tehát azt kérjük és javasoljuk, hogy az előterjesztő vonja vissza vagy legalább adjon lehetőséget érdemi módosító javaslatokra; készítsen kiegészítőt, a Házszabálynak megfelelő és egy minimális elvárásnak megfelelő törvény-előkészítéshez, és a kérdés tárgyalására a költségvetés megvitatásakor részleteiben térjünk vissza.
Annak reményében, hogy a kormányzat részéről legalább válaszra találnak ezek a kérdések, zárom a Magyar Demokrata Fórum nevében a felszólalásomat, mert ellenkező esetben nem tudjuk ezt a végkiárusítást szolgáló törvényt támogatni.
Köszönöm a figyelmüket.
