KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (FIDESZ): Nem, azt hiszem, nem kívánok abból a jegyzetből - valamilyen idegen papír volt itt a pulpituson. (A talált papírt átadja az elnöknek.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A '95. évi XXXIX. törvény módosításáról folyik az általános vita a parlamentben. Ez köznyelven szólva a privatizációs törvény módosítása. Ennek a módosításnak a mi megállapításunk szerint két lényeges eleme van. Az egyik az, hogy a privatizációs törvény egy új 7. §-ban kiegészülne egy olyan szabályozással, ami a törvénybe beemeli a szavazatelsőbbségi részvény egyes kérdéseit és ennek az egész intézményrendszerét. A másik lényeges eleme ennek a törvénynek a melléklet, amiben pontosan szabályozza az előterjesztő, illetőleg módosítja azon vállalkozói vagyont, amely tartósan állami tulajdonban kell hogy maradjon, és főleg azt, hogy ez milyen arányban kell hogy tartós állami tulajdonban maradjon. Magyarul azok a cégek, amelyek állami kézben vannak, itt szerepelnek, és az is, hogy tartósan milyen állami arány kívántatik ezeknél a cégeknél.
Először a felszólalásomban a szavazatelsőbbségi részvény kérdéséhez szeretnék hozzászólni.
Kedves képviselőtársak, bizonyára tudják, hiszen előttem is sokan elmondták ezt: ez a szavazatelsőbbségi részvény a magyar jogrendben nincs. Egyszerűen nem létezik. Azok a törvények, ahol a jogi logika szerint, a dogmatika szerint szerepelniük kellene, ott nem szerepelnek. A jogintézmény maga kiforratlan, kidolgozatlan értelemszerűen, és a megjelenése is csak egy viszonylag későbbi időpontban volt érzékelhető, sem a Gt., sem a polgári jog ezeket a szavazatelsőbbségi részvényeket és a hozzájuk fűződő pontos jogokat, korlátozásokat, lehetőségeket nem tartalmazza. Ahhoz, hogy azt reméljük, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatoknál - ott, ahol szavazatelsőbbségi részvényt kíván csak megtartani az állam - ez az intézmény valóban biztosítsa az állam gazdasági, stratégiai érdekeit és lehetőségeit, ahhoz meg kell hogy jelenjen ez a szavazatelsőbbségi részvény a jogi szabályozásban.
(20.30)
Nem a privatizációs, hanem a gazdasági törvényben és a polgári törvénykönyvben, a polgári és a gazdasági jogrendbe illeszkedően. Nem vehető másnak az, hogy nem ott kívánja a parlament által elfogadtatni a kormány ezt a szavazatelsőbbségi részvényt, hanem itt, a privatizációs törvényben, mint kigondolatlan, kiforratlan kapkodás. Nem ismeretlen ez a parlament ellenzéki képviselői előtt. Számtalan olyan eset van, amikor a kormány kifejezetten kapkod, különböző időzítési, logisztikai, nem tudom, milyen határidős problémákkal olyan helyeken szabályoz kérdéseket, amelyek nem oda valók. Általában hiába mondja ilyenkor az ellenzék azt: nem helyes, hogy ilyen eljárást követ a kormány, mert egyszerűen megzavarja a jogrendet, a jogstabilitást veszélyezteti, és főleg nehézzé teszi a jogkövetést, sőt, ad absurdum, általában a parlamentben a kormánypárti képviselők is ezekkel a felvetésekkel egyet szoktak érteni; persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy egyébként a végszavazásnál az ilyen megoldások mellé letegyék a voksukat, és így hozzájáruljanak ahhoz - ahelyett, hogy megakadályoznák -, hogy maga a kormány ezzel a stílussal összezavarja a jogrendet, és a kapkodását törvényerőre emelje.
Magyarul, a mi elképzelésünk a szavazatelsőbbségi részvény kapcsán a következő: a Gt.-ben kell ezt a kérdést szabályozni, nem egy ágazati törvényben. A Gt.-ben az egész jogkonstrukciót át lehet gondolni: mire jó, milyen lehetőségek, milyen jogosítványok, milyen korlátozások fűződnek hozzá, és ott lehet megteremteni azt a jogstabilitást, ami később valóban alkalmassá teszi a szavazatelsőbbségi részvényt arra, hogy az állam stratégiai érdekeit ezáltal képviselje a meghatározott cégekben. Ebben a formában így ez nem alkalmas erre, miután a kormány jelentős cégekben kíván szavazatelsőbbségi részvényeket bevezetni vagy megtartani, így például a Paksi Atomerőműben. Azt gondoljuk, hogy ez a magatartás felelőtlenség; az élet sajnos ezt a vélekedést látszik alátámasztani.
Gondoljanak csak a Szegedi Paprika Rt. ügyére! A Szegedi Paprika Rt.-ben az államnak volt aranyrészvénye, vagyis szavazatelsőbbségi részvénye - egy ilyen kidolgozatlan, kiforratlan jogi konstrukcióban -, és ezzel a részvénnyel nem tudta megakadályozni azt, hogy a Szegedi Paprika-részvényt ne vigyék a tulajdonosai felszámolásba. Ezt a céget felszámolják, holott az állam egyébként a szavazatelsőbbségi részvényével meg szerette volna ezt akadályozni: nem jött neki össze. Azért nem jött össze, mert ez a jogi konstrukció ebben a kidolgozottsági formájában nem alkalmas arra, hogy egy megalapozott jogi hátteret adjon egy esetleges jogvitában a szavazatelsőbbségi részvénnyel bírók kezébe.
Tekintettel arra, hogy - még egyszer mondom - stratégiai cégekről van szó, ez a magatartás kockázatos, kapkodó, elfogadhatatlan, nem szabad ezzel élni. Nagy lelkesedéssel támogatnánk a kormányt akkor, hogyha először a gazdasági törvényben szabályozná a szavazatelsőbbségi részvényt; és utána végképp nem is kellene azzal foglalkozni a privatizációs törvényben, hogy ott a szavazatelsőbbségi részvény konstrukciójának mik a konkrét jogai, korlátozásai, hanem már értelemszerűen adott a konstrukció; akkor értelmesen lehet arról vitatkozni, hogy mely cégeknél tartsunk szavazatelsőbbségi részvényt és melyeknél nem. Ez a megoldás itt alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet, és miután az állami vagyon jelentős része a szenvedő alanya ennek a kísérletnek, ez megengedhetetlen!
Hangsúlyozom még egyszer: az aranyrészvény-konstrukciót egyébként támogatná az ellenzék egy jelentős része, a Fidesz mindenképpen, de ezt a Gt.-módosításához kell behozni. Arról az ellenzék igazán nem tehet, hogy a kormánynak szervezési gondjai vannak, és nem sikerül neki a törvényhozói meg a kormányzati munkát összehangolni, és a privatizációs törvényt előbb akarja módosítani, mint a gazdasági törvényt, aminek a módosítására egyébként már régen sor kellett volna hogy kerüljön.
Ez egyébként már önmagában elegendő indok ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot ne lehessen támogatni, hiszen itt például azt a módosító indítványt kellene beadni, hogy a törvénymódosítás 3. §-a szűnjön meg, mert nem értünk ezzel egyet. Nem itt kell szabályozni! Akkor viszont értelmét veszti az egész további menet. Tehát én azt gondolom, ez a törvényjavaslat így önmagában alkalmatlan a támogatásra, és módosító indítványokkal sem javítható. Azonban még érdekesebb, hogyha megnézi az erre fáradságot vevő a mellékletet, ami a másik kardinális kérdés ebben a törvényjavaslatban: ugyanis itt derül ki az, hogy a másik elem sem támogatható - legalábbis jelentős részei egyáltalán nem támogathatóak.
Áttérek akkor a törvényjavaslat második lényeges elemére, a mellékletre. Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy például az egész energetikai szektorban, a gázszolgáltatóknál, az áramszolgáltatóknál, az áramtermelőknél és többek között a Paksi Atomerőműnél, továbbá az Országos Villamos Távvezeték Rt.-nél - tehát az elosztást végző rt.-nél - ez a javaslat, részben megerősítve egyébként egy korábbi álláspontot, amit szintén ez a kormány terjesztett elő, úgynevezett egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényt határoz meg.
Az általános indoklásban egyébként külön tanulságos az, hogy összesen egy nagyon-nagyon rövidke szakasz szól arról, hogy ennek mi az oka. Szó szerint felolvasom: "a húsz gáz- és áramszolgáltató, valamint erőművi társaság esetében az egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényhez fűződő jogosítványok gyakorlása átkerül az IKM-miniszterhez, azzal, hogy a további állami tulajdonban lévő részek tekintetében a tulajdonosi jogokat változatlanul az ÁPV Rt. gyakorolja." És itt kifejtik még néhány mondatban, hogy a szavazatelsőbbséghez fűződő jogok biztosítják az állam stratégiai érdekeit ebben az ágazatban. Ez eddig még látszólag rendben is lenne. Itt arról van szó, hogy szavazatelsőbbségi részvényt kell az egész energetikai szektorban megtartani, azért, mert ez a konstrukció biztosítja az állam stratégiai befolyását, hiszen egy sor jogszabály itt például ellátási felelősséget is ró a kormányra.
Majd az érdeklődő ember egy másik részhez lapoz, ahol azt veszi észre, hogy a Kopint-Datorg Szervezési és Adatfeldolgozási Rt. 25 százalék plusz egyes állami részesedését 50 százalék plusz egyes részesedésre kívánja emelni a kormány. És itt érdekes az indoklás, szintén érdemes felolvasni: "a Kopint-Datorg esetében a jelenleg kisebbségi tartós állami tulajdonrész stratégiai többségre történő emelését a Miniszterelnöki Hivatal részére végzett szolgáltatások biztosításának igénye indokolja."
Képviselőtársaim! Hogy is van ez? Olyan jelentéktelen, apró-cseprő cégeknél, ágazatoknál, mint az egész energetikai szektor, ami monopolisztikus szerkezetű, ahol nem lehet lecserélni az erőműveket csak úgy ukmukfukk, ahol nem kompetitív vagy nagyon kevéssé versenyző az egész szektor, ott a szavazatelsőbbségi részvény mind elegendő ahhoz, hogy az állam a stratégiai jogosítványait érvényesítse? Sőt ennél a szektornál még ellátási felelősség is van! Ellenben egy olyan intézetnél, mint a Kopint-Datorg - ahol egyébként kompetíció van, verseny van, a piacon meg lehet venni ezeket a szolgáltatásokat, amit a Miniszterelnöki Hivatal részére végez a Kopint, vagy meg lehet másképp oldani az egészet, van államapparátus, adatgyűjtés stb. -, ott, mit ad isten, a 25 százalék plusz egy nem elégséges: nemhogy az aranyrészvény, a szavazatelsőbbségi részvény nem elégséges az állam, de nem is az állam, hanem a Miniszterelnöki Hivatal részére végzett szolgáltatások biztosítására, hanem egyenesen többség kell?! Tehát nemhogy nem elég az aranyrészvény, hanem többség kell, mert a Miniszterelnöki Hivatal részére egy egyébként versenykörülmények között dolgozó ágazatban olyan szolgáltatást nem lehet biztosítani, ahol az állam a cégben csak 25 százalékban érdekelt. Nemhogy aranyrészvény: a 25 százalék sem elég!
Egész egyszerűen: szerintem ez a két indoklási rész megmutatja, hogy az egész melléklet egy rossz tréfa, csak elszúrták a határidőt, és nem április 1-jén adta be a kormány. Ugyanis ez olyan mértékben ellentmondásban van egymással, amilyen mértékben csak ellentmondásban lehet valami önmagával. Itt vagy megbíztak valami humoristát, hogy írja meg a mellékletet, illetőleg az indoklást, vagy tényleg vicces kedvében volt a kormány, és jókedvében beterjesztette ezt a törvényjavaslatot.
De vannak más bajok is itt a melléklettel. Itt van például a Magyar Távközlési Rt., ahol a 25 százalék plusz egy szavazatról lemenne a kormányzat egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényre. Nagyon érdekelne a következők közötti összefüggés: a Matáv legutóbbi közgyűlésén az egyébként a részvények 25 százalékával plusz egy szavazattal bíró kormányzat képviselője nem támogatta az osztalék kifizetését, ellenben itt most megjelenik a szavazatelsőbbségi részvényre történő állami részesedés csökkentése. Nagyon érdekelne, hogy e között a két apróság között mi az összefüggés, hiszen egyébként a Matávban jelentős osztalékfizetésre lett volna lehetőség. Itt, ha jól értem, az állami részesedésnél mindnyájunk pénzéről van szó.
(20.40)
Nem is kell nagyon részletesen indokolnom azt, hogy én úgy gondolom, az Ovit Rt., vagyis az Országos Villamos Távvezeték Rt.-ben, illetőleg a Paksi Atomerőműben nem támogatjuk az egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvénykonstrukciót, még akkor sem, ha formálisan az MVM-nél vannak is ezek az aranyrészvények.
Azt gondolom ugyanis, hogy a Paksi Atomerőmű már csak van annyira lényeges az ország szempontjából, mint a Kopint-Datorg a kormány szempontjából. Ha a Kopint-Datorgnál egy tanulmányt nem lehet úgy megvenni, hogy az államnak ne legyen benne többsége, akkor szerintem Paksnál se csináljunk arra részvényt, tartsuk meg ott az MVM-en keresztül, illetőleg mondjuk ki akár konkrétan, hogy a Paksi Atomerőmű, meg az Ovit Rt. bizony tartós állami tulajdonban marad, mégpedig az én javaslatom szerint ez nyugodtan maradhat száz százalékos állami tulajdonban.
De menjünk tovább ezen az egyébként nagyon érdekes kis mellékleten! Itt van például a CD Hungary esete. A CD Hungaryben ugyanis szavazatelsőbbséget biztosító részvényt kíván bevezetni a kormányzat. Ez mind rendben is lenne, azonban mielőtt én parlamenti képviselőként, mint aki mégiscsak arra is hivatott vagyok többek között - önökkel együtt, tisztelt képviselőtársaim -, hogy az állami vagyon alakulását ellenőrizzem; mielőtt én egy ilyen döntést meghozok, szívesen látnék egy kormányjelentést arról a botránysorozatról, ami a CD Hungaryt érintette az elmúlt időszakban, beleértve a legutóbbi időket. Talán bizonyára figyelték a sajtófigyelőket. Ugyanis szeretnék tisztán látni, mielőtt egy ilyen stratégiai döntést meghozok ebben az ügyben.
Azt gondolom, jobb az, ha az ember először tisztán lát, és utána lép valamit, mintha sötétben gyorsan belerohan egy gödörbe. Éppen ezért például bizonyos cégeknél nem lehet támogatni ezt a megoldást, mert előbb jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba.
Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül - nem megyek végig egyenként a mellékleten - összefoglalóan a mellékletről el lehet mondani: ez a melléklet nagy részben az érdekelt lobbyk küzdelmének eredményeképpen került be ide a parlament elé, ami elég sajnálatos, mert értelemszerűen ezek a lobbyk végképp nem a kormányzati stratégiai gondolkodás mentén alakítják ki a véleményüket. Így aztán meglehetősen esetleges az, hogy mely cégnél 100 százalék, mely cégnél 50 százalék, mely cégnél 25 százalék vagy még annál is kevesebb, ad absurdum szavazategyenlőséget biztosító részvény az, amit az állam meg akar tartani.
Az indokolásból egyébként világosan kiderül: hol arra hivatkozik egy cégnél a kormány, ahol, mondjuk, csökkenteni akarja a részesedését, hogy a forgóeszköz-finanszírozáshoz tőkét kell bevonni; hol azt mondja, hogy azért kell növelni a részesedést, mert az államnak kell a forgóeszközigényeket biztosítani; hol azt mondja, hogy pénzt akar megtakarítani, ahol azt mondja, hogy pénzt kell ebbe a cégbe betenni. És itt semmiféle elvek nem rendezik, irányítják, igazítják el az embert abban, hogy vajon ez miért van így. Ezek nem ágazati megfontolások, hanem itt szemmel láthatóan az a megfontolás, hogy ki tudta kiharcolni, melyik lobby, hogy bekerüljön és milyen arányban.
Ez sok mindennek nevezhető, csak stratégiának nem, márpedig ha az állami vagyon alakítása kapcsán - mint hallottuk Bauer Tamástól - az államnak stratégiája van, akkor kívánatos, hogy ez a stratégia itt előttünk világosan megjelenjen, és ne lobbyharcok tükröződjenek az előterjesztésben.
Tisztelt Képviselőtársak! Ha van valamilyen törvényjavaslat, amihez szükséges költségvetési hatásvizsgálat, akkor kétségtelen, hogy a privatizációs törvény feltétlenül az. Nem vitatom, hogy a jogalkotási törvényben, illetőleg a Házszabályban számos esetben nehezen teljesíthető az egyes előterjesztések költségvetési hatásvizsgálata, hiszen, mondjuk, a nemzeti szimbólumok konkrét szabályozásához - pedig az tárgyiasult - viszonylag nehezen készíthetők el ezek a költségvetési hatásvizsgálatok, illetőleg egyes kérdéseknél tényleg nem is kéri az ellenzék ezt számon a szó szoros értelmében vagy betű szerint a kormányon.
De ha van valamilyen törvény, amihez szükséges a törvények által egyébként megkövetelt és előírt költségvetési hatásvizsgálat, akkor az az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény és annak módosítása. Csakhogy ez nincs; vagy van, de a kormányzat valamilyen ok miatt ezt titkolja. Ugyanis a parlament és annak képviselői ezt nem kapták meg. Amit most megkapott a képviselők egy része - nem mindenki -, az egy úgynevezett háttéranyag, ami kizárólag a mezőgazdasági ágazatban dolgozó tartós állami tulajdonú társaságok működésének bizonyos mértékű összefoglalása a számok tükrében, de még ez sem meríti ki egyébként a költségvetési hatásszámítás fogalmát. De az egészről egyébként semmi más anyag nincsen.
Bizonyára a kormányzat a parlamenti képviselők leleményességére, ügyességére támaszkodik, vagy arra, hogy majd megcsinálják maguknak, mert a kormányzatnak erre nem volt ideje, vagy nem volt kedve ezzel bíbelődni, biztos egyeztetési nehézségek voltak, meg el vannak foglalva a munkatársak, és ilyen apróságokra, mint a törvényi előírás, már nem volt mód figyelemmel lenni.
Azonban ebben az ügyben tényleg nem lehet - félretéve az iróniát - felelős döntést hozni akkor, ha a képviselők nem látják a költségvetési háttérszámításokat és hatásokat. Miután ez nincs, már önmagában ez az ügy elég arra, hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg a módosítást ne támogassák a képviselők.
Végezetül engedjenek meg egy nem ennyire a konkrét javaslathoz kötődő észrevételt - nem is kritikát, csak észrevételt. Ugye, önök is tudják azt, hogy az ÁPV Rt.-ben különböző munkálatok folynak. Önök biztos tudják, tisztelt kormánypárti urak, de talán az ellenzékiek is, hogy az ÁPV Rt.-ben folynak bizonyos munkálatok arra vonatkozóan, mi legyen az ÁPV Rt. sorsa. Mi is legyen az ÁPV Rt.-nél tartósan állami tulajdonban maradó vagyon, üzletrész, részvény sorsa? Mi az a stratégia, ami mentén a privatizációt le kell zárni, és fel kell építeni valami más működési logika mentén szervezetet, vagy nem kell felépíteni? Egyáltalán: hogyan tovább?
Ha ezek a munkák komolyan vehetők, akkor egész egyszerűen nem érthető az, hogy miért nem ezzel kezdi a parlament az egész privatizáció ügyének megvizsgálását, miért akarja eleve korlátozni magát. Hiszen világos, ha például véletlenül egy olyan stratégia születne, hogy egy magyar befektetési intézetet hoz létre a kormány különböző gazdaságpolitikai célú projektek vagy stratégiai célú projektek finanszírozására, és ennek forrásoldalát ott véli megtalálni, hogy mondjuk nem adja el a Matávban meglevő részesedését, ellenben mindig azzal küldi majd oda a képviselőjét, hogy az esetleges Matáv-osztalékot elhozván megteremti forrásoldalról bizonyos gazdaságpolitikai projektek finanszírozását, mondjuk, egy ilyen intézeten vagy társaságon keresztül - akkor teljesen világos, hogy lehet ez bármennyire csillogó vagy jó gondolat, az a hajó sajnos már elment, mert a Matáv részvényeit a kormány el akarja adni.
Egyébként majd későbbi törvények tárgyalásánál ejtünk szót arról, hogy az ott befolyó bevétel hogyan és miként fog hasznosulni. De az teljesen világos, hogy ez a törvényjavaslat önmagában, most bármi is legyen benne, azt jelenti, hogy vagy - ad 1 - összhangban van az egyébként a parlament által még nem tárgyalt és a kormány által sem elfogadott, csak készülő "ÁPV. Rt. hogyan tovább" stratégiákkal, vagy egyszerűen azt csinálja a kormány, hogy bár még nem tudja, kamiont vesz-e vagy teherautót, de a garázst már felépíti egy adott méretre, aztán innentől lehet tervezni, hogy hogyan tovább.
Ez sok mindennek mondható, de megint nem stratégiának. Én éppen ezért azt szeretném, ha a kormányzat legalább valamilyen módon tájékoztatná a képviselőket arról, milyen elképzelések vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább privatizációs folyamat, hogyan tovább tartós állami tulajdon, hogyan tovább ÁPV Rt.; vagy egész egyszerűen vár addig ezzel a törvényjavaslattal és módosítással addig, amíg azok a gondolatok nem kerülnek olyan állapotba, hogy már lehet a koncepciókról törvényhozási szinten beszélni.
Ellenkező esetben, megint mondom, sok mindennek nevezhető majd, ami történik, de egy biztos: stratégiának nem. Márpedig - és itt engedjék meg, hogy egy angol közmondással zárjam a felszólalásomat - annak a kapitánynak, aki nem tudja, hogy hova akar menni, mindig ellenszele van.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
