DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha már hivatkozás történt a "pályakezdő" fogalom felesleges voltára, akkor hadd utaljak arra, hogy a 19., 20. és 27. számmal jegyzett módosító indítványaimban én is elhagyni javasoltam a "pályakezdő" kifejezést, de valóban más meggondolásból. Abból a logikából, hogy ha nem tesszük kötelezővé a tőkefedezeti részben való részvételt, akkor feleslegessé válik a "pályakezdő" fogalom, mert a "pályakezdő"-t azért kellett ebbe a törvénybe beiktatni, hogy meg lehessen mondani, kinek a számára kötelező. Ha senki számára nem kötelező, akkor a pályakezdők számára sem lenne kötelező. Tehát ezeknek a módosító indítványainknak nem a "pályakezdő" szó elhagyása a lényege, hanem annak az eldöntését igénylik hogy kívánjuk-e kötelezővé tenni az új és új és új generációk számára a tőkefedezeti biztosítási ágban való részvételt.
Az általános vitában már elmondtam, de talán nem árt ismételni, hogy amikor önkéntesen léphettek be a tőkefedezeti rendszerű biztosítópénztárakba az emberek, akkor mára 600 ezren választották ezt, és 35 milliárd forint gyűlt össze ezeknek a pénztáraknak a befizetéseiből. Miközben a reálbérek gyakorlatilag egyfolytában csökkentek, az életszínvonal romlott, az élet egyre nehezebbé vált, mégis 600 ezren akadtak, akik önként vállalták azt a bizonyos, szabad polgárhoz méltó, önkéntes döntésen alapuló öngondoskodást, amiről oly sok szépet hallhattunk az eddigiekben. Ha 600 ezren voltak ilyen körülmények között, és arra gondolunk, hogy valóra válik mindaz a rózsás jövőkép, amit a kormány-előterjesztés a gazdasági és inflációs trendekről nekünk előadott, akkor nyilván még sokkal többen lennének, akik ezt vállalnák, míg a kötelező évente 25-30 ezer belépővel számolhat.
(18.00)
Tehát 15 év múlva érnénk el a mai szintet. Ezért fel nem foghatom, hogy milyen racionalitás szól amellett, hogy - nagyon nagy erkölcsi felelősséget vállalva - az állampolgárokat két részre osszuk: azokra, akik kötelezően egy új rendszerben vannak, és azokra, akik kötelezően a régiben maradnak; sőt: a kettő között egy libegő csoportra is, amely ide is, oda is tartozhat.
Az, hogy kötelezően csak a pályakezdő lép be, míg kötelezően a negyven-valahány év fölötti ott marad a régi rendszerben, mindenképpen olyan súlyos diszkriminációt jelent az állampolgárok között, melyet az alkotmány tilt, hiszen nemre, korra és a többire való tekintet nélkül egyenlő jogokat kell biztosítani. Márpedig itt szigorúan korhoz kötött diszkriminációról van szó.
Ennek felvállalása nem látszik racionálisnak, különösen az Alkotmánybíróság mostani szigorára tekintettel, hiszen az önkéntesség már bebizonyította, hogy ugyanilyen hozamokra képes, mint a remélt kötelezőség. Amellett - tapasztalatom szerint - már mondtam azt is, hogy a magyar népdalokban nagyon sok betyárt hősként énekelnek meg, de tudomásom szerint egyetlenegy fináncot sem. Tehát az állam valamitől kötelezővé tett befizetései kevésbé vonzóak, kevésbé serkentik az állampolgárt a befizetésre, mint ha jól felfogott érdekében önként vállalhatja. Tehát olyan társadalomfilozófiai vagy szociálpszichológiai megközelítés is indokolná ezt, amivel szemben nem tudnak igazán gazdasági érveket hozni, hiszen az önkéntes pénztárak, az önkéntesség már bebizonyította életrevalóságát.
Ezért tisztelettel kérem az előterjesztő kormányt, illetve a kormánypártokat, hogy a 19., 20. és 27. pontokban előterjesztett ilyen irányú indítványaimat támogassa, illetve néhány egyéb, szétszórt pontban és egyéb törvényekben ebből következő jogi pontosítások átvezetéséhez is járuljon hozzá. Köszönöm szépen.
