DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Most a kötelező avagy önkéntesről áttérnénk egy másik csomagra, a törvény másik részére, amely akár kötelező, akár önkéntes, mindenképpen érdemes arra, hogy néhány szót ejtsünk róla.
Ezen rész módosító indítványai részben Dobos Krisztina 91. számon jelzett, 91., részben a saját 92., 95., illetve a 107. módosító indítványaim. Három kérdést érintenek ezek a módosítások.
Az első, amit Dobos Krisztina jelzett: az egyetemi, főiskolai hallgatók egyetemi, főiskolai tanulmányi idejére szóló szolgálati idő megváltását ne az egyetemisták és főiskolások ösztöndíjának terhére, hanem az állami költségvetés terhére tegyük.
A másik ugyanezt a családi pótlékra is előírná. Ott még egy pontosítást tartok szükségesnek. Nevezetesen azt, hogy a családi pótlék után fizetendő járulék mértéke ne a mindenkori minimálbérhez kötődjék, mert az független a családi pótléktól, hanem a mindenkori családi pótlék összegéhez; tekintve, hogy az Alkotmánybíróság is úgy döntött, hogy nem létező jövedelmekre nem lehet járulékot, adót kivetni. Márpedig a minimálbér nekik nem létező jövedelmük, nekik a családi pótlék a létező jövedelmük. Ebben az esetben is a költségvetést terhelné ennek a megváltása.
Mind a kettőben arról van tehát szó, hogy az állam részt vállal a családi, illetve az egyéni beruházásokból. Mert miről van szó a családi pótléknál? Arról, hogy gyereket, tehát majdani járulék- vagy adófizetőt szül és nevel az anya. Annak idején a jogi egyetemen állítólag kedvenc vizsgakérdés volt: Kedves jelölt úr! Nézzen ki az ablakon! Mit lát? - És ha a jelölt azt mondta, hogy villamost meg trolibuszt, akkor megbukott; ha azt mondta, hogy adóalanyt, meg adótárgyat, akkor átment.
Ilyen a gyermek, aki ugyan most még csecsemő, meg sokba kerül, de utána, ha sikeres az élete, meg a szülei fel tudják nevelni, akkor adófizetővé, sőt járulékfizetővé válik. Ő tehát tulajdonképpen adóalany, potenciálisan az. És a létrehozása, majdani adófizetővé felnevelése költségbe kerül - költségbe, mint bármely termék előállítása. Ezen költség elismerése a költségvetés részéről - amely ennek a gyereknek adófizetőként vagy járulékfizetőként a hasznát húzza majdan - természetes igénynek látszik, különösen akkor, amikor Magyarországon sem a családi adózás, sem egyéb formában ezt a családokra, szülőkre jutó terhet a költségvetés semmiképpen nem vállalja át, noha ennek hasznát húzza, amikor az illető jövedelemtermelő, tehát adó- és járulékfizetővé lesz.
Az egyetemista esetében ugyanez a helyzet azzal megduplázva, hogy nagyobb jövedelmet és nagyobb járulékot fog fizetni, hiszen bármilyen a jövedelmi helyzetünk, azért vélhető, hogy egy főiskolai, egyetemi diplomával nagyobb átlagkereset érhető el, mint anélkül. Nem beszélek arról, hogy ha valaki a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végzi el - de ezek között olyan is akad -, akkor különösen nagy jövedelemre tehet szert, ezért magas adókra számíthatunk. Tehát méltányos lenne, ha a költségvetés ebben részt vállalna - egyszerűen a jövőbe történő beruházásként.
Az általános vitában ezt nagyon röviden megemlítettem, és akkor valaki azt mondta a szószékről, hogy ez visszatérés lenne a paternalista állam osztogató eljárásához. Ha ez paternalista állam, akkor Franciaország, Németország, Svédország és az Európai Közösségek minden állama paternalista állam, amely valamilyen módon tudomásul veszi, hogy a gyereknevelés költségekkel jár, és ahhoz hozzájárul.
Továbbá nem tudom, hogy ha a Pénzügyminisztérium ezt valamilyen paternalizmusnak tartja, akkor miért nem tartja paternalizmusnak az általános vita lezárása után másnap megjelent sajtóközleményeket, miszerint a magánpénztárakba befizetett összegek után 25 százalék adólevonást terveznek lehetővé tenni az szja-törvényben. Ez azt jelenti, hogy egy 12 ezer forintos jövedelmű állampolgár 300 forint adó-visszatérítést, egy 120 ezer forint jövedelmű állampolgár 3 ezer forint adókedvezményt kap. Magyarul: a magasabb jövedelmű nyugdíjához 3 ezer forinttal járulnak hozzá az adófizetők, az alacsonyabb jövedelműeknél 300 forinttal.
Ez a tízszeres különbség felborítja a hirdetett lineáris nyugdíjrendszert, hiszen az - a világon egyedülállóan - progresszív nyugdíjrendszer lenne, míg az adórendszert közelítené a lineárishoz. A lineáris nyugdíjrendszert el tudjuk fogadni, van olyan is a világon, de progresszív sehol nem lesz, csak ezzel az adókedvezménnyel együtt Magyarországon.
(18.10)
Egy olyan társadalompolitikai kérdésben kell döntenie a kormánynak - elnézést, hogy a részletes vitában térek erre ki, de az általános vita alatt ezek a pénzügyminiszteri elképzelések még nem voltak ismertek -, tehát egy olyan társadalomfilozófiai kérdést vet fel, hogy az adók és a társadalombiztosítási járulékok, a közterhek kiadásai és a járadékok rendszere tulajdonképpen a nagy elosztó rendszereken belül és együtt milyen szerepet vállal külön-külön és együtt. Véleményem szerint - és ez nem az én véleményem, hanem az európai gondolkozás véleménye - ezeknek a nagy elosztórendszereknek az lenne a szerepe, hogy valamelyes esélyegyenlőséget adjanak a jövő generációjának, tehát lehetővé tegyék a generációk közötti és a generáción belüli mobilitást - lásd oktatás -, illetve lehetőséget adjanak arra, hogy felnövekedjék minden gyerek, akiből talán majd tehetségesként esetleg kiemelkedő személyiség válik. Tehát minden adó- és nyugdíjrendszert együtt szemlélve ennek az esélyegyenlőségnek nem a megteremtését, de az esélyegyenlőség irányába mutató újraelosztást tartalmaz.
Milyen társadalompolitikai gondolat van a mögött, hogy Magyarországon olyan adó- és társadalombiztosítási rendszer legyen, amely ez ellen hat? Kérem, példátlan mind a magyar történelemben, mind Európában az, amely az esélyegyenlőtlenség fokozására irányuló újraelosztási rendszert kíván bevezetni. Nagyon jól tudom, hogy a javaslataim ezt csak korrigálni tudják, de legalább szépségtapaszként saját arcukon javasolják vagy fogadják el ezt, mert azt hiszem, hogy különben kénytelenek lesznek térdig érő szakállal járni, mert borotválkozni igen veszélyes anélkül, hogy tükörbe nézzen az ember. Tényleg gondolják végig, hogy mit jelent ez a két rendszer nem ma, nem holnap, hanem a társadalom egészének jövője szempontjából! Csak reménykedni tudok abban, hogy még van idejük ezt végiggondolni.
Köszönöm szépen.
