SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS
SEBŐK JÁNOS (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló XLIII. törvény 1996. június 6-án került kihirdetésre, és hatályba lépett 1996. szeptember 1-jén. A törvény 80. § (4) bekezdésében az Országgyűlés önmaga számára a következőket szabta meg: "A békében kinevezhető tábornoki létszámot az Országgyűlés állapítja meg." Mivel a kormány a kihirdetéstől eltelt egy év alatt nem nyújtott be indítványt, ezért a törvényben előírt létszám rendezésére én nyújtottam be az önálló indítványt ez év júniusában.
Önök közül bárkiben felmerülhet, hogy egy ilyen kicsi, és reményeim szerint, ahogy megvalósul az európai kollektív biztonsági rendszer, békelétszámában egyre kisebb fegyveres erőnél talán nem is kellene ezzel az Országgyűlésnek foglalkoznia. Csak zárójelben jegyzem meg, az nem egyedi jelenség, hogy a Magyar Országgyűlés állapítja meg a békében kinevezhető tábornoki létszámot, mert például Németországban a Bundestag állapítja meg nemcsak a tábornoki, hanem az ezredesi létszámot is.
Két alapos indoka van annak, hogy mégis az Országgyűlés döntsön erről. Mondhatnám azt is, hogy a civil ellenőrzés tegyen rendet, mert először is nálunk nemcsak azok viselik a katonai rendfokozatot - így a tábornoki rendfokozatot is -, akiknek ezeket rendszeresítették, azaz a fegyveres erők, hanem a különböző, a polgári élethez jobban közelálló fegyveres szervek tagjai is. Sajnos a fegyveres szervek vezetői nem tudnak önmérsékletet tanúsítani a kinevezéseknél, ezért ma a hatályos miniszteri rendeletek szerint a kinevezett tábornoki létszám közelít a százhoz, és az igényelt - amelyet az egyes érintett minisztériumok adtak le - 166 fő. Ez a létszám messze meghaladja az egyik közeli ország 242 ezer fős hadseregében meglévő 125 fős tábornoki létszámot.
(20.30)
Ugyanis nálunk az összes fegyveres szerv létszáma az 1997-es költségvetési törvény szerint 137 ezer fő, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létszáma nélkül.
Önöknek tudniuk kell, hogy a fegyveres szervek - a fegyveres erők kivételével - a tábornoki létszám tekintetében még hagyományokra sem hivatkozhatnak, mert a rendszerváltás előtt volt olyan fegyveres szerv, ahol nem volt tábornok, és volt olyan, ahol csak az országos parancsnok egyedül viselte ezt a rendfokozatot. Most ennek figyelembevételével hasonlítsák össze azt az igényt, amelyet az egyes minisztériumok leadtak, és amelyet megküldtem a honvédelmi bizottság tagjainak, és így rajtuk keresztül minden frakciónak.
Másodszor: sajnos a fegyveres erőknél is a létszám csökkentésével arányosan nem csökkent a tábornoki létszám, hanem növekedett. Míg 1967-ben a 98 és fél ezer fős hadseregben 39 tábornok volt, a rendszerváltás idején - a Népszava 1997. június 23-ai száma szerint - 59 tábornok volt, pedig az összlétszám ekkor még megközelítette a 150 ezer főt. Csak zárójelben jegyzem meg, az állománytábla szerinti létszám ekkor 144 volt, és ez azt bizonyítja, hogy a betölthető létszámot a rendszerváltozás előtt is túlzónak találták. A Magyar Honvédségnél 1997. január 1-jén 62 tábornok volt, jelenleg az igény 71 fő. Ismert, hogy a Magyar Honvédség létszáma - beleértve a Honvédelmi Minisztérium létszámát is - a 88/1995-ös országgyűlési határozat szerint 1998. december 31-ével nem lehet több, mint 60 ezer fő.
A rendszerváltás előtt a jelentős létszámú határőrségnél is hosszú ideig egy-két tábornok volt. A '87-es költségvetési törvény szerint húszezres létszámhoz ez év július 1-jei adat szerint 9 tábornok volt, most ez az igény 14 fő. Tudniuk kell, hogy a kormány 1998-ban a határőrség létszámát 14 ezerre kívánja csökkenteni.
A tábornoki létszám növekedése a fegyveres erőknél egyben azt is mutatja, hogy a két minisztériumban, a Honvédelmi Minisztériumban és a Belügyminisztériumban, nem igazán érvényesül a civil kontroll, azaz - hogy úgy mondjam - még a rendfokozattal bírók uralják a terepet a civilek fölött, mert azért ezt az aránytalanságot illett volna észrevenni, és a javaslatokat nem elfogadni, hanem visszautasítani a polgári vezetés részéről. Tudom - és ezzel számolnia kell a mindenkori kormánynak -, hogy ezek a túlzott létszámigények mindaddig jelen lesznek, amíg nem akad egy olyan Országgyűlés és kormány, amely a jelenleg még erősen militarizált társadalmat át nem vezeti az igazi polgári társadalomba, amelyben csak a fegyveres erők tagjai rendelkeznek katonai rendfokozattal.
Tisztelt Országgyűlés! Felmerülhet önökben a kérdés, van-e olyan útmutató vagy irányelv, ami alapján szabályozni lehet a tábornoki létszámot. Kimondottan vagy leírtan ilyen segédeszköz nincs. De rendelkezésre állnak különböző nagyságrendű - és itt a nagyságrendet a lakosság és hadsereg létszámára értem - országok hadseregének békelétszámai és a tábornoki létszámok. Ezeket vizsgálva ki lehet mondani, hogy sok országban általában 1500-2000 főhöz számolnak egy tábornokot. Természetesen, mint mindenütt, itt is vannak kivételek.
Ezek az adatok 1997. január 1-jei, tehát friss adatok. Nem akarom önöket számokkal terhelni, mert ilyen nagy számban nem is publikusak. Ezért csak néhány országot sorolok fel, és csak azt, hogy ott milyen az arány. Először nézzük azokat az országokat, amelyekkel együtt megyünk a NATO-ba, és azokat, amelyek szintén be akarnak jutni a következő fordulóban: Csehországban 2900 főre, Lengyelországban 1980 főre, Szlovákiában 2980 főre, Romániában 1700 főre jut egy tábornok. Ha nagyobb országokat és nagyobb hadsereggel rendelkező országokat nézünk meg, ott is hasonló az arány. Például Törökországban - amely a NATO európai tagjai közül a legnagyobb haderővel rendelkezik - 2000 főre, az Amerikai Egyesült Államok hadseregében 1700 főre, Németországban 1570 főre jut egy tábornok.
Ugye azt már nem kell külön ismertetnem, hogy milyen lesz az arány a Magyar Honvédségnél és a határőrségnél a kért 71, illetve 14 tábornoki hely elfogadásakor? De még rosszabb a helyzet, ha a többi fegyveres szervet nézzük, mert ott nem ritka az, hogy 500 fő után kérnek egy tábornoki beosztást. Hogy ez így van, kérem, hasonlítsák össze az előbb említett és eljuttatott kért létszámot a költségvetési létszámmal.
Ismertetnem kell önökkel azt is, hogy a megbeszélések során felmerült az, hogy az integrált Honvédelmi Minisztérium létszámigényét - figyelemmel arra, hogy a NATO-tagság esetén a NATO katonai szervezeteibe magas rendfokozatú katonákat kell küldeni - külön keretként kezeljük. Nekem az a véleményem, hogy ennek a külön létszámkeretnek a megadására nincs szükség, ugyanis a jelenlegi igényt úgy számolják, hogy külön a Honvédelmi Minisztérium és külön a honvéd vezérkar igényét. Ezt bizonyítja a kért 25 tábornoki hely. Ez a számítás azonban megalapozatlan, mert a legrosszabb döntés az lenne, ha a két jelenleg önálló szervezetet az integráció ürügyén egyszerűen összevonnák. A valóságban ezt úgy kell megoldani, hogy először ki kell dolgozni az integrált minisztérium feladatait, és ennek figyelembevételével kell összeállítani a Honvédelmi Minisztérium új szervezetét.
Az új szervezet viszont jelentős tábornoki létszámcsökkentést fog eredményezni, mert lesz egy civilekből álló szervezet a közigazgatási államtitkár vezetésével, ahol a főosztályvezetők nem fognak tábornoki rendfokozatot viselni; és lesz egy katonákból álló szervezet, a honvéd vezérkar, a vezérkari főnök vezetésével, ahol lényegesen kevesebb tábornoki beosztásra lesz szükség, mert ez csak a kormányzat katonai döntés-előkészítő stratégiai szervezete lesz, és nem lesz elöljárója a haderőnemi vezérkaroknak; természetesen a vezérkari főnök kivételével, aki a Magyar Honvédség szolgálati elöljárója marad továbbra is. A két szervezetnél bekövetkező csökkenés már adni fogja azon létszámot, amelyet a NATO-ba kell küldeni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szólnom kell a rendfokozat védelmében arról a helytelen gyakorlatról, amely még az utóbbi években is uralkodó volt. Előléptettek személyt, úgymond, megelőlegezve a magasabb rendfokozatot, amikor még nem került olyan beosztásba, amely előírta az adott rendfokozatot. Vagy kineveztek személyt magasabb beosztásba, de nem adták hozzá a vele járó rendfokozatot. Most már illene tudomásul venni, hogy nem a rendfokozat velejárója a beosztás, hanem a világ összes hadseregében a beosztáshoz jár a rendfokozat. Ha valaki felkészültsége, vezetői képessége, emberi magatartása, tehát az előírt követelmények alapján alkalmas egy beosztás betöltésére, annak alkalmasnak kell lennie az adott rendfokozat viselésére is. Ez nem lehet elöljárói kegy vagy adomány.
Szintén a tábornoki rendfokozat védelmét kívánom biztosítani azzal, hogy az adott fegyveres szervnél az elérhető legmagasabb rendfokozatot csak egy személy, az országos parancsnok viselhesse, és tábornoki rendfokozatba csak olyan személyt lehessen kinevezni, aki elérte az ezredesi rendfokozatot, és legalább 15 évet szolgált az adott fegyveres szervnél.
(20.40)
A határozati javaslat 5. pontjában előírtak betartása - mert erről beszéltem - egyben garanciája a XLIII. törvény 76. § (2) bekezdésben előírtak teljesülésének, amely szerint a hivatásos állomány tagjainak magasabb beosztásba történő kinevezésével biztosítani kell a fegyveres szerveknél a parancsnoki és vezetői váltások tervszerűségét és a vezetési szintek szerinti fokozatos előrehaladást. Ez egyben fontos útmutató is a pályakezdők részére a kiszámítható jövőképhez.
A határozati javaslat védelmet nyújt azon tábornokoknak, akiknek a beosztási rendfokozata a határozat elfogadásával megváltozik, hiszen a jelenlegi létszámuk alapján összességében mintegy 70 tábornoki beosztás lehetséges a fegyveres szerveknél, és ahogy erről már szóltam, jelenleg lényegesen több a kinevezett tábornok. Ezt a problémát véleményem szerint humánusan megoldja a 6. pont, amely a következőket tartalmazza, és ezt felolvasom: "Azokat a tábornokokat, akik az állománytábla rendezése után nem tábornoki rendfokozatú beosztásban szolgálnak tovább, magasabb rendfokozatba kinevezni nem lehet, és a tábornoki rendfokozatú beosztás üresedése esetén, ha a meghatározott feltételeknek megfelelnek, a beosztásba őket kell kinevezni." - eddig a 6. pont szövege.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül azt kérem, hogy az előterjesztést vitassák meg, ha szükségesnek látják módosító javaslat benyújtását, azt tegyék meg, és azzal együtt a határozati javaslatot a vita után emeljék határozattá. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
