DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 127. pontjában egy olyan módosító indítványt terjesztettem elő, amely a törvényjavaslat eléggé közismert azon rendelkezése mellett, amely arra vonatkozik, hogy hat havi közösköltség-tartozás esetén el lehet zálogosítani az adós lakását a tartozás erejéig, egy újabb lehetőséget nyújtana arra, hogy a tartozást felhalmozókkal szemben hatékonyan fel lehessen lépni.
(19.30)
Nagyon helyes, tisztelt Ház, a törvényjavaslatnak az a célkitűzése, amely hatékonyabb fellépést kívánna lehetővé tenni a közös terhektől szabadulókkal szemben. Ezt természetesen nemcsak az előbb említett elzálogosítási lehetőség bevezetése jelenti, hanem például az a rendelkezés is, amely szerint az egyetemleges felelősség helyett a tulajdoni hányad szerinti felelősséget kívánja bevezetni a törvényjavaslat.
Tisztelt Ház! Visszatérve az elzálogosítási lehetőségre, azt kell elmondjam - ahogy erre az általános vitában is céloztam -, hogy az első pillantásra egy nagyon jónak tűnő lehetőség. Ugyanakkor, ha az ember belegondol abba - és ezt ügyvédként szeretném elmondani -, hogy milyen hatékonysággal lehet végrehajtatni olyan követeléseket, amelyek egy lakott lakás elárverezésével lennének teljesíthetők, tehát milyen hatékonysággal lehet lakottan elárverezni egy ingatlant, akkor azt kell hogy mondjam, ennek az eredményessége olyan ritka, mint a fehér holló.
Másrészről Budapesten az is tudvalévő - és a társasházakból körülbelül félmillió Budapesten található tudomásom szerint -, hogy az ingatlan-nyilvántartás nincs rendben, és ezzel kapcsolatosan itt interpellációk is hangzottak el. Tehát egy tulajdonjog bejegyzése is minimum egy évet vesz igénybe, ha nem többet, nincs okom feltételezni, hogy könnyebben lehetne egy zálogjogot bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba. De meg szeretném említeni, ha még rendben is lenne az ingatlan-nyilvántartás helyzete, akkor is szinte a lehetetlennel egyenlő egy lakott ingatlant elárverezni. Ezért nagyon könnyen előfordulhat esetleg a gyakorlatban az, hogy az adós vígan él tovább abban az ingatlanban, amelyre a zálogjog bejegyzését elrendelték.
Tisztelt Ház! Ezért is terjesztettem elő egy olyan javaslatot, amely szerint a közös költséghez való hozzájárulás befizetésével késedelembe esett tulajdonostársat a közgyűlés kétharmados szavazattöbbségű határozatban fölszólíthatná a hátralék 15 napon belül történő kiegyenlítésére. A közgyűlés ezen határozatát a bíróság végrehajtási záradékkal láthatná el, amennyiben a hátralék befizetésére megszabott határidő eredménytelenül telt el, és az adós eredetileg nem kérte a bíróságtól a közös költség mértékét megállapító közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását.
Mit is céloz ez a módosító indítvány, tisztelt Ház? Azt célozza, hogy az ingóvégrehajtásra irányadó szabályok szerint lehessen behajtani a közösköltség-tartozást, mégpedig anélkül, hogy külön pert kelljen lefolytatni annak érdekében, hogy a bíróság végül megállapítsa, mekkora a közösköltség-tartozás. Ezt jelentené az, hogy végrehajtási záradékkal lehetne ellátni a közgyűlés kétharmados többséggel meghozott határozatát.
Tisztelt Ház! Felmerülhet valakiben, hogy vissza lehet élni ezzel a joggal, és adott esetben a nemkívánatos személyeket ki lehet szorítani azzal, hogy a közgyűlés direkt olyan közösköltségterheket állapít meg, amit aztán az általuk nemkívánatosnak tartott személyek nem tudnak fizetni, és aztán ilyen módon próbálják zaklatni. Ez nem így van, tisztelt Ház, mert a törvényjavaslat lehetővé tenné, fönntartaná azt a lehetőséget, amely jelenleg is fönnáll, hogy a kisebbség mindig megtámadhatja a bíróság előtt a közgyűlés azon határozatait, amelyekről úgy gondolja, hogy sértik a méltányos érdekeit. Természetesen ezt megteheti a közös költséget megállapító határozattal szemben is. Amennyiben ezt megteszi, akkor nem lehetne ezt a lehetőséget fölhasználni, amelyet a módosító indítványom szorgalmaz.
Tisztelt Ház! Tudom, ez egy radikális indítvány, úgyhogy nem csodálkozom azon, hogy nem ért vele egyet az előterjesztő. Azonban szeretném megfontolásra ajánlani azt, hogy adott esetben - ha lehetséges, más formában bár, de - nem lehet-e az ingóvégrehajtás szabályait fölhívni ebben az ügyben. Mert attól tartok, hogy ez az elzálogosítási lehetőség tulajdonképpen egyfajta írott malaszt marad, és maga az adós továbbra is vígan él majd az elzálogosított ingatlanában, amit senki sem fog tudni elidegeníteni árverés vagy végrehajtás útján.
Egyébként pedig, tisztelt Ház, ha ingóvégrehajtás fenyegeti az adóst, álláspontom szerint nagyobb visszatartó erővel is bír, mert köztudott, hogy általában nem a legrosszabb szociális helyzetben lévők halmozzák föl a tartozásokat. Nekem az a tapasztalatom, hogy ők nagyon is igyekeznek ezt kifizetni, és azt kell látni - és tényleg sokszor igen megrázó -, hogy inkább az élelmezés rovására igyekszenek ezt a fajta tartozást kiegyenlíteni. Bizony, sok olyan eset van, hogy olyanok nem fizetnek, akiknek a lakása minden széppel és jóval, videomagnótól kezdve mosogatógépig mindennel föl van szerelve. Ha nekik kell tartani az ingóvégrehajtástól, úgy gondolom, inkább ki fogják fizetni azt a 60-70 ezer forintot vagy adott esetben 100 ezer forint körüli összeget, amelyet egy ilyen tartozás jelent. Tehát sokkal gyakorlatiasabb módja lenne a fellépésnek, ha az ingóvégrehajtás szabályai alapján történne, mint az ingatlant bevonni ebbe a körbe.
Tisztelt Ház! A másik indítvány, amelyről... - pardon, az már a 235. pont alatt lenne, és az a következő vitaszakaszba tartozik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
