DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy esztendőn belül a természetvédelmi, a vadászati és az erdők védelméről szóló törvény megalkotását követően újabb élővilág-védelmi törvényjavaslat kerül megvitatásra önök elé: az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény tervezete.
Sajátos törvényjavaslat ez, tisztelt képviselőtársaim. Nem általában veszi oltalmába az absztrakt élővilágbeli értéket, hanem a legprózaibb módon az állategyedet védi, az ember évezredes társát: a kutyát, a haszonállatot és minden más állatot, amely közvetlen közelünkben él, így vele valamely módon kapcsolatba kerülünk. Leginkább a gazda és jószága kapcsolatainak kereteit határozza meg.
A magyar jogrendszerben ez az első olyan kodifikációs kísérlet, amelynek elsődleges célja az állategyed, a jószág, a társállat kímélete, jólétének előmozdítása, az, hogy az állat biztonságban és jól érezze magát köztünk. Ez ideig is voltak olyan jogszabályok, amelyek foglalkoztak az állatok védelmével, ezek azonban esetleges rendelkezések, az egyes állat védelme másodlagos jelentőségű volt, mondhatni: az adott jogszabály járulékos eleme volt. Gondolok itt a természetvédelemre, az állategészségügyre, a vadgazdálkodásra és a halászatra, a horgászatra.
Ezek a jogszabályok természetesen nem pótolhatják az úgynevezett egyedkímélő állatvédelem jogi szabályozását. E megfontolás jegyében készítettük el a jelen törvényjavaslatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen okok teszik szükségessé és időszerűvé az állatvédelmi törvény megalkotását? A jogszabálytervezet kodifikációs előmunkálatai 1988-ban kezdődtek. A szabályozás elkészítését az akkori környezetvédelmi tárca vállalta, a norma kidolgozása azonban már-már halaszthatatlan feladattá lépett elő.
Az 1980-as esztendőkben kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi törvény megalkotása iránt, amelyet erőteljesen sürgettek az állatvédő egyesületek. A mozgalmat támogatták a tudomány egyes jeles képviselői is. A jogi szabályozás iránti igényt elsősorban az állatokkal való érintkezés különböző területein tapasztalható, időnként riasztó jelenségek táplálták. Az arra hivatott szervek - kellő jogi háttér és felhatalmazás hiányában - esetenkénti passzivitása a közvélemény egy részében aggodalmat ébresztett.
Elhangzottak és ma is elhangzanak olyan vélemények, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell előznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte, közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk.
A jelen törvényalkotásnak elsődlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelősségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők. Nem hagyható természetesen figyelmen kívül a törvény megalkotásánál, hogy az állatvilág a sokrétű emberi szükségletek kielégítésének is fontos forrása.
(17.30)
A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért a források igénybevételéről nem lehetséges lemondani. Az ember és az állat közötti kapcsolatot azonban - lévén az élőlények közötti viszony - nem uralhatja kizárólag a gazdasági érdek és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is.
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelőtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstől. Ennek felismerése és magatartás-formáló erővé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérője. Alapvető felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztező és kizáró, hanem egymást feltételező és egymással összeegyeztethető szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.
Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges szabályozni, a legfelsőbb szintű jogszabályban kell biztosítani a humánumnak az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését. Az állatvédelem azonban túlnő a jog birodalmán, egy korszerű állatvédelmi törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszerű jogi rendjét, amelyben az erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut, és amely tartalmazza az állatvédelem alapvető szabályait, s amelyhez kapcsolódhatnak az egyes sajátos területeket érintő végrehajtási jogszabályok. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elő a módosítás szükségessége.
Mindezekre figyelemmel célszerű az egyes részterületek alapjainak lerakása mellett felhatalmazást adni az érdekelt minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására. Az állatvédelem hazai szabályozása során elsősorban a nemzetközi egyezmények előírásait célszerű alapul venni, de természetesen a magyar viszonyokra kell azt szabni. A kodifikáció során főként az Európa Tanács, valamint az Európai Gazdasági Közösség és az EU tizenöt aktusát vettük figyelembe. Ez részleges jogközelítést valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, például az állategészségügy területén kell megvalósítani, illetőleg az e törvény felhatalmazása alapján kiadásra kerülő végrehajtási rendeletekben fog testet ölteni.
A teljesség igénye nélkül néhány szót szólni kell a törvényjavaslat egyes, esetenként hosszan elhúzódó vitát kiváltó rendelkezéseiről. Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetőbben merült fel az állatkísérletek törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája szinte kimeríthetetlen, és rendkívül kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklődésre tarthat számot, mondhatni, ez tekinthető a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának.
A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakértő személyek, engedély alapján és megfelelő ellenőrzés mellett végezhetnek. Az állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenőrzés is. Az állatkísérletek ellenőrzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az állatvédő egyesületek szakértőinek. Itt, ezen a területen jelentkeztek a legszélsőségesebb nézetek, az állatkísérletek teljes szabadságától azok kategorikus tiltásáig. A következőkben megkísérlem vázolni, hogy a kodifikáció során a végrehajtható középutat választottuk.
Az állatkísérlethez a javaslat szerint engedély kizárólag abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek felismeréséhez és gyógyításához szükséges. Ezen túlmenően az engedély kiadásának további feltétele: a tervezett kísérlettől újabb eredmény várható vagy az korábbi kísérletek eredményének ellenőrzésére felhasználható. A kísérlet módszerének korszerűnek kell lennie. Szépítőszer, dohány és egyéb élvezeti termék, valamint fegyver előállítása céljára engedély egyáltalában nem adható.
A törvény rendelkezik az állatkísérletek helyettesítéséről is. Amennyiben más megfelelő módszer is rendelkezésre áll, úgy olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem teszi szükségessé az élő állaton végzett kísérletet.
A törvény értelmében valamennyi állatkísérletet folytató intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot kell létrehozni. A bizottságban szakértők működnek, a munkahelyi szakértők mellett a bizottság tagjai között humán- és állatorvosok is lesznek. A bizottság egy tagját a területen működő bejegyzett állatvédő szervezetek jelölik. A munkahelyi bizottság elsődleges feladata az intézményben folytatott állatkísérlet ellenőrzése. A bizottság jogosult a kísérlet azonnali leállítására, illetőleg az engedély visszavonására.
A törvényjavaslat a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladatává teszi az országos állatvédelmi és kísérleti bizottság létrehozását. Ennek tagjai sorába az érdekelt tárcák, valamint a tudomány és az érdekképviseletek delegáltjai tartoznának. Az országos állatvédelmi szervezetek három bizottsági tagot delegálhatnak.
A törvényjavaslat másik kényesnek minősíthető része az állatkínzás tilalma, illetve az állat életének kioltása. A szabályozás valamennyi rendelkezése az állat kíméletét hivatott biztosítani, megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is.
(17.40)
Ennek megfelelően az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági, szociális megfontolások teszik indokolttá, ezen túlmenően az ilyenfajta tevékenység ellenőrzése is kétséges lenne. Nem minősül állatkínzásnak az érlelt libatoll házilagos tépése sem hasonló megfontolások alapján.
Garanciális állatkíméleti szabály, hogy az emberi környezethez szokott állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Ez a rendelkezés elsősorban az állattartó erkölcsi fogantatású kötelezettségét hivatott jogilag is megalapozni.
Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani tilos. Az elfogadható ok, körülmény tartalma szinte kimeríthetetlen, mindenekelőtt az étkezés, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertőzésveszély, az állat másként el nem hárítható támadásának megakadályozása sorolható e körbe. Elfogadható oknak minősül a tudományos kutatás is.
A törvényjavaslat garanciális szabályai körébe tartoznak a valamennyi állattartóra kötelező általános tartási szabályok. Ezek hivatottak biztosítani az állatok hétköznapjainak normális életvitelét. Az állatok tartására vonatkozó általános rendelkezések főként az állatok megfelelő életfeltételeinek biztosítására tartalmaznak előírásokat. E körben garanciális szabály: az állatok elhelyezésénél figyelemmel kell lenni azok élettani igényeire. Alapvető feltétel az állatok tartásánál a korszerű higiéniai követelmények megléte. A napi legalább egyszeri ellenőrzési kötelezettség azt szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet nélkül.
Elnök Úr! Képviselőtársaim! A majd évtizedes kodifikáció eredményeként reményeim szerint kiérlelt javaslat került önök elé. Az állatvédelmi törvény készülő tervezeteit rendszeresen megvitattuk az állatvédelmi egyesületek, civil szervezetek, tudományos élet képviselőivel. Folyamatos egyeztetésekre került sor természetesen az érdekelt társminisztériumokkal is. Részletesen felmértük a törvény bevezetésének hatásait, amelyet a törvényhez csatolt és mellékelt vizsgálati elemzés egzakt módon bemutat önöknek. A törvény alapvető érdekeket is érint, ezért tisztában vagyok azzal, hogy jelentős vita eredményeként fog végső formájában kialakulni e törvény.
Kérem képviselőtársaimat, valamennyiüket, hogy javaslataikkal, majd később szavazataikkal támogassák az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény elfogadását, egy olyan törvényt, amely a mai magyar jogrendben végre is hajtható.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
