DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi reform - ha annak elemeit egyáltalán lehet rangsorolni - egyik legjelentősebb része a tisztelt Ház előtt levő büntetőeljárási törvénytervezet. Állítom ezt azért, mert a törvényjavaslat a maga sajátos eszközeivel elősegíti az igazságszolgáltatással szemben támasztott társadalmi elvárások teljesülését. Az igazságügyi reform céljaival összhangban az új büntetőeljárás egyszerre szolgálja az igazságszolgáltatásba vetett bizalom erősítését, valamint a bűnüldözés és a bűnmegelőzés hatékonyságát.
A korábbi vitában többször elhangzott, magam is megemlítettem, hogy a bűnmegelőzésben a büntetések szigorításánál eredményesebb eszköz lehet az elkövetett bűncselekmények mielőbbi feltárása és az elkövető mielőbbi felelősségre vonása. Ez azt jelenti, hogy tudatosítja az elkövetőben, nem éri meg bűncselekményt elkövetni, mert őt a hatóság gyorsan el fogja "kapni", és a felelősségre vonás nem fog elmaradni.
Ezért is kívánok most röviden azokról az új jogintézményekről szólni, amelyek a büntetőeljárás gyorsítását és hatékonyságát hivatottak szolgálni a nyomozási és a tárgyalási szakban.
Az eljárás gyorsaságához fűződő, és már említett büntetőpolitikai célokkal szemben az ugyancsak fontos, és a büntetőeljárás alapelveiben megfogalmazott garanciális szabályok állnak. A gyorsításnak és az ésszerűsítésnek, az egyszerűsítésnek tehát természetes határai vannak, és mint ahogy a miniszteri expozé is megállapítja, a jogi szabályozáson túl az ügyintézés tényleges gyorsaságában nagy jelentősége van a munkaszervezési technikák érvényesülésének.
A törvénytervezet igen élesen elkülöníti az eljárási szakaszokat. Pontosan meghatározza az egyes eljárási szakaszon belül is az eljáró nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság feladatkörét. A jelenleg hatályos eljárásjogunk főszabálya szerint az ügyész a vád képviseletén felül törvényességi felügyeletet lát el a nyomozás felett, és csak kivételesen vesz részt az érdemi nyomozásban.
A törvényjavaslat III. fejezete az ügyész eljárási pozícióját alapvetően minőségileg változtatja meg. A nyomozás fő feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. A tervezet szerint az ügyész irányítja a nyomozást, ezáltal a nyomozóhatósággal lényegesen megváltozik a munkakapcsolata is.
A nyomozóhatóságok és az ügyészség kapcsolatának új szabályaival, illetve szabályozásával biztosíthatóvá válik az, hogy a nyomozást szakszerűbben, célirányosabban, gyorsabban, egyszóval hatékonyabban folytassák le. Az eddigi szigorúbb és egyben bonyolultabb rendszerrel ellentétben a tervezet szélesebb körben teszi lehetővé a nyomozás során az egyszerű alaki követelményekkel járó jelentés készítését.
A tervezet 169. §-a tételesen meghatározza azokat a nyomozás során hozható döntéseket, amelyekről alakszerű határozatokat kell hozni. A jogorvoslat szűkítése is - amely egyébként a garanciális rendszert nem csorbítja - az eljárás gyorsítását, illetve egyszerűsítését szolgálja.
A nyomozási cselekmények között újszerű szabályozásként jelent meg az úgynevezett puhatolás, amely a bizonyítási eszközök felkutatását hivatott elősegíteni. Ennek az eljárást megalapozó és gyorsító hatása, úgy gondolom, nem vitatható. A nyomozóhatóság a büntetőeljárás megindítása után - a megindítás alapját jelentő bűncselekmény elkövetésének gyanúját eldöntendő - élhet a javaslatban tételesen sorolt jogosítványokkal. A puhatolás eredményét az eljáró jelentésbe foglalja, ez kevésbé alakszerű, mint a jegyzőkönyv vagy a határozat, és ez is az adminisztrációs munkák csökkentését jelentheti.
A nyomozóhatóság hatásköre és illetékessége a tervezetben nem kerül teljeskörűen szabályozásra, ezzel a szabályozási technikával lehetőség van arra, hogy egyes ügykategóriákban - mint például a szervezett, gazdasággal és gazdálkodással összefüggő büntetőügyek - a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály alapján felállított, gyors reagálású és szakosított rendőri szerv hatáskörébe tartozzon a nyomozás.
A tervezet további részletszabályokkal is igyekszik a nyomozás gyorsaságát és egyszerűbbé tételét elősegíteni. Ebben a körben jelentős változás a tanú vallomástételére vonatkozó szabályozás.
(9.40)
A tervezet megengedi a tanúnak, hogy a nyomozás során ne jelenjen meg a hatóság előtt, és ezt helyettesítendő írásban tegyen vallomást. Egyáltalán nem közömbös, hogy a nyomozási eljárás mennyi ideig tart, márcsak azért sem, mert nem lehet évekig bizonytalan helyzetben hagyni az eljárással érintetteket. Ezért a javaslat a nyomozóhatóságnak kötelezettséget állapít meg. Eszerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül kell lefolytatni és befejezni. A javaslat a nyomozás abszolút határidejének meghatározásával a nyomozóhatóságot és az ügyészséget a jelenleginél gyorsabb munkára készteti. A titkos adatszerzés engedélyezési határidejének csökkentése is az eljárás gyorsítását célozza.
A teljesség igénye nélkül szóltam a nyomozati szak egyes, eljárást gyorsító és hatékonyságot érintő intézményeiről, most engedjék meg, hogy ugyanezt tegyem a büntetőeljárás bírói szakára vonatkozóan is.
A miniszteri expozé, valamint az előttem szólók kiemelten foglalkoztak a tervezet egyik legjelentősebb változásával, a bírósági szak szabályaival. Kétséget kizáróan jelentős reformokat vezet be a javaslat. Most, ahogy már jeleztem, csak az eljárás gyorsítását és hatékonyságát célzó rendelkezésekről teszek említést. Ezek közül első helyre kívánkozik a bírósági szervezet változása. A törvénytervezet a bírósági szervezet reformjával összhangban elsősorban azt célozza, hogy a helyi bíróságoknál a hatáskörben maradt többi ügy gyorsabban és eredményesebben befejezést nyerjen. A hatásköri szabályok újraszabályozása folytán a megyei bíróságokhoz kerülő ügyek szakszerűbb elbírálását teszi lehetővé majd a tervezet.
A tárgyalás előkészítésére vonatkozó új szabályok jelentősen befolyásolhatják az eljárás gyorsaságát, hatékonyságát. A vádirat bírósághoz érkezése után a tanács elnöke 15 napon belül megteszi a tárgyalás előkészítésére vonatkozó intézkedéseket. Amennyiben a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védőnek, egyben felhívja őket, hogy 15 napon belül jelöljék meg azokat a bizonyítási eszközöket, amelyeket a tárgyaláson előterjesztenek. A szabály az ügyek alaposabb előkészítését szolgálja, és lehetővé válhat, hogy már az első tárgyaláson valamennyi indítványozott bizonyítási eszköz rendelkezésre álljon a bíróságon.
A tervezet lehetővé teszi, hogy a védelem új szakértő kirendelését kérje még a tárgyalás kitűzése előtt, ezzel megakadályozható a jelenleg divatos taktika, a tárgyalás elhúzása.
Az ügyész megnövekedett munkaterhét a javaslat enyhíteni igyekszik, amikor megengedi, hogy a helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a vádat az ügyészségi fogalmazó és titkár is képviselheti.
Hatályos büntetőeljárási törvényünk lehetővé teszi a törvényi feltételek fennállása esetén a bíróság elé állítást mint különös eljárást. A tervezet lényegesen bővíti ezen eljárási jogintézmény alkalmazhatóságának lehetőségét, ezzel az ügy gyorsabban kerülhet a bírósági szakaszba, és ezáltal valószínű, hogy az jóval rövidebb időn belül le is fog zárulni.
A törvényjavaslat bevezeti a tárgyalásról lemondás intézményét abban az esetben, ha az eljárás 8 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény miatt folyik, és az ügyész elfogadja a terhelt tárgyaláshoz való jogáról történt lemondását. Ez esetben az ügyet a bíróság nyilvános ülésén a terhelt beismerő vallomása és a rendelkezésre álló iratok alapján bírálja el, illetve egyéb bizonyítékok nélkül állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.
A büntetőeljárás befejezését jelentős mértékben akadályozhatja az a jelenleg gyakorlatban alkalmazott terhelti magatartás, hogy nem jelenik meg a kitűzött tárgyaláson, vagy már a nyomozóhatóság idézésére sem jelenik meg ott. A törvényjavaslat ezen kíván változtatni, amikor szélesebb körben ad lehetőséget az eljárás lefolytatására a terhelt távollétében.
A törvényjavaslat a jogorvoslati rendszer átalakításával is gyorsíthatja az ügyek intézését. Jelenleg a másodfokú bíróság tényálláshoz kötöttsége általában az ítélet hatályon kívül helyezésére vezethet, ha az megalapozatlan. A gyakorlatból tudjuk, hogy az újból kezdődő elsőfokú eljárás nagymértékben megnövelheti az ügy befejezésének időtartamát. Szokták azt is mondani, hogy ez jelentheti az ügy halálát. A tervezet a teljes felülvizsgálat elvére épül, ezáltal a másodfok szinte a teljes elsőfokú bírósági eljárást és a határozat teljes terjedelmét felülbírálhatja, ezáltal maga korrigálhatja a törvénysértést.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésként csak annyit, hogy álláspontom szerint a büntetőeljárás új törvényi szabályozása a koncepcionális kérdéseket nem érintő, szakmai érvekkel kellően alátámasztott módosításokkal megfelelően be tudja majd tölteni rendeltetését, és egyebek mellett jelentősen hozzájárulhat demokratikus jogállamiságunk további megszilárdításához.
Köszönöm türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
