DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszinte örömmel hallgattam a mai vitát. Teljesen egyetértek Hack Péterrel abban, hogy nagyon színvonalas, nagyon izgalmas vita hangzott el. Úgy gondolom, hogy ilyen volt ez akár az érdeklődő képviselők, akár a tv-nézők, rádióhallgatók számára is, hiszen ennek a területnek elismert elméleti és gyakorlati szakértői szóltak ma hozzá, olyanok, akik ezt a tárgyat vagy ehhez hasonló tárgyat oktatnak, illetve akik ügyvédként vagy korábban a közigazgatásban ezen a területen dolgoztak. Azt azért engedjék meg, hogy külön kiemeljem és megköszönjem őszintén tisztelt elődömnek, Isépy Tamásnak a hozzászólását, aki amellett, hogy kritikai elemeket is megfogalmazott, elismerte ennek a törvényjavaslatnak az erényeit, és úgy gondolom, hogy másokhoz hasonlóan egy tisztességes elméleti fejtegetés után tette meg az ilyen észrevételeit.
Úgy gondolom, jót tesz ennek a törvényjavaslatnak az, hogy szünet előtt áll a parlament, hiszen minden - a törvényjavaslattal foglalkozó - képviselőnek lehetősége lesz arra, hogy ismét átgondolja a törvényjavaslatot, a törvényjavaslathoz benyújtandó esetleges módosító indítványokat, ezeket a módosító indítványokat lesz ideje mindenkinek beterjeszteni, és a minisztériumnak pedig lesz ideje arra, hogy alaposabban átgondolja ezeket a módosító indítványokat, meggondolja, hogy mit javasol elfogadásra, mit nem javasol elfogadásra, mi az, amit esetleg változtatásokkal javasol elfogadásra, és nyilván lehetőségünk lesz konzultációra is a képviselőkkel.
Arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársam is elmondott: jó lenne, ha ezek a módosító indítványok nem arra törekednének, hogy az egész törvényjavaslat logikai rendszerét megbontsák, hanem inkább egyes intézményeknek a javítását szolgálnák. Ha ez a cél fogja vezérelni a képviselőket, a módosító indítványokat benyújtó képviselőket, illetve esetleg a bizottságot, akkor egészen biztosak lehetnek a képviselőtársaim abban, hogy a kormány, illetve a kormány képviseletében az Igazságügyi Minisztérium támogatni fogja ezeknek a javaslatoknak az elfogadását, érezve valóban a javító szándékot.
Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésre - amelyek a vitában elhangzottak akár a múlt héten, akár a mai napon - kitérjek valóban röviden. Az egyik ilyen kérdés, amit Kutrucz képviselő asszony említett, a jogellenesen megszerzett bizonyítékok értékelése. Nem először folyik vita erről, hiszen az alkotmánykoncepció vitájában, az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában is ez a kérdés előkerült. Nagyon sokféle szakmai érvet előhozva vitatkoztunk róla, Kutrucz képviselő asszony ugyanazt az álláspontot képviselte természetesen, amit ma is elmondott. Végül is ugyanazt a megoldást is javasolta, hogy ha valaki jogellenesen bizonyítékot szerez meg, akkor az ennek megfelelő szankciók őt sújtsák - akár fegyelmi, akár büntető szankciók -, de a szabad értékelés maradjon meg.
Úgy gondolom, hogy ez nem elégséges. Ha ugyanis valaki felett csak az a veszély lebegne, hogy ha ő jogellenes bizonyítékokat teremt, akkor esetleg majd valamilyen fegyelmi büntetéssel sújtja őt - mondjuk, egy nyomozóhatóság a nyomozóhatóság tagját -, akkor attól tartok, hogy igencsak nagy számban szereznének meg jogellenesen bizonyítékokat. Azt hiszem, az a veszély is meglenne, hogy a felderítés eredményességében érdekelt főnöke inkább szemet huny afelett, hogy valaki fegyelmi vétséget követett el, az a fontosabb, hogy akár minden eszközzel bebizonyítsák valakinek a bűnösségét. Úgy gondolom, hogy egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni ezt a lehetőséget, és a törvényjavaslatnak ezt a szabályát meg kellene tartani.
Nagyon sokan érintették - valóban korábban is a vitákban, szakmai vitákban, újságokban -, és azt hiszem, a közvéleményt is nagyon erősen foglalkoztatja a "lemondás a tárgyalásról" intézménye.
(11.20)
Én is úgy gondolom, ahogy ezt Hack Péter és Csákabonyi Balázs képviselőtársaim elmondták, ha ez a jogintézmény meggyökeresedik a magyar jogrendben, ez a bírói gyakorlat szigorodásához kell hogy vezessen. Korábbi vitáknál, például a Btk. vitájánál is elmondtuk statisztikai adatokkal alátámasztva, hogy bizonyos bűncselekményfajtáknál - úgy tűnik - valóban enyhe a jelenlegi bírósági gyakorlat, például a 2-től 8 évig büntethető bűncselekményeknél. Példának hoztuk a rablást és az erőszakos közösülést, ezeknél nagyon jelentős számban, nagyon jelentős arányban az alsó határ alatt szabnak ki büntetéseket, másik jelentős számban egészen közel az alsó határhoz, és elenyésző a felső határ közelében kiszabott büntetések száma.
Úgy gondoljuk, hogy ez a jogintézmény csak akkor él, ha általában szigorodik a gyakorlat, ugyanis különben senki nem fogja kérni ezt a lehetőséget, senkinek nem éri meg kérni ezt a lehetőséget. Tehát ezzel a jogintézménnyel talán elérhetjük azt, hogy a valóban súlyosabbnak minősülő bűncselekményt elkövetőket szigorúan büntessék, és azokat, akiknél a feltételek megvannak, enyhébben büntessék. Azzal egyetértek, amit Kutrucz képviselő asszony elmondott, érdemes meggondolni bizonyos szigorító szabályok bevezetését, bizonyos konkrétumok bevezetését már a törvényben, magában a büntetőeljárási törvényben. Úgy gondolom, ez az egyik olyan terület, amit érdemes átgondolni az előttünk álló hónapokban.
Felmerült a védett tanú kérdésével kapcsolatban Bánk Attila képviselő úr részéről a tanúvédelem és a védelemhez való alkotmányos jog kérdése. Ez is az a terület, ahol nagyon kényesen kell vigyázni arra, hogy mi a fontosabb; illetve a két igazán fontos szempont, a büntetőigény érvényesítése és az emberi jogok érvényesülése között megtalálni azt a pallót, amely a két egyformán fontos szempont között az igazán járható út. Úgy gondolom, hogy a tanú védelme adott esetben van annyira fontos, hogy ezért bizonyos más jogokat érdemes korlátozni.
Végül egyetlenegy kérdést szeretnék még említeni, a kétfokú eljárás kérdését. Erről többek között Hack Péter képviselőtársam részletesen beszélt. Azt szeretném még érvként elmondani, hogy miután megváltozik a másodfok, tehát viszonylag széles körben lesz lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság megváltoztassa az elsőfokú ítéletet, akár úgy, hogy lényegesen súlyosbítson, akár úgy, hogy a vádlott nincs is ott a tárgyaláson, nem lehet azt megtenni, hogy egy szűk körben legalább, de ne adjuk meg a lehetőséget az ez elleni fellebbezésre. Teljesen egyetértek azzal is, amit szintén Hack Péter képviselőtársam mondott el, de mások is, köztük Isépy Tamás is említette, hogy az ügyek nagyrészt elsőfokon húzódnak el, és egy jelentős elhúzó tényező, ha visszautalják az elsőfokra új eljárásra. Pont ez a rendszer ennek a lehetőségét szűkíti, úgy gondolom, valóban a kétfokú eljárás nem fogja meghosszabbítani az ügyek elbírálását.
Végezetül: a szakmai felkészüléssel kapcsolatban valóban nagy feladat, hogy a jogalkalmazók, a bírák, az ügyészek, az ügyvédek fel tudjanak készülni az új eljárási törvény alkalmazására, de azt hiszem, hogy ebben a lényeget szintén Hack Péter mondta ki; azt mondta, hogy aki nem lesz kellően felkészült az új szabályokra egy bizonyos idő után, az nagy valószínűséggel a jelenlegi szabályokat sem tudja felkészülten alkalmazni. Akinek az a problémája, hogy nem tudja kellően megismerni előre az ügy teljes anyagát, ma sem megy el felkészülten egy tárgyalásra. Valóban nagyobb igényeket támaszt a társadalom majd az új törvény alapján, de úgy érzem, hogy megéri; és itt vitatkoznék Bánk Attila képviselőtársammal: én mindenképpen bízom benne, hogy valóban egy hatékonyabb igazságszolgáltatást fog segíteni ez a törvényjavaslat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
