DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A tisztelt Ház a tegnapi nap folyamán szavazott az új egészségügyi törvény módosító javaslatairól, amellyel eldőlt az a kérdés, hogy a gyógyszergyártás, gyógyszerforgalmazás és gyógyszerfelhasználás jogi szabályozása az eddigiektől eltérően nem az egészségügyi törvényben, hanem azzal összhangban külön gyógyszertörvényben történik.
Gondolom, azt a koncepciós vitát, hogy szükséges-e a kérdés külön törvényben történő szabályozása, most már nem kell lefolytatnunk. Az új egészségügyi törvény életbelépésével egyidejűleg meg kell születnie a gyógyszertörvénynek is.
Milyen főbb követelményeknek kell megfelelnie a gyógyszertörvénynek? Először is a gyógyszergyártás és -forgalmazás magánosítása és piacosodása miatt újra kell fogalmazni az állami szerepvállalás módját és mértékét. Másodszor: közeljövőnkre tekintettel ezen törvényünknek is egyeznie kell az európai uniós követelményekkel. Harmadszor: létre kell hozni azokat a törvényi garanciákat, amelyek a magántulajdonú gyógyszergyártás és -forgalmazás mellett is biztosítják a lakosság garantáltan megfelelő minőségű gyógyszerrel történő ellátását.
Az előttünk fekvő, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat a fenti kritériumoknak megfelel. Az Európai Unióban érvényes helyes gyógyszergyártás laboratóriumai és klinikai gyakorlat elveit és követelményeit követi. Az állam szerepét az igazgatás területére korlátozza, a gyógyszergyártás, gyógyszerforgalmazás és gyógyszerfelhasználás szigorú engedélyezési rendszerével garanciát nyújt a megfelelő minőségre. A törvény a magyar jogi szabályozásban először határozza meg a gyógyszer fogalmát. Kerettörvény, összhangban van a végszavazás előtt álló egészségügyi törvénnyel, annak megfelelő új és fontos eleme a gyógyszerész betegtájékoztatási kötelezettségének törvényi előírása az orvosi rendelés nélkül beszerezhető gyógyszerek esetében.
A törvénytervezetnek három vitatott pontja van. Az első az a törvényszakasz, amely kötelezi a nagykereskedőt az akut életveszélyt elhárításához szükséges gyógyszerek raktározására és folyamatos forgalmazására. Mivel ezen feltételnek nem mindenki tud majd megfelelni, egyesek a gyógyszer-nagykereskedelem monopolizálódásától félnek. E paragrafus valóban szűkítheti a nagykereskedői kört, de egyfelől a monopolhelyzet kialakulása ellen hat a gyógyszergyártók nagykereskedelmi tevékenységének engedélyezése az általuk gyártott gyógyszerekre, másfelől pedig mindenkinek meg kell értenie, hogy az alapvető életmentő gyógyszerek széles körű hozzáférhetőségének biztosítása a betegek és az egészségügy olyan érdeke, amely minden egyéb üzleti érdek felett áll.
(8.20)
A törvény - helyesen - ezt az érdeket részesíti előnyben.
A másik feszültségforrás az a törvényi szakasz, amely a gyógyhatású készítmények forgalmát 5 évi türelmi idővel eltörli. A gyógyhatású készítményekről el kell dönteni, hogy igazolható-e a gyógyhatásuk; amelyek megfelelnek a gyógyszerekkel szemben támasztott feltételeknek, azokból gyógyszer lesz, mindenki előnyére amelyek nem felelnek meg ezeknek, azokból nem lesz gyógyszer, szintén mindenki előnyére. Ezzel egyszer s mindenkorra eltűnik a gyógyhatásúnak tartott, de amúgy ártalmatlan szereknek az az arzenálja, amit bármelyik afrikai törzsi varázsló megirigyelhetne. Természetesen ez a törvényszakasz is érdekeket sért.
A harmadik feszültségforrás nem az érdeksérelmek, hanem a politikai felelőtlenség kategóriájába tartozik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportjának nevében Selmeczi Gabriella képviselőtársam 1997. november 21-én körlevéllel fordult a gyógyszertárvezetőkhöz, melynek utolsó két bekezdését idézem: "Tájékoztatjuk, hogy a T/5095. számon benyújtott, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat megengedné, hogy gyógyszereket ne csak patikák árulhassanak. A Fidesz ezt határozottan ellenzi, így a törvényjavaslat vitájában mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a gyógyszerforgalom rendje ilyen módon a jövőben ne változzon."
Nekem csak az a problémám ezzel a körlevéllel, hogy a törvénytervezetben olyan paragrafus, amely megengedné, hogy gyógyszereket ne csak patikák árulhassanak, nincs. Amibe dús fantáziával ez az álprobléma belemagyarázható, az a 12. § (1) bekezdése, a közvetlen lakossági gyógyszerfelhasználás fejezetben. Idézem: "Gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenység csak az e tevékenység végzésére jogosító hatósági engedély birtokában folytatható". Nyilván egyesek úgy értelmezik, hogy ezek szerint gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységre hatósági engedélyt nemcsak gyógyszertárak kapnak. Még el is hinném, ha a törvénytervezetnek nem lennének egyéb paragrafusai. A 4. § o) pontjában a következő olvasható: "Gyógyszer-kiskereskedelem az a közforgalmú fiók- és kézigyógyszertárban - külön jogszabályban meghatározott esetben az intézeti gyógyszertárban - végzett egészségügyi szakellátó tevékenység, amely során a gyógyszertár a fogyasztók közvetlen gyógyszerellátását biztosítja". Tehát a törvénytervezet a gyógyszer-kiskereskedelmet egyértelműen a gyógyszertárakhoz köti.
Az elmondottakból két következtetés adódik. Az első lehetőség: Selmeczi Gabriella, illetve a Fidesz frakció nem olvasta el a törvénytervezetet. Második lehetőség: figyelmesen elolvasták, és szándékosan eltorzítják azt. Hölgyeim és uraim, lehet választani! A körlevélből adódik még egy lehetőség: ugyanis a Fidesz azt ígéri a gyógyszerészeknek, hogy mindent el fog követni, hogy gyógyszert csak gyógyszertárban árusíthassanak. Ezt a célt biztosan eléri, mert a törvénytervezetben is ez szerepel. Akkor lehet majd azt mondani, hogy ezt a Fidesz harcolta ki. Azt mondanám, hogy ügyes - már ha nem derül ki. De kiderült, hölgyeim és uraim! Én inkább azt mondom, hogy nem tisztességes dolog az ország valamennyi gyógyszerészét hazugsággal félrevezetni. Mondják: a stílus maga az ember, én még hozzátenném: a módszer maga a párt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
