JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Helyes. A lényege - természetesen mindenki tudja a véleményemet -, hogy olyan megfogalmazású ez a népszavazási kérdés, amelyről sajnos nem lehet világosan beszélni, világosan szavazni, ezért én is egyetértek azzal, hogy ebben a formában ne kerüljön népszavazásra. A tartalmi okok: az alkotmányügyi bizottság már rengeteg mindent elmondott ezzel kapcsolatban... (Az elnök jelzésére:) Elnézést kérek, elnök úr, igaza van! Az elnök úr kifogásolta, hogy nem kezdtem meg szabályosan, hanem azonnal a közbeszólóknak válaszoltam.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Dr. Mádi Péter tapsol. - Közbeszólás: Akkor kezdd újra!) Szóval, kedves képviselőtársaim, erről a kérdésről olyan sokszor beszéltünk, hogy tulajdonképpen már komolytalanná vált a dolog, mindnyájan érezzük. A komolytalanná csúszás igaziból '93-94 őszén kezdődött, tudjuk. Torgyán József úr már akkor nagyon sokszor elmondta, hogy az a szabályozás, amely a tulajdon oldaláról akarja megragadni azt a kérdést, hogy kik fognak gazdálkodni a magyar faluban, nem lehet egy sikeres szabályozás, mert soha nem lehet tudni, a tulajdonos mögött ki van. Mi mégis '93 óta járunk ezen a nyomon, próbáljuk ezt variálni, próbálunk ebben így vagy úgy népszavazni, a marxista hagyományoknak megfelelően a termelőerők tulajdonjogát szeretnénk kézben tartani, ahelyett, hogy arra figyelnénk, ki gazdálkodik, függetlenül attól, hogy mi van mögötte.
Ez technikailag lehetetlen helyzetek tömegét hozza végig. Az egyik ilyen technikailag lehetetlen helyzet, amikor azt akarjuk megfogalmazni, hogy ki ne lehessen tulajdonos. Félreértés ne essék: magam és már jó ideje az SZDSZ egésze teljesen egyetértünk azzal, hogy külföldön lakók ne legyenek tulajdonosok és semmiképpen se legyenek gazdálkodók magyar földön. Természetesen mi azzal is egyetértünk, sőt kezdettől azt akartuk, hogy a településtől távol lakók általában ne lehessenek tulajdonosok és általában ne vezényelhessék a falusi gazdaságot. Ilyen szempontból mi, mondjuk, egy Tisza-menti falu lakói szempontjából a pécsit és a bécsit egyaránt távollevőnek és nemkívánatosnak tartjuk. (Szórványos derültség.) Ilyen értelemben tartalmilag azt, amit a népszavazási kezdeményezés akar, messzemenően pártoljuk. Itt csak arról van szó, hogy ez egy annyira hamis és külső körét fogja meg csupán a dolognak, hogy az igazi lényegi rendezést, miszerint a falubeliek maguk rendezhessék a saját dolgaikat, egyáltalán nem segíti, a másik oldalról tartalmaz néhány olyan elemet, amely halandzsa vagy nehezen értelmezhető.
Arról a problémáról, hogy külföldi és a "szervezet sem"-problémáról már beszéltek. Beszéltek arról is, hogy öröklési szempontból ez a szöveg maga milyen problémát vetne fel. Számomra azonban az a rész a legidegesítőbb a szövegben, amely azt mondja: se közvetve, se közvetlenül ne szerezhessenek egyesek tulajdont. Ez azt jelentené, hogy ha nem állítunk fel egy ÁVH-t, akkor ellenőrizni sem lehet azt a kívánságot, hogy megvalósul-e vagy sem, amit ez a kérdés felvet.
(16.20)
Következésképpen kétféle baj lehet akkor, ha az eredeti kezdeményezés szerinti népszavazási kérdést tesszük fel. Az egyik baj az, hogy a dolog nevetségbe fúl, nem mennek el az emberek, mert zavarba jönnek tőle - nagyon kínos lenne. A másik baj, hogy elmennek, esetleg igent is szavaznak rá, és akkor kiderül, hogy nem tudjuk, hogy mit kell csinálni. Ez a második meg lehetetlenné tenné az Országgyűlést és mindnyájunk életét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
