DR. NAGY FRIGYES
DR. NAGY FRIGYES
DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Először is köszönöm az interpellációt, mert egy nagyon lényeges kérdésre mutat rá. Azt hiszem, aki elkötelezettséget érez a mezőgazdaság iránt, azt feltétlenül kell hogy foglalkoztassa az a gondolat, hogy a mezőgazdaság rendelkezésére álló pénzeket milyen módon tudjuk felhasználni.
(13.30)
Vajon el tudjuk-e juttatni azokhoz, akik hivatásszerűen a mezőgazdaságból élnek? És azok, akik ezeket a pénzeket megkapják, vajon ésszerűen és okszerűen tudják-e felhasználni?
Való igaz, hogy a mezőgazdaságban rendkívüli évekkel is számolnunk kell, hisz majdnem mindegyik termék esetében előfordul, hogy az egyik vagy a másik évben nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nyilván ezért a mezőgazdaságot csak több év átlagában lehet értékelni.
Az agrárkormányzat - mint ahogy ön is kezdte az interpellációját - megpróbált lépéseket tenni ebben az irányban. Ezeknek a lépéseknek voltak eredményei, de korántsem lehetünk velük megelégedve, mert nekem is az a véleményem, hogy szélesebb körben kell hozzájutni az állami támogatásokhoz, illetve a finanszírozáshoz, a banki finanszírozáshoz, és még több gazdálkodónak kell ezeket a pénzeket megkapnia.
Szeretném megemlíteni, hogy összetett kérdésről van szó, hisz nemcsak a hitelezésnek, hanem a különféle káresemények megsegítésének is szerepelnie kell ezen a palettán. Meg kell említenem, hogy 1997-ben az FM 787 millió forintot fordított az elemi károk egyszeri, vissza nem térítendő enyhítésének finanszírozására. Én tudom, hogy nem sok ez a pénz, és csak a legfontosabb első károknak az elhárítására elégséges, vagy pedig valamennyit könnyít a helyzeten. Jelezni szeretném, hogy 1998-ra 700 millió forintot már a költségvetésben is elkülönítettünk, hogy többet tudjunk segíteni.
Ami a biztosítási díjakat illeti: a 30 százalékos állami támogatást 35 százalékra emeltük fel a '98-as támogatási rendszerben - ez annak a bizonyos tőkepótló hitelnek a kérdése, amire tulajdonképpen a képviselő úr is rákérdez. Nem vagyunk megelégedve ennek a technikai lebonyolításával; azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk azt, hogy szükség lenne a pénzintézeteknek egy olyan szemléletére, amely a mezőgazdaság sajátosságait jobban figyelembe veszi.
Azt kell mondanom, hogy módosítottunk is az elgondolásunkon, mert szeretnénk 10 milliárd forintot kimondottan a kisvállalkozók részére elkülöníteni, amelyhez csak ők juthatnának hozzá, természetesen a megfelelő feltételek biztosítása mellett. Itt is jelentkezik az, hogy egy év türelmi időt biztosítanánk, öt év lenne a visszafizetésnek az ideje, és a kamatoknak az 50 százalékát az állami költségvetés magára vállalná.
Szeretném azt mondani, hogy a kamatok elengedésére nincsen lehetőség, hisz a kamatokat tulajdonképpen azoknak meg kell kapniuk, akik a pénzüket a bankba tették. Tehát tulajdonképpen hogyha kamatelengedés vagy kamatcsökkentés van, akkor azt az állami támogatásból kell finanszíroznunk; és több milliárd forintot fordítottunk erre az elmúlt évben is, és a jövő évben is az állami támogatásoknak egy jelentős része éppen ezekből fog kitevődni.
Szeretném jelezni, hogy esetenként szembetaláljuk magunkat azzal a problémával is, hogy adott feltételek mellett egyáltalán mennyi pénzt képes a mezőgazdaság okszerűen és megfelelő célra hasznosítva felvenni.
Azt hiszem, 1997-ben ez az összeg rendelkezésre állt; szeretnénk 1998-ban ezt az összeget emelni, hozzátéve azonban: olyan irányba lépni, hogy a kisebb vállalkozók is hozzájussanak ehhez. Megismétlem: 10 milliárd forintot szeretnénk erre elkülöníteni; a fogadókészséget szeretnénk erre nagyobb mértékben látni, mert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) pénzt úgy tudunk biztosítani, ha a megfelelő fogadókészség is megvan.
Köszönöm szépen, és kérem az interpellációra adott válaszom elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
