DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az 1997. évben ez a mai ülés az utolsó parlamenti ülés, amely három jeles napot előz meg: a karácsonyt, amely a megtestesült szeretet ünnepe, a szilvesztert, amely a számvetés napja és az új esztendő napját, amely az újra- és az újat kezdésnek a napja. Ha ilyenkor visszagondolunk arra az esztendőre, ami mögöttünk van, azt kell mondjam: a világ szemével mérve sikeres esztendőt zártunk. Hiszen ha azt vizsgájuk, hogy Magyarországon most már hogy alakult a GDP, hogy alakult az ipari termelés, hogy alakult az államadósság, mondhatjuk, lényegében megfeleltünk azoknak a nemzetközi várakozásoknak, amelyeket a világ velünk szemben támaszt. Ha azonban karácsony tájékán netán a szeretet szemüvegén keresztül akarjuk szemlélni az emberek, a családok és a társadalom állapotát, akkor - nem pénzügyi értelemben véve - azt kell mondanunk, hogy nagyon is egyensúlyát vesztett országban élünk.
Szakadék támadt - és egyre nyílik - régiók között. Miközben a Dunántúl egy része és Budapest viszonylag felemelkedik, aközben Észak-, Kelet- és Dél-Magyarország igen nehéz helyzetben van, növekvő lemaradásáról tesz tanúbizonyságot. Szakadék mutatkozik a gazdasági élet szereplői között, az esélyegyenlőtlenség a nagy magyar és nemzetközi vállalatok és a kis- és középvállalkozók között sajnos egyre nagyobb. Egyre nagyobb a szakadék nemcsak a tevékenység lehetőségét, a belső piacot tekintve, de a hitelhez jutáson keresztül a fejlesztés és az európai felzárkózás felé is. És különösen nagy szakadék kezd támadni az emberek és emberek között, főleg a jövedelmi pozíciókat tekintve, hiszen a Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológiai Intézetének nemrégen lezárult kutatási eredményei szerint Magyarországon ma a társadalom legjobban kereső 10 százaléka rendelkezik az összes piaci jövedelem 33 százalékával és a társadalom 50 százaléka mindössze a 20 százalékával.
Úgy érzem, mintha Magyarországon most beteljesednék az írásnak az a mondata, amely úgy szól: "Akinek van, adatik, hogy bővelkedjék, akinek pedig nincsen, az a kevés is elvétetik tőle, amije van." Erről, ezekről a belső társadalmi problémákról beszéltünk-e ebben az esztendőben a Házban, vagy pedig talán inkább elmentek ezek a viták azok mellett a viták mellett, amelyek arról szóltak, hogy aki hatalmon van, azt meg akarja őrizni, aki nincs, az pedig meg akarja szerezni, és ez volt a mondanivalók lényege, nem a káros társadalmi folyamatok megállítása, jóra fordítása?
1998 a választások éve. Ha valóban újat akarunk kezdeni, akkor - az az érzésem - a társadalmat meglephetnénk egy új hangvétellel: azzal szemben, amit ma a politológusok általánosan jósolnak a választási kampány tekintetében, próbáljunk meg az előttünk lévő problémákról, a társadalmat valóban feszítő szakadékok betömésének a módjáról beszélni, és ne arról, hogy ki mit és mikor rontott el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül a Magyar Demokrata Néppárt és a magam nevében szeretném megköszönni e Ház minden dolgozójának azt, hogy csendben, a háttérben lehetővé tették a zavartalan munkát mind technikailag, mind az egyéb feltételek megteremtésével. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok nekik is és valamennyi képviselőtársamnak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt! (Taps.)
