DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány, miközben újraválasztása érdekében sikerpropagandát harsog, a valóságban a gazdasági problémái miatt valódi offenzívát indított a kisemberek ellen. A kormány ott támad, ahol a legkisebb ellenállásra számít, így mindenekelőtt a védekezésre képtelen betegek utolsó fillérjeit igyekszik kicsikarni, hiszen mi másnak volna minősíthető a térítési díj ötletének kiterjesztése a szakorvosi ellátásra és a kórházi kezelésre.
Ezentúl a betegek külön beutaló nélkül csak 2 ezer forint ellenében vehetik igénybe a szakorvosi ellátást, ha az általuk megválasztott orvoshoz kívánnak fordulni kórházi kezelésre, akkor pedig 4 ezer forint felvételi díjat kell fizetniük, majd napi ezer forint ellátási díjjal kell hozzájárulniuk önmaguk kórházi kezeléséhez. Ezzel újabb csapást mérnek a kiszolgáltatott betegekre és az egészségügyi ellátásra, emellett az orvosokat is egymás ellen uszítják. Az 5 ezer, majd a 10 ezer kórházi ágy felszámolása, valamint az egészségügyi intézményekből történt tömeges elbocsátások után most sikerült egy újabb csapást mérni az egészségügyre és az egész betegtársadalomra.
Az egészségügyi dolgozóknak azonban elegük van a kormánynak a gazdasági nehézségekre való állandó hivatkozásból és a be nem tartott ígérgetésekre való várakozásból is, ezért az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete sztrájkot helyezett kilátásba. De az egészségügyieken kívül országos sztrájkot hirdettek a vasutasok, országos sztrájkot hirdettek a bányászok, és tiltakozik az egész ország, mert az életünknek ma már nincs olyan területe, ahol ne gyötörné a gondok tömege a lakosságot.
(11.30)
Így ki gondolta volna, hogy a harmadik évezred küszöbén, amikor a külügyminiszter úr bejelenti az európai csatlakozás lehetőségének a megkezdését, akkor mi azzal ünnepeljük ezt a valóban jelentős bejelentést, hogy szénszünetet hirdetnek Európa közepén, a harmadik évezred küszöbén Magyarországon az egyetemeken, a főiskolákon, a könyvtárakban, és veszélyeztetik a vizsgák sikerét. A háborús időket idézi, hiszen a szénszünet a háborús időkre volt jellemző, ahogy az általam korábban tévesen 50 ezerre becsült hajléktalan is, a médiák ugyanis most már mintegy 200 ezer hajléktalanról írnak, adnak hírt, akik a temetők kriptáiban, barlangokban, elhagyott bányákban kénytelenek magukat meghúzni. Külön fájdalmas, hogy ezek között igen sok fiatal is van, állami gondozásból, intézetből kikerült fiatalok, akik egyszerűen értetlenül állnak a jelen kor olyan kegyetlensége előtt, amely egész egyszerűen nem vesz tudomást az ő gondjaikról, bajaikról.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor a külügyminiszter úr az európai útra történő lépésünk lehetőségét felvázolta, nem árt figyelembe vennünk ezeket a tényeket sem, hiszen a szénszünet nem európai sajátosság, nem európai az, hogy az emberek a harmadik évezred küszöbén kriptákban lakjanak. Ezek után kénytelen vagyok feltenni a kérdést: van-e a kormány tagjainak lelkiismerete? (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
