DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit vissza szeretnék térni ahhoz, ahogy Csákabonyi Balázs ezt a vitát - a valóban érdemi részében - befejezte a felszólalásában. Tényleg én is úgy gondolom, hogy a magyar Országgyűlés egyik legfontosabb feladatát teljesíti most. Ezért kicsit most Torgyán József felszólalására is kitekintek. Nagyon-nagyon szomorú lennék, ha a kormány teljesítené Torgyán Józsefnek azt az igényét, hogy ezt a törvényjavaslatot vonja vissza. Abban az esetben ugyanis ebben a választási ciklusban a büntetőeljárás reformjára aligha kerülne sor, és nem tudom, hogy mikor kerülne sor.
Azt pedig meg szeretném jegyezni Torgyán Józsefnek is, hogy ez a büntetőeljárási törvény, amelyik most hatályban van, nem vitásan politikailag méregtelenítve, de sajnos az emberek gondolkodásában negatív módon még mindig hat az a forgatókönyvírás, amelyet valamikor Visinszkij főügyész talált ki Sztálin elvtárs számára, és ami alapján a magyar igazságszolgáltatás is sokáig működött. Ettől meg kell szabadulnunk, akkor is, ha Torgyán József azt mondta, hogy most vonja vissza ezt a kormány.
Visszatérve a lényegre: az előbb már említettem, hogy a büntetőeljárási kódex minden jogrendszer egyik alapvetően fontos eleme. Alapvetően fontos, hiszen amíg az alkotmány meghatározza pozitív oldalról az egész társadalom együttműködését, addig negatív oldalról a legelítélendőbb, a legelvetettebb magatartások, a társadalom életének pszichológiailag fekete árnyékoldala felől a büntető törvénykönyv határozza meg, hogy melyek azok a magatartások, amelyeket már nem képes elviselni a társadalom.
Éppen azért, mert ezek nagyon súlyos szabályok, és éppen azért, mert a büntető anyagi jogszabályok a legfontosabb emberi értéket, a szabadságot kockáztatják, óriási a felelőssége a törvényhozónak, hogy olyan büntetőeljárási törvényt alkosson, amely működőképes, és amely valóban a bűnösöket állítja a bíróság elé, és amely valóban a bűnösöket zárja be végül a bíróság meggyőződése után esetleg a börtönbe, esetleg alkalmaz vele másféle nagyon súlyos szankciót.
Ennél a feladatnál nincs kompromisszum. Kicsit szomorúan hallgattam Torgyán József felszólalásának azt a részét, amikor általa közelebbről meg nem nevezett valamiféle konzervatív elvekre próbált hivatkozni a büntetőeljárásban. Szerény ismereteim szerint én arról tudok, hogy azok az alapdokumentumok - mind nemzetközi jogilag, mind pedig a magyar alkotmány keretein belül -, amelyek az ember jogait biztosítják a mindenkori túlhatalommal szemben, alapjaiban a liberalizmus értékei alapján jöttek létre, és ezt tükrözik a világban. Ha ebből a körből Magyarország ki kívánná zárni magát valamiféle másféle eszmerendszerrel, akkor aligha lenne lehetőségünk arra, hogy bármelyik kulturált állam velünk szóba álljon. Ezt a megjegyzést, hogy valamiféle konzervatív módszereket keres Torgyán József, nagyon nagy érdeklődéssel figyeltem volna, hogy fejtse is ki, hogy ez közelebbről mit jelent, mert akkor azért tudjuk, hogy mit szeretne. Így nagyon nehéz mit kezdeni ezzel a mondatával.
Visszatérek a lényegre, vagyis a komoly dolgokra. A büntetőeljárási kódexről már többször beszéltek, elsősorban Hack Péter, de mások is, hogy 1896-ban Magyarországon egy akkor nagyon korszerű törvény jött létre. Ez a törvény tükrözte azt a változást, amely abból az állapotból, amelyet talán valamennyien ismerünk még, ha máshonnan nem, Eötvös József A falu jegyzője című regényéből, eljutott egy olyan büntetőeljáráshoz, amelyben a megismerés funkciói és az érdekek funkciói személyekre lebontva és azok együttműködésében jelentek meg. A megismerés úgy, hogy az állítás az ügyész, ennek tagadása a védő, és a szintézise a bíró oldaláról jelent meg, de az érdekek oldaláról is, hiszen a társadalom érdeke, a normarendszer védelme az ügyész feladata volt, a személyiség védelme a védőé, és a bíróé, hogy a kettő között összhangot teremtsen, keresse meg.
Ez a funkciórendszer a már említett, '30-as évekbeli sztálini gondolkodásmód kapcsán megbomlott, eltorzult, a személyiség leértékelődött, a védői szerep formálissá vált, és tulajdonképpen a bírósági eljárás is sok vonásában felesleges színjátékká vált, azzá, hogy eljátszanak egy olyan színjátékot, amelyben egy előre megírt forgatókönyv értelmében már sokkal korábban eldőlt, hogy mi lesz az ítélet. Ez a rendszer váltotta fel Magyarországon azt a klasszikus büntető perrendtartást, amely valóban minden tekintetben megfelelt a kor igényeinek, és talán még most is jobban megfelelne, mint a hatályos büntetőeljárási törvény. Ebből a gondolatkörből kell valamilyen formában kilépnünk, és ebben - ismét hangsúlyozom - nincs kompromisszum, nem lehet visszalépni.
Az 1990-es parlamenti képviselővé való megválasztásom után az első interjúmban arról beszéltem, hogy a legfontosabbnak tartanám a büntetőeljárási törvény reformját, mert legelavultabb a magyar jogrendszeren belül. Most eljutottunk ide, hogy erről beszélhetünk. Természetesen ennek részleteit finomíthatjuk, hiszen az ördög nyilván a részletekben rejlik, és Kutrucz Katalin kisebbségi véleménye is tulajdonképpen ezt közelítette meg. De arról, hogy a magyar büntetőeljárási jogot hozzáigazítsuk a világ normáihoz, nem szabad lemondanunk. Ez az egyik leglényegesebb kérdés.
A másik az, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani. Azt hiszem, hogy ebben a körben egy kicsit ki kell lépnünk a merev jogászi szemléletből. Ez nem csak jogszabályi kérdés. Minden norma akkor képes működni, ha emberi magatartásokat tud összehangolni, és ennek eredményeként az emberi alkotóerő bizonyos eredményeként valamilyen produktumot hoz létre. Nincs értelme olyan jogszabályokat hozni, amelyek formálisak, nincs értelme olyan jogszabályokat hozni, amelyek nem illeszkednek bele az egyes embernek a viselkedésmódjába, pszichéjébe. Ilyen szempontból egész egyszerűen nem félek attól, amitől többen, hogy a mostani jogalkalmazók ne tudnának egy természetellenes, feje tetejére állított szerepjátszásból - minden pozitív eleme ellenére, hangsúlyozom, szerepjátszásból - átlépni egy valódi igazságszolgáltatási gyakorlatba, amikor a funkciók az eredeti hármas megosztásnak megfelelően valóban megoszlanak; amikor az érdekek ennek a megosztásnak megfelelően valóban megoszlanak, és ezek - lehetőleg optimálisan a világ gyakorlatában bebizonyítottan, egyedül optimálisan - garantálhatják, hogy valóban azokat ítéli el a bíróság, akik vétettek a társadalommal szemben.
(12.30)
Nem lehet előrehozni a bűnös fogalmát. Eléggé félelmetes volt azt hallanom Torgyán József felszólalásában, hogy már előzetesen bűnözőkről beszélt, mielőtt ezt a megfelelő garanciák mellett a bíróság kimondta volna. Én ugyan egy hasonló újságcikket olvastam az Új Magyarországban Pokol Béla tollából, és nem nagyon éreztem a határt, hogy hol van az újságcikk és Torgyán József felszólalása között a különbség, de ez nyilvánvalóan a szellemi rokonságot, szellemi azonosságot jelentette az adott helyzetben. Azt hiszem, hogy Magyarország európai megítélése szempontjából ez zsákutca. Ebbe nem mehetünk bele, mert Magyarországot visszavetné fejlődésében, visszavetné abból a pozíciójából, amelyet egyre ígéretesebben foglal el a népek családjában a pozitív együttműködés keretében.
A gondolkodásmód tehát nem átalakítandó, hanem egyszerűen helyre teendő. Nem szerepeket kell játszani, hanem mindenki saját maga őszintén adja elő azt, amit az adott helyzetben gondol. Azt hiszem, jogállamról addig nem lehet beszélni, amíg időnként sajnos még mindig előre megírt forgatókönyveknek megfelelően zajlanak le tárgyalások, mintegy anakronisztikusan a régi modellt követve. Biztosítani kell azt - sajnos látom, hogy az időm lejár, ezért rövidre fogom, befejezem az utolsó gondolataimat -, hogy ez a pszichológiai megfelelés tárgyi oldallal is kiegészüljön, gondolok itt a bírói fizetésre, a nagyon értékes bírói munkára, pazarlás ha a bíró nem érdemi munkára fordítja az idejét, pazarlás, ha nem élünk a számítástechnika lehetőségeivel, akár az ítéletek megfogalmazásánál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akár például a jogszabályok, döntvények megkeresésénél.
Úgy gondolom, hogy ezeknek a technikai részleteknek a hozzáigazítása a jogi lehetőségekhez mindenképpen biztosítani fogja azt, hogy eredményesen eleget tudunk tenni ennek a vállalt feladatunknak, és az egyik legfontosabb törvényt, a büntetőeljárási törvényt a kor színvonalának megfelelő módon fogjuk meghozni. Ehhez kérem valamennyiünk támogatását, hiszen a módosító indítványainkkal a részleteket tudjuk javítani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
