DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS

Teljes szövegű keresés

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 2. pontjában szerepel az a módosító javaslat, amelyet a törvény 4. §-ához nyújtottam be. Ez a módosítás tulajdonképpen a hatályos 11. § (2) bekezdését érinti. A jelenlegi szabályozás szerint e szakasz értelmében minden devizakülföldinek - a Magyarországon lévő ingó dolga tekintetében - a devizabelföldivel kötött visszterhes jogügylete alapvetően engedélyköteles. Ez az 1995-ben előterjesztett törvényjavaslatban is szerepelt. A mostani változtatás a kormány szándéka szerint az lenne, hogy a belföldön örökölt ingó dolog tekintetében a devizakülföldi a későbbiekben már nem lenne köteles engedélyt kérni mindenki más minden szempontból ebbe a körbe tartozik, tehát köteles engedélyt kérni.
Amikor a kormány annak idején, 1995-ben a törvényjavaslatot a parlament elé terjesztette, egy ugyanilyen tartalmú módosító indítványt másokkal együtt akkor is előterjesztettem, és elég éles vita folyt több bizottságban is erről a módosító javaslatról. A javaslat alapvetően nem közgazdasági jelentőségű, elsősorban jogi megközelítésből készítettem. A közgazdaságtanhoz és így a devizaügyekhez sem értek különösebben, ugyanakkor gyakorló jogász lévén tudom azt, hogy egy ilyen szabály, amely egyébként betarthatatlan - és általában nem is tartják be sem az állampolgárok, sem a hatóságok -, milyen következményekkel jár.
Annak idején indoklásképpen az hangzott el, hogy azért szükséges ez a módosítás - illetve ez a javaslat - egyáltalán az alaptörvényben, mert bizony nagyon nehéz megfogni azokat az illegálisan kereskedőket, külföldieket, Magyarországon illegálisan kereskedőket, akiket más jogszabályokkal nem lehet kordában tartani, a tevékenységüket másképp nem lehet ellenőrizni, mint e szabállyal. A kormányzat álláspontja szerint egyébként igen kis számban került alkalmazásra, és reményei szerint ez a későbbiekben sem eredményez problémát.
Annak idején a vitában elhangzott az is, hogy igenis belátja a kormányzat, hogy ez jogalkotási szempontból, jogtechnikailag rendkívül rossz megoldás, de addig, amíg más kapcsolódó jogszabályban nem sikerül erre megoldást találni, addig türelmét kérte az Országgyűlésnek, és azt az ígéretet mondták el többen is, több bizottsági ülésen, hogy erre valahol, valamilyen más jogszabályban megoldást kell találni. Erre a megoldásra türelemmel vártam. Ez a megoldás azonban sajnálatos módon egyáltalán nem született meg.
Elhiszem, és készséggel elfogadom azokat a devizapolitikai indokokat, amelyek alapján úgy gondolja a kormányzat, hogy ezeket a kereskedőket valamilyen módon ellenőrizni kell. Ugyanakkor országgyűlési képviselőként, jogászként egy ilyen rendelkezéshez meggyőződésem szerint jó lelkiismerettel senki nem adhatja a nevét. Már csak azért sem, mert e rendelkezés tekintetében Magyarországon az elmúlt két évben, ha igazak azok az állítások, amelyeket a kormányzat képviselője elmondott a bizottsági üléseken - és nekem semmi okom, hogy ebben kételkedjek - törvényrontó szokásjog alakult ki. Olyan ügyleteket, amelyek hatálya e szakasz hatálya alá tartozik, naponta több százat - meg merem kockáztatni: nagyobb valószínűséggel több ezret - kötnek Magyarországon, hiszen devizabelföldi és devizakülföldi ma már az ország minden egyes pontján nagyon sok alkalommal kerül kapcsolatba egymással.
Hadd említsek egy példát! Ha valaki este gépkocsival utazik keresztül az országon, és elfogy a gépkocsijából a benzin, megáll az autója, és megállítja az utána következő autóst, aki történetesen egy külföldi, s megkéri, hogy legyen olyan szíves, ha van a kocsijában tartalékbenzin, adjon el neki három vagy öt litert, hogy a legközelebbi benzinkútig elmehessen - és természetesen ez a jogügylet megköttetik: a magyar autós a külfölditől megveszi x száz forintért a benzint, ehhez devizahatósági engedély szükséges.
Meggyőződésem, hogy ezt egy önmagát jogállamnak tekintő országban - egy, a devizakódexszel kapcsolatban oly sok nagyon pozitív véleményt elmondó kormányzat részéről - egy ilyen szabályozás támogathatatlan és fenntarthatatlan. Nincs olyan indok, amely megengedhetné azt, hogy ilyen tömeges jogszabálysértésre hívjuk föl a lakosságot, és megengedhetetlen az, hogy a hatóságok ilyen tömeges jogszabálysértést fogadjanak el és nézzenek el az állampolgároknak. Ebben az esetben nem szabad ezt a jogszabályhelyet elfogadnunk és megalkotnunk mert hiszen itt mindenki tudja, hogy a másik fél megszegi a törvényt, egyértelműen megszegi a törvényt, mégis szemet hunyunk felette. Ez elvileg nem lenne problematikus, ha nem lennének olyan nagyon súlyos tapasztalataim nekem is és talán másoknak is arról, hogy tipikusan ezek azok a jogszabályhelyek, amelyek a hatósági önkény melegágyát képezik.
Hiszen készséggel elhiszem, hogy a hatóságok döntő többségében az állampolgárokat ezekkel az ügyekkel nem fogják zaklatni. Biztos vagyok benne, hogy az állampolgárok sem zaklatják a hatóságokat, hiszen épeszű embernek esze ágában sincs egy ilyen ügylettel kapcsolatban devizahatósági engedélyért folyamodni, ugyanakkor mégis úgy gondolom, hogy miután számtalan esetben lehet tapasztalni azt, hogy mondjuk egy vállalkozónál vizsgálatot folytatnak, és szeretnének találni nála valamilyen problémát - és ez különböző jogszabályokkal kapcsolatban sikertelen -, akkor ezt a törvényhelyet bátran föl lehet majd hívni hivatkozásul, és bátran lehet mondani azt, hogy ha van sapka rajta, akkor azért, ha nincs rajta sapka, azért; magyarán: tessék mondani, a devizahatósági engedély erre az 5 darab reklámtollra vonatkozóan, amit cserélt a partnerével, hol vagyon?
(21.20)
És természetesen a vállalkozó nem fog tudni bemutatni ilyen engedélyt. Én nem mondom azt, hogy történt ilyen az elmúlt időszakban Magyarországon, de mondom azt egészen bizonyosan, hogy ha ennek a lehetőségét a törvényben ilyen durva módon meghagyjuk és ilyen történhet, akkor nekünk kötelességünk ez ellen valamit tenni.
Igazán nem érheti az a vád az országgyűlési képviselőket, így engem sem, hogy erre most feltétlenül azért van szükség, mert egy nagyon gyors és nagyon hirtelenjében jött ötlet miatt kell ezt megvalósítani. Erre kereken két esztendő állt rendelkezésre. Én 1995 októberében ugyanezt a vitát lefolytattam. Beszereztem az akkori jegyzőkönyveket; az európai integrációs ügyek bizottságában is volt egy vita erről, és az alkotmányügyi bizottságban is komoly vita folyt erről. Akkor is készséggel elismerte a kormányzat, hogy nem jó a megoldás, majd valami mást kell találni, de ezt most itt muszáj megcsinálni.
Könnyűszerrel megtehette volna a kormányzat, hogy engem abba a dühítő helyzetbe hoz, hogy ehhez a rendelkezéshez nem tudok hozzányúlni, de a 11. §-t megnyitotta azzal, hogy egy minimális enyhítést lehetővé tett. Ennek az enyhítésnek én örülök, de ez édeskevés lépés ahhoz képest, amit meggyőződésem szerint szükséges megtenni.
Arra szeretném kérni a kormányzatot és kérni az Országgyűlést, hogy gondolja alaposan végig, milyen következményekkel jár egy ilyen rendelkezésnek a hatályban tartása. Ne hozzanak bennünket abba a kényszerítő helyzetbe, amilyenbe egyébként az alkotmányügyi bizottságban döntően jogászokat hozott a kormányzat, hogy ugyan elfogadván azokat a devizapolitikai elveket, amelyeket természetesen támogatok, de ilyen formában ezt nem lehet támogatni.
Az alkotmányügyi bizottság támogatta a javaslatunkat, és ott a kormányzat ellen szavazott a bizottság. Magyarán: úgy gondolják az alkotmányügyi bizottság tagjai, hogy egy ilyen rendelkezés nem maradhat a törvényben. Szeretném elérni, ha mást nem, azt ebben a tekintetben, hogy a kormányzat által előterjesztett valamilyen kapcsolódó módosító javaslat vagy egyéb megoldás révén el lehessen érni azokat a szempontokat, amelyeket szeretne elérni a kormányzat a külföldiek magyarországi kereskedelmi tevékenységével kapcsolatban; de ne hozza olyan helyzetbe a magyar állampolgárokat, hogy nap mint nap meg kelljen sértenie sok mindenkinek ezt a törvényt.
Én szívesen várok minden javaslatot, de meg kell mondjam őszintén, nagyon nehezen fogom tudni magát a törvényt is támogatni, ha egy ilyen rendelkezés benne marad. És azt is megmondom őszintén, hogy erre sok mindenkinek meg fogom próbálni felhívni a figyelmét, ha ez a változtatás elérhetetlen lesz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem