DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, csak rövid időre veszem igénybe figyelmüket.
A módosító indítványokról történt elmúlt heti szavazáson a tisztelt Ház többsége az emberi jogi bizottság indítványára új preambulumot illesztett a törvényjavaslathoz. Ez kisebb módosításokkal bár, de lényegében maga az SZDSZ által előterjesztett preambulumváltozat.
Ez a megoldás azonban figyelmen kívül hagyja azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mi javaslatunk egy konzisztens módosítójavaslat-csomag része; olyan javaslatcsomagé, amelynek többi alapvető fontosságú elemét az Országgyűlés többsége elutasította. Így ellentmondás keletkezett az elfogadott preambulum és a lényegében változatlanul maradt törvényjavaslat egésze között. Mi ugyanis olyan egyház-finanszírozási rendszert szerettünk volna, amely nemcsak az éves költségvetési alkukat zárja ki, hanem távlatilag elvezet az állam és az egyházak pénzügyi elválasztásához is; nevezetesen ahhoz, hogy előbb-utóbb megszűnjön az állami költségvetés egyházfenntartói szerepe; ahhoz, hogy az egyházi alapműködés vagy hitéleti tevékenység anyagi bázisát előbb-utóbb maguk az egyházak és híveik, támogatóik legyenek képesek biztosítani. Ehelyett olyan megoldás van megszületőben, ami az idők végezetéig az állami költségvetés közvetlen részvételére támaszkodik. Ez a pénzügyi elválasztás távlatának feladását és a pénzügyi összefonódás tartósítását jelenti.
Mi olyan rendszert szorgalmaztunk, amely egységes játékszabályokat rögzít az összes szereplő vonatkozásában. A felekezeti jogegyenlőség ugyanis ezt követelné. A születőben lévő rendszer azonban nem más, mint a szentszéki megállapodás szinte egy az egyben történő leképezése. Olyan rendszer, amit egyetlen felekezet testére szabtak, és kész helyzetként tálaltak a többi felekezet elé, statisztaszerepre kárhoztatva őket. Ez a felekezeti jogegyenlőség sérelmét jelenti.
Mi azt szerettük volna, hogy ne keveredjenek össze az egyházi és állami oktatás feladatai a pénzügyek területén sem, hiszen az egyik oktatás világnézetileg elkötelezett, a másik nem. Ehelyett a születőben lévő rendszer szinte államiként működteti az egyházi iskolákat; nemcsak feladataikat keveri össze, hanem egyúttal indokolatlan különbségtételt alapoz meg a magániskolák között, a világiak hátrányára. Ez az állam világnézeti pártatlanságát sértő megoldás.
Érdemi módosító indítványainkat tehát elutasította a kormány és a tisztelt Ház többsége, preambulumunkat azonban átvette. Ez a preambulum azonban nem illik bele ebbe a környezetbe, hiszen két passzusa éppen arra utal, hogy az Országgyűlés a vallásszabadságot szolgáló 1848. évi XX., az 1895. évi XLIII. és az 1947. évi XXXIII. törvénycikkben, valamint az 1990. évi IV. törvényben testet öltő évszázados hagyományt, valamint az alkotmány 60. §-ával összhangban, szem előtt tartva az állam és az egyház elválasztásának követelményét, alkotja meg a törvényt. Csak tájékoztatásul említem, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk 2. §-a akként szól, hogy e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve, különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. Az 1947. évi XXXIII. törvénycikk a bevett és az elismert vallásfelekezetek között az elismertek hátrányára fennálló különbségek megszüntetéséről szól. A '90. évi IV. törvény vonatkozó passzusa pedig kimondja, hogy az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik. Az alkotmány idézett paragrafusa pedig kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.
Nyilvánvaló, tisztelt Ház, hogy koherenciazavart jelentene, ha ezek a magyar polgárosodás hagyományait felidéző utalások benne maradnának a tőlük idegen környezetben, miközben maga a törvény lemond e hagyományok továbbviteléről. Nem véletlen, hogy a kormány törvényjavaslatának preambulumában ilyen hivatkozások nem is szerepeltek; mint ahogy a szentszéki megállapodás sem tartalmaz közvetlen utalást a magyar alkotmányra. Ezért módosító javaslatunk a kérdéses passzusok törlésével a koherenciazavar megszüntetésére irányul.
Azt kérjük a tisztelt Ház többségétől, hogy ha már egyszer nem tekintette irányadónak Kossuth, Deák és Eötvös hagyományát az egyházi ügyek területén az érdemi kérdésekben, akkor hozza összhangba a preambulumot a törvény rendelkezéseivel; az SZDSZ által javasolt felvezető passzusokat pedig ne keverje bele a törvénybe, hanem hagyja meg jobb időkre.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
