GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az ember évezredek óta törekszik arra, hogy az őt körülvevő növények és állatok minőségét, tulajdonságait megváltoztassa, olyanná átalakítsa át, amelyek jobban megfelelnek az ember igényeinek. Ez a törekvése a mendeli genetika felfedezése óta egyre eredményesebb, hiszen a kezdeti egyszerű szelekciós eljárásokat a szelekciónak a keresztezéssel való kombinálása váltotta fel, amely felgyorsította azt a folyamatot, hogy az ember egyre nagyobb mennyiségben képes olyan mezőgazdasági termékeket előállítani, amelyeket elfogyaszthat, és ez egyre sikeresebb volt.
Századunk utolsó évtizedeiben az emberiségnek új kihívásokkal kellett szembesülnie, hiszen a modern genetikai, molekuláris és sejtbiológiai módszerek elterjedése hatalmas új lehetőségeket nyitott meg az emberiség előtt. Lehetővé vált, hogy az ember a tulajdonságokat közvetlenül a gének szintjén befolyásolhassa, alakíthassa. Ennek jelentősége különösképpen az élelmiszer-termelésben, a mezőgazdaságban, az ember- és állatgyógyászatban, a környezetvédelemben és az ipari termelésben használható ki.
Az új lehetőségek felismerésével egyidejűleg azonban szükségessé vált, hogy az ember felismerje korlátait is. Fel kell figyelnünk arra, hogy az ember nem képes belátni cselekedeteinek következményeit teljes egészében. Ez a felismerés ébreszti fel azt a felelősséget, amely arra kényszerít minket, hogy a tudomány eredményeinek kihasználásánál törekedjünk az abból fakadó kockázatok csökkentésére.
Alázatot kell mutatni a teremtés kiismerhetetlen titkai, mélysége és nagyszerűsége iránt. Az embernek önmagát kell korlátoznia lehetőségeinek kihasználásában. A tudomány fejlődése új etikai és morális kérdéseket vetett fel, elsősorban az emberi gének manipulálása és az ember klónozása területén is, bár ez utóbbi nyilvánvalóan nem tartozik ide, hiszen a klónozás nem jelent géntechnológiai módosítást, nem jelenti a klónozott szervezet genetikai állományának megváltoztatását; ellenkezőleg: a klónozás során éppen az a cél, hogy olyan utódokat tudjunk nyerni, amelyek genetikailag tökéletesen vagy hihetetlen nagy mértékben megfelelnek azon egyed genetikai állományának, amelyet klónoztak.
Az emberi gének felhasználását, manipulálását a törvény 1. §-ának (2) bekezdésében helyesen megtiltja, és hasonló módon ez a törvény ebből fakadóan kizárja az ember klónozásának lehetőségét is.
A tudomány eredményeinek kihasználása azonban általában nem ütközik erkölcsi elvekbe. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja erről így ír: "Helye van a tudománynak, a klónozásnak is - megjegyzem, ez ma már napi gyakorlat egyébként a növénynemesítésben - a növények és állatok esetében, ha az ember javait szolgálják vagy más élőlényét, feltéve, hogy az óvja az élővilágot, a fajok sokszínűségét. Ha a kutatás fő célja a betegségek megszüntetése, a szenvedés enyhítése, az alultápláltság okainak felszámolása, a föld erőforrásainak jobb kihasználása, akkor a tudomány remény az emberiség számára."
Természetesen nemcsak etikai és morális aggályok merülhetnek fel, de számos félelem fakad környezetvédelmi megfontolásokból is. Környezetvédőink különösképpen az úgynevezett transzgenikus élőlények létrehozására irányuló törekvések miatt ijedhetnek meg. Transzgenikus élőlényeknek nevezzük azokat az élőlényeket, amelyeket olyan módszerrel hoznak létre, hogy a géneket, a fajokat - gyakran az állat- és a növényvilágot elválasztó határon átvive -, növényeket állatokkal, állatokat növényekkel vagy különböző fajokat kereszteznek egymással a gének technikai átvitelével. A legismertebb eljárás a Bacillus thueringiensis nevezetű bacilus génjének felhasználása új növényfajták előállításában. Az előbb hallottunk arról a kukoricáról, amelybe ilyen gént vittek át.
Természetesen ezek az eljárások számos aggodalomra adhatnak okot, hiszen felmerülhet, hogy az egyszer előállított új fajták, fajok génjei elszabadulhatnak a természetben, és ez a folyamat visszafordíthatatlan lehet. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az így előállított új növényfajok, növényfajták csökkentik a növényvédőszer-felhasználást, és olyan mértékű termésnövekedésre adnak lehetőséget, ami nagymértékben enyhítheti a világ élelmiszerhiányát.
Az így előállított élelmiszerekkel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy ezeket az élelmiszereket vajon elő akarja-e állítani a termelő vagy sem, hiszen vannak, akik attól félnek, hogy az ilyen eljárások engedélyezése a biotermelők érdekeit sérthetné. Én úgy vélem, hogy a termelő szabadsága eldönteni azt, hogy a genetikailag módosított növényeket, állatokat fel kívánja-e használni a termelésében vagy sem. A fogyasztó érdeke és joga viszont az, hogy tájékoztatást kapjon arról, hogy az általa megvásárolni kívánt termék tartalmaz-e olyan élőlényeket, azok szervezeteit vagy az azokból előállított anyagokat, amelyeket géntechnológiai úton állítottak elő. Ezekről a kérdésekről a törvény megítélésem szerint kielégítően rendelkezik.
Ez a törvény alapvetően eljárási kérdésekről szól. Sokan felvetik, hogy hiányoznak bizonyos szempontok ebből a törvényből, amelyek alapján a géntechnológiai bizottság eldönthetné, hogy valamely géntechnológiai eljárást engedélyez-e vagy sem.
Én egyetértek a törvény indoklásában leírtakkal, miszerint a géntechnológia és általában a biotechnológia olyan gyorsan fejlődő tudományág, amelyet a szabályozással követni szinte lehetetlen. Ezért szükséges egy olyan bizottság létrehozása, amely a tudomány fejlődésével egyidejűleg képes alakítani a szabályozást is a napi gyakorlat szintjén.
Talán jó példa arra, hogy a szabályozás mennyire nem képes követni a tudomány fejlődését, ennek a törvénynek az elfogadása is, hiszen ez a törvény, bár régóta tervbe van véve, és a tervezett hatálybalépés ideje is január elseje, ez minden valószínűség szerint nem fog megtörténni. Ezért helyesnek tartom azt az elgondolást, hogy a jogi szabályozás jelentős része alacsonyabb szintű jogszabályokban történjék meg. Ezek módosítására és fejlesztésére gyorsabban, kisebb technikai idő alatt van lehetőség, mint magának a törvénynek az esetleges módosítására.
Megítélésem szerint a jövőbeni ismeretek fejlődésével együtt fog fejlődni a jogi szabályozás is. Ez fog lehetőséget adni arra, hogy a mostani törvény alapján azokat a kockázatokat ki lehessen zárni, amelyek nyilvánvalóan együtt járnak a géntechnológiai lehetőségek alkalmazásával.
(12.40)
E törvény megszületése az első lépés ebbe az irányba, enélkül nem indulhatna el a géntechnológia eredményeinek alkalmazása, és az eddig elért tudományos eredmények is veszélybe kerülhetnének. Ez különösképpen azért fontos Magyarországon, mert a magyar géntechnológiai kutatások a világ élmezőnyébe tartoznak, s ennek az alapja veszne el akkor, ha Magyarországon nem lenne lehetőség a géntechnológia eredményeinek gyakorlati alkalmazására is. Ezen megfontolásokból támogatom a benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps.)
