BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A térségfejlesztési országos koncepció szükségességét éppen a hiánya igazolja a legfőképpen. No, nem arról van szó, hogy ismét államilag kell előírni, ki mit csinál, fejleszt, hanem arról, hogy az a sok jogszabály, amelyet a parlament az utóbbi négy évben alkotott a területfejlesztéssel kapcsolatban és ahhoz kötődően, még nem tud hatni a szükséges mértékben.
Mi lehet ennek az oka? Szerintem az egyik alapvető probléma, hogy mindenki a saját elképzelései szerint használja a fogalmakat. A vita a kistérségekről és a statisztikai körzetekről, ezeknek a feladatairól és funkcióiról csökkent, de nem szűnt meg. Sok még a bizonytalanság és főként a bátortalanság: ki és hogyan kezdeményezzen, ki és hogyan szervezze a térségi fejlesztéseket, mi lesz azokkal a kistérségekkel, amelyek nem igazodnak az államigazgatási határokhoz? Persze lehet ez egy statisztikai körzeti szervező erő, de akkor ehhez meg kell adni azokat az államigazgatási jogköröket, amelyek ehhez szükségesek.
Azt is egyértelműen meg kell határozni, hol található a területfejlesztés első lépcsőfoka: a kistérség vagy a megye? Ki kezdeményez? Fokozni vagy visszafogni kell-e az új, előzmény nélküli helyi kezdeményezéseket? Egy megyének vagy országrésznek egyszerre kell-e előrelépnie, vagy lehetnek eltérő fejlődések is? Az én álláspontom egyértelmű: egyedi, kistérségi fejlesztési programokon alapuló, koordinált térségfejlesztés kell. Ehhez azonban szükség van olyan személyiségekre, akik tudják, mit akarnak és hogyan, valamint tárgyi és egyéb feltételekre is.
Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem szerencsés az a fejlesztési program, amely más, már előrébb lépett kistérség kárára valósulna meg - ez egy újabb kérdést vet fel, gondoljunk csak a Dunántúl-Alföld vitára -, de az is kérdés: a koncepciót úgy kell-e értelmezni, mint egy ajánlást, vagy úgy, mint egy kötelező előírást? Biztos, hogy minden körülmény adott az eredményes munkához? Ugyanakkor látni kell a kérdés ellenkező oldalát is: az országban nagyon sok, egymástól elszigetelt kísérlet folyik, és a sok kis patak ha összeér, nagy folyam lehet belőle, amit ki kell használni mindnyájunk javára!
De tudatosítani kell azt is, tisztelt kisgazdák - ha valaki hallja, adja át -, az autópálya, a csatornázás, a telefon nem azonos a területfejlesztéssel, ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Kell még hozzá valami: tudni kell, hogy miért és hogy hogyan, és azt is, hogy kivel, hogy miből és mivel. Egy lépést sem szabad addig tenni, amíg ezek a kérdések nem tisztázottak. Adottak-e a megvalósítás feltételei az önkormányzatok és az államigazgatás területén? Rendelkezünk-e elegendő fedezettel és tervekkel, sőt megalapozott tervekkel? Egy dologból biztos hogy kevés van, és ez nem a pénz, hanem az idő. Mert két év lehet hosszú idő is, de már csak két év van 2000-ig, és ha jön az újabb hívó szó Európából, addigra kész kell lennünk! Ehhez ez a koncepció alapvető fontosságú, mondhatnám úgy is: nélkülözhetetlen.
El kell helyezni az országot a nemzetközi fejlesztési programokban, meg kell határozni a kapcsolódási pontokat, és még egyszer nem járhatunk úgy, mint Bős-Nagymaros esetében! Fel kell mérni a fejlődéshez szükséges oktatási, egészségügyi, szociális feltételeket! És még valamit szeretnék megerősíteni - úgy is, mint korábban a Phare kísérleti programban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Alapítvány volt alelnöke és úgy is, mint a Záhonyi Vállalkozási Övezet egyik megalkotója és támogatója -: a területfejlesztésben nem igaz az 51 százalékos demokratikus döntés hatékonysága, mert ez azt is jelenti, hogy 49 százalék viszont nem ért vele egyet vagy legalábbis nem támogatja. Csak akkor eredményes hosszú távon a fejlesztés, ha mindenki mellé áll, és ez időigényes folyamat.
Mindnyájunknak, az egész országnak érdeke, hogy a területfejlesztési koncepciót az országgyűlési határozatban a legrövidebb időn belül elfogadjuk, és ehhez mindannyiunknak eredményes munkát kívánok. (Taps a kormánypártok soraiból.)
