SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a bizottsági ajánlásokból is kiderült, hogy a különböző bizottságokban bizony vitát váltott ki az országos területfejlesztési koncepció anyaga; vitát váltott ki, hisz az országot, a különböző térségeket, városokat, falvakat érinti, és vitát váltott ki azért is, mert egy rendkívül fontos anyagról van szó, amelyet, azt gondolom, mindenképpen nagyon alaposan és nagyon részletesen végig kell tárgyalnunk.
A területfejlesztés egy átmeneti időszakában vagyunk, hiszen az Országgyűlés 1995 végén alkotott törvényt - a rendszer beindult, bár gyermekbetegségei természetesen megvannak. Jelzésszerűen azért érdemes néhány momentumot felsorolni a területfejlesztési törvénnyel kapcsolatosan:
Ha kismértékben is, de megindult a fejlesztési pénzek decentralizációja, a pénzek elosztásának egy része normatív alapon történik. Jelentős kutatások indultak meg Magyarországon, amit nagyon fontosnak tartunk. A kistérségek kicsit talán bátortalanul, de megkezdték programjaik elkészítését, és a legtöbb megye már megfogalmazta a megyei fejlesztési koncepcióját.
(10.00)
Elkezdték működésüket a megyei területfejlesztési tanácsok és az Országos Területfejlesztési Tanács is, amiben természetesen tapasztalható, hogy a szereplők összecsiszolódása, csikorogva bár, de folyamatosan történik.
A legtöbb vitát kiváltó probléma - a területfejlesztés intézményrendszere, és ezen belül a megyei területfejlesztési tanácsok működése - még ma is megvan. Bár mi azt gondoljuk, hogy a törvénynek az intézményrendszere nem elhanyagolható kérdés, de a területfejlesztés kardinális problémája nem az intézmény rendszere, hanem a programfinanszírozás kérdése. Vagyis szerintünk a törvény a rendszer szempontjából jó, a működése viszont nagyon sok kívánnivalót hagy maga után.
Ezt bizonyítja az is, hogy 1996-ban, illetve 1997-ben már tudható különböző pályázati pénzek elosztásánál: egyértelműen jelentkezik az, hogy elsősorban még nem területfejlesztés történik a megyei területfejlesztési tanácsoknál, hanem településfejlesztés. A térségi programfinanszírozás még csak csíráiban jelenik meg, források közötti integrálódás alig-alig tapasztalható. A pénzek elosztásának ellenőrzése is, bizony, kívánnivalót hagy maga után. Ez azt a veszélyt rejti magában, és ezt tapasztaljuk az országban nagyon sok helyen, hogy a területfejlesztés helyett a leosztott pénzek újraelosztása történik meg, különböző lobbyérdekek alapján.
A kérdés számunkra az, hogy az országos területfejlesztési koncepció tud-e ezen a folyamaton, tendencián érdemben változtatni. Az országos területfejlesztési koncepció az ország átfogó távlati fejlesztését megalapozó és befolyásoló tervdokumentum, ami meghatározza az ország hosszú távú fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési programok kidolgozásához irányelveket, információkat biztosít, vagyis országprogramot ad. Viszont az előkészítése két komoly veszélyt rejt magában. Egyrészt egy általános, a prioritásokat, a határozott területfejlesztési elképzeléseket mellőző anyag készülhet, ami véleményünk szerint tökéletesen felesleges; sőt veszélye, hogy a mindenkori politikai vezetés és apparátus számára nagy mozgásteret biztosít, az osztogató protekcionista politika számára kedvező helyzetet teremthet. Ez a kormányzat, az előterjesztő felelőssége.
A másik veszély a területi döntéshozók, a megyék, a kistérségek, lobbycsapatok felől fenyeget. Itt a miniszter úr elmondta, hogy jelentős egyeztetés során alakult ki ez a tervezet, tehát konszenzuson alapul. De ennek van egy másik veszélye is: ezek a térségi szereplők igenis szeretnék, hogy az országos területfejlesztési koncepcióban helyi érdekeik megjelenjenek, bebetonozzák érdekeiket, és ez véleményünk szerint szétfeszítheti az országos területfejlesztési koncepciót. Tehát rendkívül nagy felelősség hárul ránk, tisztelt képviselőtársaim, hogy olyan országgyűlési határozatot fogadjunk el, amely valóban az ország jövőjének prioritásait határozza meg, ezért mindenkit nagyon kérek, hogy felelősen vegyen részt a vitában, és majd szavazzon.
Mielőtt az országos területfejlesztési koncepció beterjesztett változatáról beszélnék, szeretném megfogalmazni azokat a szabaddemokrata elvárásokat, amelyek a koncepcióval kapcsolatosan felmerültek.
Véleményünk szerint az országos területfejlesztési koncepciónak egy határozott, markáns feladatvállalást kell tartalmaznia, amit szükséges megjeleníteni a kooperativitás tekintetében, ami ez esetben az ágazati érdekek és a területi szemléleti kormányzati szerepvállalás pontos, precíz szinkronját jelenti. Nagyregionális szintig lebontott tervdokumentációk tekintetében kell megfelelni, ami az elaprózás, a kívánságlista-jelleg megelőzését jelentheti a prioritások határozott megfogalmazása tekintetében, ami egy határozott megvalósítási sorrendet állít fel, s végezetül a programfinanszírozás erősítése tekintetében, amely egy jól összehangolt és folyamatosan bővülő decentralizált pénzügyi forrásrendszert jelent átgondolt programok alapján. Vagyis az SZDSZ egy határozott gazdaságpolitika megjelenését és megvalósítását várja el a területfejlesztés területén, elsősorban az önkormányzatok, de a befektetők részéről, számára is.
Mindezek előrebocsátásával nézzük most meg, hogy a parlament elé kerülő területfejlesztési koncepció mennyire felel meg ezeknek a kívánalmaknak! Először is a beterjesztett anyag szerkezetéről kellene szólni, erre már a miniszter úr is kitért. Amiről a parlamentnek most döntenie kell, ez a rövidebb anyag, a H/4960. számú országgyűlési határozati javaslat. Ehhez kapcsolódik az a háttéranyag, az a vastag háttéranyag, ami igazából a konkrétumokat adja meg, vagyis azt, hogy hol, mi legyen, hol épüljön autópálya, logisztikai központ, ipari park, innovációs centrum és így tovább.
Véleményünk szerint a két anyag csak együtt él, erre a miniszter úr is utalt. Tehát amennyiben elfogadjuk az országgyűlési határozati javaslatot, akkor ebből azért következik, hogy a háttéranyagot is így gondoljuk és így fogadjuk el. Itt érzek egy kis bizonytalanságot, hisz a miniszter úr azt mondta, hogy ez egy ajánlás, ugyanakkor a területfejlesztés megyei és kistérségi szereplői ezt azért nyilvánvalóan nagyjából kötelező erővel fogadják el, tehát a két anyag rendkívül szoros összefüggésben van.
A koncepció célja helyesen kerül meghatározásra, alapelvei a decentralizáció, a partnerség, a nyilvánosság keresése. De az egész anyag, sajnos, véleményünk szerint szétfolyó. Ezt már előttem is elmondták a bizottsági ajánlásban, hogy az érződik belőle, mintha egy kívánságok listája és elvárások tára lenne. Amikor az SZDSZ munkacsoportjain belül vitattuk az előterjesztést, mindig oda lyukadtunk ki, hogy ez is benne van, meg az is benne van. Vagyis mindenféle elvárás meg mindenféle várakozás benne van, de talán ez a legnagyobb baj, mert ha mindent tartalmaz, akkor igazából semmit sem tartalmaz. Tehát azt gondolom, nagyon veszélyes ez a tendencia.
Az országos területfejlesztési koncepció legalapvetőbb kérdése véleményünk szerint, hogy mire épül rá, miből indul ki. Érdemes végiggondolni, hogy egyáltalán tudunk-e ma Magyarországról egy jó, egzakt területfejlesztési térképet adni, amire alapozhatunk, amire rátehetünk egy országos területfejlesztési koncepciót. Sztereotípiák élnek bennünk, nagyon sokunkban a fejletlen Szabolcsról és a fejlett Dunántúlról. Persze lehet, hogy ez igaz, csak egzakt vizsgálatok ezt kevésbé támasztják alá, például az a tény, hogy Szabolcsban a gázellátás, a csatorna-, a vezetékesvíz-ellátás fejlettebb, mint Vas megyében. Ezt tudjuk, de ettől még lehet, sőt, biztos, hogy elmaradottabb Szabolcs megye, mert nem vizsgáltuk meg igazából a munkaerő-kultúrának, a humán infrastruktúrának a meglétét, ezeket az adatokat nem ismerjük.
Tehát azt gondoljuk, hogy nincs igazából egzakt kiindulási pont, ezért nem is lehet itt az előterjesztett anyagban, vagy legalábbis félve lehet egy markáns fejlesztési politikát megfogalmazni. Vagyis, számunkra elsősorban az a fontos, hogy egy professzionális információs és monitoring-ellenőrző rendszer épüljön ki, akkor tudnánk pontosan, hogy mi is Magyarország állapota, és azt is tudnánk, hogy ha valamelyik térségbe, hátrányos helyzetű térségbe irdatlan mennyiségű állami pénzeket fektetünk be, akkor az hasznosul-e, igazi változást hoz-e a térségben, avagy megint elfolyik a pénz, mint annyiszor.
Az SZDSZ szinte már mániákusan hajtogatja: ha nincs a kormánynak kiérlelt, reális területfejlesztési projektje, programja - s nem a tárcaprogramokat értve ez alatt -, akkor hogyan várhatjuk el, hogy a megyei, kistérségi szinten ezek létezzenek. Ebből a megközelítésből nézve például az egészségügyi pár sor a háttéranyagban egy idilli képet tükröz. De ki fogja ezt megcsinálni, amikor magunk sem tudjuk, hogy a kormánynak egészségstratégiai szempontból igazából mit kellene tennie? Sajnos, ugyanezek a kérdések felvethetők más területeken is, a foglalkoztatás területén, az iparfejlesztés területén. Rendkívül egyenetlenek ezek a fejezetek, és ez bizony, veszélyes lehet.
Tehát ha nincs kiérlelt országprojekt, akkor alacsonyabb szinten sem tud kiépülni a programfinanszírozás. Ha nem tesszük mindenek fölé a professzionális programokat, s nem képviseljük határozottan, keményebben a professzionális munkaszervezetek létrehozását, amelyek megcsinálják ezeket a programokat, akkor az lesz, ami most gyakran tapasztalható a területfejlesztésben a megyei szereplők részéről, hogy úgy fogják fel a területfejlesztési pénzeket, hogy: itt van egy kis pénz, nosza, egyezzünk meg egymással, aztán osszuk el ezeket a pénzeket, hogy mindenkinek jusson egy kicsi!
(10.10)
Így azután jut a területfejlesztési pénzekből például toronyóra-felújításra, vagy középület tatarozására is. Amennyiben nem érhető el törvényi és kormányzati eszközökkel egy határozott programfinanszírozás, úgy véleményünk szerint most nem szabad a decentralizált pénzek összegének a megemelését forszírozni. Az országos területfejlesztési koncepció alapvetően egy kiegyensúlyozott fejlődési modell mellett teszi le a voksot; elismeri, hogy ehhez 8-10 százalékos GDP kell (Sic!), vagyis az elkövetkező években erősen kell számolni a területi egyenlőtlenségek további meglétével.
Az előterjesztésnek e probléma kezelésére igazán nincs megfelelő válasza. Egyfajta megközelítés lehet az állam feladatának olyan jellegű meghatározása, hogy: nem dolga a különböző területi lobbyk érdekeinek a kielégítése, alapvető infrastruktúrát és intézményrendszert biztosít. Magyarra fordítva: kiemelt prioritást biztosít a közlekedésfejlesztésnek és az informatikának; a többi a vállalkozók, a befektetők dolga. Ez az elv sajnos megbukik a különböző tárcaérdekeken, ezért az országos területfejlesztési koncepció széles skáláját húzza meg az állami feladatoknak, megint egyfajta kis kívánságlistát állít, amiből majd nagyon nehéz lesz a prioritásokat meghatározni.
Van egy másik elv is, amiről itt már szó volt, és ez az SZDSZ számára kiemelten fontos: a területi kiegyenlítés során az innovációs térségek továbbfejlődési lehetőségeit is biztosítani kell a lemaradó térségek felzárkózásával együtt, vagyis a fejlődésben lévő térségeket a fejletlenek érdekében nem szabad visszafogni. S ezt határozottan meg kell jeleníteni a területfejlesztés rendszerében.
Végezetül még egy problémáról kellene beszélnem: a regionalitásról. Az unió felől nézve Magyarország elmaradott régiónak tekinthető: nekünk érdekünk ebből adódóan a fejlődésünkhöz szükséges források megszerzése - a strukturális és a kohéziós alapokból. Az Európai Unión belül az állam szerepe csökken: régióknak ad le szerepet, feladatokat, felfelé pedig az uniónak. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország a NUTS-II-nek is megfelelő regionális fejlesztési rendszerrel rendelkezzék. Ezért helyesnek tartjuk a hét statisztikai tervezési régió kialakítását. S én úgy gondolom, e színtéren kell létrejönnie az állami kormányzati tervezésnek, és a kormányzati gazdaságpolitika érvényesülésének. Emellett a térségek létrehozhatnak funkcionális fejlesztési régiókat, egy-egy nagyobb projekt finanszírozására. Tehát a területfejlesztésnek valamilyen formában egyszerre statikusnak, mérhetőnek kell lennie, de ugyanakkor rugalmasnak is kell lennie fejlesztési szempontból.
Magyarország az Európai Unió felől nézve elmaradott régió, de egyben centrális helyzetben lévő régióként is megjelenhet, és ezt a centrális helyzetet itt, Közép-Kelet-Európában nem találom meg az országos területfejlesztési koncepcióban. Magyarországnak mint centrumrégiónak a hangsúlyozását nagyon fontosnak tartom; a területfejlesztés felől nézve is rendkívül fontos, hisz így tudjuk értelmezni azt, hogy Magyarország közlekedési rendszere egy közvetítő szerepet, egy centrumszerepet jelentsen, a logisztikai központok vagy a banki központok is ilyen formában alakuljanak ki.
Összegezve tehát: az országos területfejlesztési koncepció tervezete és a hozzá kapcsolódó háttéranyag csak részben felel meg az SZDSZ elvárásainak: sem a prioritások, sem a feladatok megvalósítása tekintetében nem eléggé markáns. Tehát csak jelentős módosításokkal tudjuk támogatni az országos területfejlesztési koncepciót - ebben természetesen partnerek vagyunk -, de úgy gondoljuk, a koncepció és a határozati javaslat elfogadását nem szabad siettetni, mert ezzel esetleg hibát követünk el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban; dr. Torgyán József is tapsol.)
