KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megerősíteni a képviselő asszony által elmondottakat. Valóban azok a pozitív tendenciák jellemzik az egészségügyi folyamatokat, amelyekre a miniszter úr utalt.
Ami az öngyilkossági kérdéseket illeti, az öngyilkossági kísérletet elkövetők egy részénél a szándék, sajnos, beteljesül, egy másik részénél a kísérlet szerencsére nem végződik tragédiával. Az egészségügyi feladatok teljesítése érdekében, éppen azért, hogy minél kevesebb ember szánja el magát a kísérletre, illetve hogy az ismétlések elkerülhetők legyenek, fontos tudni az elkövetett öngyilkosságok számát, és általában annak a tendenciáját.
A befejezett öngyilkosságok összesítését a képviselő asszony a KSH, a halottvizsgálati jegyzőkönyvek, illetve a halálozási adatlapok alapján képes elvégezni. Sokkal nehezebb az adatgyűjtés akkor, amikor az öngyilkosság nem zárul halállal. Amennyiben ez az eset áll elő, akkor is több lehetőség kínálkozik az adatgyűjtésre. Ha a kísérletező személy orvosi ellátásban részesül, akkor ott nyilván regisztrálják az esetet. Ha valaki egészségügyi intézményben követ el öngyilkosságot, akkor az szintén regisztrálható, és a gyógyinfókhoz küldött adatlapon az öngyilkosság ténye feltüntetésre kerül. A pszichiátriai gondozók munkájáról gyűjtött adatokból is lehet következtetéseket levonni a gondozottak öngyilkossági kísérleteire vonatkozóan.
Természetesen a fenti adatforrások a kísérletek jelentős részéről nem szolgáltathatnak adatot, sok elkövető, illetve családja az öngyilkossági kísérletet megkísérli eltitkolni, és éppen ezért az az adathalmaz, ami rendelkezésünkre áll, csak kellő toleranciával kezelhető. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
