DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem eszem ágában sincsen felelőtlenséggel vádolni, nem is gondolom, hogy ez az én tisztem lenne: ezt majd eldöntik a választók, most már nincs is olyan messze ez a dolog.
Ami a Széchenyi-ösztöndíj alkotmányellenességét illeti: az Alkotmánybíróság egyetlen ponton ítélte ezt alkotmányellenesnek, az 55 éves korhatár meghúzásában, amely ponttal előzetesen a tárcának is, a tisztelt bizottságnak is valóban voltak aggályai. Ennek ellenére tudatosan vállaltuk azt a kockázatot, amely előnyben részesíti az 55 év alatti oktatókat legalább az első ösztöndíj kiosztásakor, annak érdekében, hogy ők a leginkább veszélyeztetettek. Nagyon rossz szó a "veszélyeztetett", mert hiszen az oktató számára ez nem veszély, a felsőoktatás számára veszély, hogy elszívja őt a külföldi, lényegesen jobban fizető állás vagy a versenyszféra. Tehát a számunkra leginkább az elvándorlásával veszélyes réteget próbáljuk valamilyen módon megcélozni ezzel az ösztöndíjjal. Ennek érdekében tehát vállaltuk ezt a kockázatot; ez sikerült, mármint megelőzni ezt az elszívó hatást.
Ennek következtében az Alkotmánybíróságnak az a - még egyszer mondom - nem teljesen meglepő döntése, hogy ez alkotmányellenes diszkrimináció, már nem akadályozta meg azt, hogy a Széchenyi-ösztöndíjnak ez a célja teljesülhessen; a Széchenyi-ösztöndíjat jövőre már e nélkül az életkorhatár nélkül hirdettük meg.
Ami most már a vezető oktatók pótlékát illeti: ezt az egész dolgot egyetlen rendszerben kell szemlélni, a felsőoktatásban a legkiválóbb teljesítményt nyújtó 2000 fő számára a Széchenyi-ösztöndíj, a vezető oktatók, tehát egyetemi és főiskolai tanárok és docensek számára az ön által most említett vezetői pótlék, a tanársegéd adjunktusi kategóriában a legkiválóbbak számára pedig az Akadémia által meghirdetett Bolyai-ösztöndíj nyújt olyan keresetkiegészítést, ami - az ön szavait idézve, ami talán nem feltétlenül szerencsés összehasonlítás - mégiscsak egy közepes banktisztviselő keresetével legalább összemérhetővé teszi a felsőoktatásban dolgozók bérét.
(8.50)
Azt azért tudomásul kell venni, képviselő asszony, hogy a bankszférában a tisztviselők bérét nem az állam határozza meg, hanem a tulajdonos. A saját pénzéből teszi, az állam, amikor bármilyen közalkalmazott fizetését meghatározza, akkor ezt az adófizetők pénzéből teszi. Tehát a különbség mégiscsak - hogy úgy mondjam - plasztikus. Jelen pillanatban a költségvetésben, abban a költségvetésben, amelynek részleteit a tisztelt Ház már jóváhagyta, és amelynek a végszavazása éppen a mai napon várható, ennyire jutott pénz. Higgye el, mi sem szeretnők kevésbé, hogy az egyetemi oktatók, sőt minden, oktatásban dolgozó bére megduplázódjék, megtriplázódjék, a lehetőségeink azonban ilyenek.
Ami most már e rendelet ön szerinti hibáit illeti, készséggel megígérem önnek, hogy át fogjuk tekinteni, további konzultációkat fogunk róla folytatni. Egy rendelet nem kőbe vésett törvény, bármely pillanatban egy másik rendelettel módosítható. Ha azokkal a feltételekkel, amelyek a vezető egyetemi oktatók pótlékát megszerezhetővé teszik, a felsőoktatásban valóban, amint ön említette, olyan elemi felháborodás van, ha ez a felháborodás a felsőoktatás felháborodása, és nemcsak az ön felháborodása, akkor természetesen ezen változtatni fogunk.
Azonban az gondolom, hogy pusztán a vezető oktatói cím - az egyszer, valaha, 5-10-20, akárhány évvel ezelőtt megszerzett cím - önmagában nem kell hogy többletkeresetre jogosítson bármely oktatót. Az a cél, hogy e mögött a cím mögött valóságos tevékenység, valóságos oktatói, tudományos kutatói tevékenység is meghúzódjék. Hogy ezt a célt a rendelet nem megfelelően éri el, ebben lehet, hogy önnek igaza van. Szerintünk megfelelően éri el. Ha mégsem, még egyszer mondom, semmi akadálya, hogy a rendeleten változtassunk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
