KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Ha ön, képviselő úr, valóban felelősen viselkedő politikusként nyilvánult volna meg, akkor, mondjuk, az ősszel megrendezett családpolitikai vitanapon részt vesz és kifejti a nézeteit. Ha valóban felelősen viselkedő politikusként nyilvánulna meg, akkor a költségvetés vitájában akár este 10-11 órakor is kifejtette volna álláspontját a nehéz sorsú emberekkel kapcsolatban. (Dr. Homoki János: A frakcióm kifejtette!) És ha mindezt megteszi, megismerhette volna az öt percbe nem sűríthető válaszunkat is. Ha felelősen viselkedő politikus lenne, akkor ezt a valóban fontos társadalmi problémát nem próbálja meg... (Dr. Homoki János: A kérdésekre válaszoljon! - Dr. Lamperth Mónika: Csendben legyél!) öt percben elintézni. (Dr. Homoki János: A kérdésekre válaszoljon!)
Ez a napirend előtti felszólalása nyilván nem lehet alkalmas arra, hogy mély vitát folytassunk arról, miért, milyen okok miatt jutott sok család olyan helyzetbe, hogy számukra a megélhetés biztosítása nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy ha a képviselő úr felelősen gondolkodna a valóban aggasztó társadalmi problémáról, akkor nem jutna arra a következtetésre, miszerint azért élnek nehezebben a családok, mert az állam egyre többet vesz el tőlük, és egyre kevesebbet kapnak (Dr. Homoki János: Így igaz!), mint ahogy ezt írásban is a tudomásunkra hozta a képviselő úr.
Azt mindenkinek tudnia kell, hogy jelenleg egyszerre kell szembesülni azzal, ami a korábbi rendszer szegénységgeneráló feltételeiből - és ilyen nem kevés volt - tovább él napjainkban, és az átalakulás sokkoló hatásával, amely átalakulás a távlati reményekben javít ugyan, de sokszor éppen ott nehezít, ahol a korábbi rendszer ártó hatása a legerősebb volt. Nagyon vártuk a fejlett társadalom felé való nyitást, de azt is tudnunk kell, hogy ez sokkal erősebben szembesít bennünket az elmaradottságunkkal, a hátrányainkkal, a hiányainkkal és a hibáinkkal.
Az átalakulásnak számos következménye van, amiről persze a képviselő úr nem nagyon beszélt. Számos társadalmi csoportnál hiányzik a jövőkép, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek feszültséget generálnak, kétes, kettős társadalmi morál alakul ki, és természetesen - bár most az öregekről nem szólt, de mindenkinek tudnia kell - ebben az átalakuló társadalomban sajnos az öregek helyzete meglehetősen nehéz és nagyon sokuk számára kilátástalan.
(8.40)
A legnagyobb nehézségekkel mindenkinek szembesülnie kell: a korábbi rendszer összeomlása gyorsan ment végbe, míg az építkezés sajnos egy nagyon lassú folyamat. A gazdasági növekedés lassan indult el, s ha ez a növekedés meg is kezdődik, az is csak lassan változtathatja meg a legrosszabb helyzetű embereknek az életét. Nagy a veszélye annak, ha azt sugalljuk, mint ahogy ezt ön is teszi, a nehéz sorsú emberek felé, hogy nagy horderejű pártpolitikával - mondjuk, ilyen kisgazda politikával - a baj rövidebb időn belül felszámolható.
Nem lehet ilyen és hasonló politikai kinyilatkoztatásokkal a nehéz sorsú emberek életén érdemben változtatni. (Lányi Zsolt: Meglátjuk!) De az biztatást adhat az emberek számára, hogy a magyar gazdaság '96 végére viszonylag sikeresen túljutott az egyensúlyi kiigazítás legnehezebb részén, és az idén már számottevő növekedés mutatható ki. Ha figyelemmel kísérte volna a képviselő úr a költségvetés vitáját, akkor tudhatná, hogy a gazdasági növekedés megindulása mára már lehetővé teszi, hogy a közkiadások reálértéke, ha mérsékelt ütemben is, de növekedjék. (Lányi Zsolt: Fantasztikus!)
Arról pedig, ami a gyermekvédelmi törvénynek a következményeit illeti, a mai nap során még számos azonnali kérdésben szó lesz. Majd kérném a képviselő urat, hogy akkor is tisztelje meg a Házat a jelenlétével (Lányi Zsolt: Az ő dolga, nem a tied!), és akkor választ kap azokra a felvetéseire, amik most elhangzottak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
