AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok külön-külön elkészítették az 1996. évi költségvetésük végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet az államháztartási törvény előírásainak megfelelően határidőben megküldtek a kormány részére. Az alapok által megküldött zárszámadási törvényjavaslatot, annak mérlegeit összevetettük az auditált mérlegükkel és beszámolóikkal. Ennél többet a kormány jogosítványai nem engednek meg, így csak olyan módosításokat vezettünk át, amelyek a zárszámadás ellenőrzése nélkül az alapok bemutatott anyagai alapján egyértelműsödtek.
A kormány előterjesztésében benyújtott, önök előtt lévő zárszámadási törvényjavaslat 213 millió forinttal kevesebb hiányt mutat, mint az alapok által elkészített, amelyet a törvényjavaslat függeléke tartalmaz. Az Állami Számvevőszék jelentésének a zárszámadás ellenőrzése alapján megfogalmazott megállapításai további módosítási igényeket is tartalmaznak, amelyek az évközi pénzügyi folyamatok és a beszámoló tényleges adatainak az egyezőségi követelményét erősítik. Ezeknek az észrevételeknek a többsége az önkormányzatok, az érintett tárcák, valamint az Állami Számvevőszék szakértőinek együttes munkája révén módosító indítványokkal a későbbiekben átvezetésre kerülhet.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok '96. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet a biztosítási önkormányzatok készítettek el, 1995-ben időben benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek. A tárgyalásra időhiány miatt nem kerülhetett sor, ezért átmeneti törvény biztosította az alapok működését a társadalombiztosítási alapok költségvetésének '96. március 18-ai elfogadásáig. Az alrendszer feszültségekkel terhelt állapotát bizonyítja az a tény, hogy az elfogadott költségvetés és a végrehajtását megalapozó intézkedési csomagok között a kellő összhangot nem sikerült megteremteni, így jó néhány területen a szükséges jogszabályok csak az év közepén születtek meg.
Az Országgyűlés kötelezte a kormányt, hogy az alapok költségvetésének végrehajtását kísérje fokozott figyelemmel, és szükség esetén kezdeményezze pótköltségvetés Országgyűlés elé terjesztését. A kormány a költségvetés végrehajtását többször értékelte, és a mutatkozó egyensúlytalanság miatt szükségesnek tartotta mindkét alap tekintetében pótköltségvetési javaslat benyújtását. Akkor úgy tűnt, hogy az alrendszer hiánya a 60 milliárd forintot is meghaladhatja. Év közben világossá vált, hogy a rendszeres járulékbevételek annak ellenére elmaradtak a tervezettől, hogy az előirányzatokat a bérkiáramlás meghaladta. A keresettömeg-növekedés jelentős mértékben nagyobb lett a tervezett 14,7 százaléknál. Ugyanakkor nem javult az előirányzatnak megfelelően a járulékbeszedés hatékonysága, a tervezethez képest elmaradt a bevétel a munkáltatói táppénz-hozzájárulásnál és a behajtási előirányzatnál is. Megjegyzem, a társadalombiztosítási alrendszer hiánya miatt a kormány a központi költségvetés területén kiadásszűkítő intézkedésekkel élt, és elkerülhetetlen volt a pótköltségvetésben az önkormányzati vagyon egy részének a bevonása is az ellátások finanszírozásába. Ez utóbbi kötelezettségnek az önkormányzatok viszont csak részben tettek eleget.
A tényleges teljesítést vizsgálva a bevételi oldal elmaradása 13, 9 milliárd forint volt a módosított és 34,7 milliárd forint az eredeti előirányzathoz képest. A kiadási oldalon az eltérés a módosított előirányzathoz viszonyítva 5,9 milliárd forint megtakarítás, az eredetihez viszonyítva viszont 15,7 milliárd forintos túllépés volt. Így a hiány összességében 8 milliárd forinttal lett nagyobb a pótköltségvetésben előirányzottnál.
A kiadási oldalon a nyugellátások emelése a törvényben előírtak szerint valósult meg. A kormány átvállalta a 17 ezer forint alatti ellátással rendelkezők egyszeri, 3000 forintos nyugdíj-kiegészítését, aminek a hatása így nem jelentkezett az alap költségvetésében. A Nyugdíjbiztosítási Alap 24,6 milliárd forintos hiánya egyértelműen a bevételek elmaradása miatt következett be.
(16.10)
Az Egészségbiztosítási Alap pótköltségvetés által előirányzott hiánya 38,9 milliárd volt, azonban a tényleges hiány 4,6 milliárd forinttal még ennél is több lett. A túlteljesülést az évek óta problémás előirányzatok okozzák: járulékbevétel, továbbá vagyonértékesítés-behajtás elmaradása, illetve gyógyszer-, gyógyászatisegédeszköz-előirányzat túllépése.
A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátások előirányzata biztosította a megemelt bérek kifizetését. Szeretnék emlékeztetni, hogy 1996-ban került sor a kapacitás szabályozásáról szóló 1996. évi LXIII. törvény végrehajtására és a gazdálkodási nehézségekkel küszködő kórházak '96. évi adósságállományának részleges rendezésére visszatérítendő működési célú előleg formájában, 4 milliárd forint összegű célelőirányzat biztosításával. Szabályszerűségi szempontból ezen intézkedések lebonyolítása megfelelő volt.
A gyógyszerrendelés racionalizálása terén sajnos '96-ban sem történt érdemi előrelépés. A gyógyszerfogyasztás mennyiségileg ugyan csökkent, de ezen belül egyes gyógyszercsoportok részaránya nőtt. A támogatási rendszer év eleji változtatása mindössze 1 százalékkal csökkentette a támogatás átlagos szintjét, főleg azért, mert kiugróan megnőtt a 100 százalékos támogatottságú gyógyszerek rendelése. Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a különkeretes gyógyszerek terén tapasztalt ellentmondások kezelésére. Ez a rendezés az 1997-es pótköltségvetés keretében éppen a napokban történik meg.
A pénzbeli ellátásokra fordított felhasznált összeg az egyes ellátásoknál jelentkező többlet, illetve a megtakarítások egyenlege következtében 6 milliárd forinttal lett kevesebb a pótköltségvetésben előirányzottnál.
A társadalombiztosítási alapok összességében 68,1 milliárdos hiánnyal zárták gazdálkodásukat, így az alapok kiadásai csak alig több mint 93 százalékban fedezték le bevételeiket, a különbözet megtérítése ismételten a központi költségvetésre maradt. Szeretném aláhúzni ugyanakkor, hogy a központi költségvetés tervezettnél kedvezőbb egyensúlyi helyzete lehetővé tette a többlethiány finanszírozását, az államháztartás egészének hiánya így is a célul kitűzött, az IMF-programban is szereplő bruttó hazai termék 4 százaléka szint alatt maradt.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy a benyújtott zárszámadási törvényjavaslatot vitassák meg, a szükséges módosítások elfogadása után erősítsék meg.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
