DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A biztosítási alapok, nevezetesen a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alap működésüket 1996-ban jóváhagyott társadalombiztosítási költségvetési törvény nélkül kezdték meg, mivel a költségvetési törvényt az Országgyűlés 1996. március 12-én fogadta el, ahogy Kis Gyula úr már említette. Addig, mint mindannyian visszaemlékszünk rá, átmeneti szabályozás működött.
Szinte - mint már minden évben - gyakorlattá vált, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat eltér a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetési javaslataitól.
Az év során nyilvánvalóvá vált, hogy pótköltségvetés kidolgozása elkerülhetetlen, így a parlament 1996. december 10-én elfogadta a társadalombiztosítási alapok pótköltségvetési törvényét. E pótköltségvetés elsősorban az Egészségbiztosítási Alap legsúlyosabb feszültségeit kezelte, azzal, hogy megteremtette a fedezetet az egészségügyi dolgozók béremelésére, valamint a kórházak adósságállományának konszolidációjára is ekkor kerülhetett sor.
Az 1996-os eredeti előirányzat bevétele 956,9 milliárd forintot, kiadási oldala 974,7 milliárdot tartalmazott, a hiányt így 17,8 milliárd forintban állapította meg.
A pótköltségvetésben a bevétel már 936,1 milliárd forintra, a kiadási oldal 996,2 milliárdra módosult, így a hiány akkor már 60,1 milliárd forint lett.
A jelen zárszámadáskor jelentkező valódi teljesítés a bevételi oldalon 922,2 milliárdot, a kiadási oldalon 990,4 milliárdot tartalmaz, így ma a zárszámadáskor meglévő hiány 68,1 milliárd forint.
Ha a hiány okait próbáljuk megkeresni, akkor elmondhatjuk, hogy mindkét biztosítási ágban a bevételek maradtak el a tervezetthez képest, ezen belül is a járulékbevételek, illetve nem teljesült a vagyonértékesítési kötelezettség.
A nyugdíjkiadásokat az 1995. évi nettó kereseti indexhez igazítva 12,6 százalékban állapították meg. Az egészségbiztosításban a gyógyító, megelőző egészségügyi ellátások finanszírozására 224,8 milliárd forintot fordítottak, ami 7,3 milliárddal több, mint az eredeti előirányzat.
A nehéz helyzetben lévő egészségügyi intézmények az év végén 4 milliárd forintos visszatérítendő hitelt kaptak. Az egészségügyi alap költségvetési számainak alakulásakor két tényt kell figyelembe vennünk: az egyik, hogy az 1996. év során sem következett be az egészségügyi ellátórendszerben reformértékű változás; a másik, hogy 1996-ban öt alkalommal változtattuk meg az egészségügyi finanszírozás rendszerét.
A gyógyszerkiadások még a pótköltségvetésben is meghatározott 81,9 milliárdos összeget is túllépték 2,3 milliárddal. A különkeretes gyógyszer-támogatási rendszert az Állami Számvevőszék megvizsgálta, és súlyos visszásságokat talált.
A társadalombiztosítás alapjainak pénzügyi helyzetére mind nagyobb súllyal nehezedik a hatalmasra duzzadt adósságállomány. Ez 1996 végén már 224 milliárd forint volt. Jelenleg sem szabályozott egyértelműen a behajtási tevékenység fogalomrendszere. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülésével foglalkozunk, meg kell állapítani, hogy az 1996. évben a 1995. évi nettó kereseti index 12,5 százalékos nyugdíjemelést tett lehetővé. 1996-ban a nyugdíjakat kétszer, először januárban 12 százalékkal, majd júliusban 0,5 százalékkal emeltük. Így elmondható, hogy a nyugdíjak reálértéke 1996-ban jelentősen romlott.
A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését az 1996. évi költségvetési törvény 574,2 milliárd forint bevételi és 590,4 milliárd kiadási főösszeggel 16,2 milliárd forintos hiánnyal hagyta jóvá.
A Nyugdíjbiztosítási Alap 24,6 milliárd forintos hiánya egyértelműen a bevételek elmaradása miatt következett be, melynek okai a fizetési fegyelem megromlása, valamint a járulékalappal összefüggő alkotmánybírósági döntések voltak.
A nyugdíjbiztosítás 1996-ban működési költségre 9,8 milliárd forintot fordított, amely az 1995. évi értéket 22 százalékkal haladta meg. Jutalmazásra 553 millió forintot használtak fel, mely éves szinten egy főre 127 ezer forintot jelent. Megbízási díjra 50 millió forintot fizettek ki, melyből saját dolgozóhoz 7 millió forint jutott.
Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülésekor figyelembe kell venni, hogy az 1996-os állami költségvetés 12 milliárdnyi hozzájárulást irányzott elő az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez. Ugyanakkor 1996 januárjától 44 százalékról 42,5 százalékra csökkent a munkáltatókat terhelő járulékfizetési kötelezettség. A betegszabadság 10-ről 15 napra nőtt, a táppénz egyharmadát már a munkáltatónak kell fizetni. Ezek a változások alapvetően befolyásolták az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldalát.
Az eredeti, 1996. évi társadalombiztosítási költségvetésben az Egészségbiztosítási Alap bevétele 489,5 milliárd forint, kiadási oldala 491 milliárd forint volt, a hiány 1,6 milliárd forintban állapították meg.
Az 1996 decemberében elfogadott pótköltségvetés a bevételi összeget 476,7 milliárdban, a kiadási összeget 515,6 milliárdban határozta meg, így a hiány már akkor 38,9 milliárd volt.
Jelen zárszámadás szerint az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi költségvetésének bevételi oldala 465,5 milliárd forint, kiadási oldala 509 milliárd forint és így a hiány 43,5 milliárd forint. Tehát 1,6 milliárdról végső soron 43,5 milliárd forint lett az Egészségbiztosítási Alap hiánya.
Az okok között kutatva a legnagyobb problémát a járulékbevételek elmaradása okozta, valamint az, hogy a rendkívüli behajtásból sem származtak bevételek.
(16.40)
Az Egészségbiztosítási Alap kiadási tételei között a gyógyító-megelőző kassza eredetileg 217,5 milliárd forintot tartalmazott. Mikor ez megállapításra került, akkor még nem volt konkrét döntés az egészségügyi dolgozók bérfejlesztéséről. Később a kormány és az EDDSZ 27 százalékos bérnövekedést állapított meg, ezért a pótköltségvetés a gyógyító-megelőző kasszát 7,3 milliárd forinttal megemelte - megjegyzem: ez sem volt elég a dolgozók béremelésére.
E kasszán belül a háziorvosi ellátás finanszírozására 22,4 milliárd forintot fordítottak. Eredetileg az újonnan induló körzetek díjazására szánt 180 millióból csak 155 milliót használtak fel, ami számomra azért is érthetetlen, hiszen a kormány egészségpolitikai céljai között szerepel a háziorvosi praxisok számának növelése. Ezek szerint az 1996. évben még a rendelkezésre álló összeget sem használta fel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az új körzetek díjazására. A fogászati ellátásokra 5,5 milliárd forintot fizetett ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A fogorvosi ellátás '95. évi szűkítésének következtében kialakult feszültségek enyhítésére a kormány a fogorvosi szolgáltatások támogatásának kiterjesztéséről döntött, és a fogorvosi kasszát 2,5 milliárddal megnövelték, ugyanakkor 1996-ban csak 756 millió forintot használtak fel ebből a kasszából a fogászati ellátásra.
A mentés-betegszállítási kasszát még 1995-ben jelentősen csökkentették, azt feltételezve, hogy a bevezetett lakossági hozzájárulással elegendő lesz az összeg. A térítési díjas konstrukció azonban nem vált be. A mentés-betegszállítási kasszából finanszírozták az Országos Mentőszolgálatot, valamint 47 betegszállítással foglalkozó intézményt és vállalkozást. A betegszállítás és a mentés finanszírozását nem bontották ketté, ebből állandó finanszírozási feszültségek keletkeztek az Országos Mentőszolgálatnál.
A járóbeteg-szakellátásra 1996-ban 30,6 milliárd forintot írtak elő. A kormány szakmapolitikai céljai között szerepelt, hogy a járóbeteg-szakellátás finanszírozását előnyben kell részesíteni abból a célból, hogy mind kevesebben kerüljenek a drága kórházi ellátóhelyre, és mind többen kapjanak definitív, végleges ellátást a járóbeteg-szakellátásban. Ez a szakmapolitikai cél csak az óhajok szintjén maradt, és valójában a finanszírozásban nem mutatta meg hatását.
Az 1996-os társadalombiztosítási költségvetési törvényben jelenik meg először az a 600 millió forintos előirányzat, amelyet a házi szakápolásra szántunk. Mikor az otthoni ápolási kassza megnyílt, tisztázatlanok voltak az alapszabályok, nem tudták, ki kerüljön szakápolásra, mik az otthoni ápolás szakmai ismérvei, és ki rendelje el a háziápolást. Az otthoni ápolás bevezetésének szakmapolitikai célja az volt, hogy kórházi ápolást váltson ki, tehát hogy senki ne kerüljön korábban kórházba, aki még otthon is ellátható, és senki ne tartózkodjon kórházban, mint az állapotának megfelelően indokolt volna. Tehát az otthoni szakápolással kapcsolatban megállapítható, hogy a kassza megnyitása megelőzte az otthonápolás működtetésére vonatkozó szabályokat és rendeleteket. Mindezt jól bizonyítja az is, hogy 1996-ban a 600 millió forint helyett csak 25 millió forintot fizettek ki a szolgáltatóknak.
Az úgynevezett speciális finanszírozású ellátások körébe tartoznak a CT- és az MR-vizsgálatok és egyéb nagy értékű diagnosztikai eljárások. Ennek eredeti előirányzata 13,6 milliárd forint volt, ténylegesen 14,5 milliárdot költöttünk ezekre. Továbbra is gondot okoz a CT- és az MR-vizsgálatoknál a túlteljesítések és az új befogadások finanszírozása, valamint a gépek alkatrészeinek cseréje is.
A fekvőbeteg-ellátás eredeti előirányzata 123,4 milliárd volt, végül is a teljesítés 129,8 milliárd lett.
A teljesítési adatokból világosan kitűnik, hogy az aktív fekvőbeteg-ellátás kapacitásának leépítéséből semmilyen megtakarítás nem származott. A '96. évi LXIII. törvény teremtette meg a kapacitásszabályozás törvényi feltételeit. Az intézményekkel megkötött szerződések alapján Magyarországon 83 997-re csökkent az ágyak száma, ezen felül a népjóléti miniszter '97 közepéig 1515 normatíva feletti ágy finanszírozását is engedélyezte.
Az 1996-os társadalombiztosítási költségvetési törvény kockázatkezelő programok támogatására 725 millió forintot különített el. Ez a forrás a pótköltségvetésben 360 millió forintra fogyott. A kockázatkezelő kuratórium 3 programon belül 9 témakörre írt ki pályázatot, összesen 2928 pályázat érkezett, amelyből 1198 pozitív elbírálásban részesült. A szükségletkommunikáció körében az úgynevezett települési egészségtervek kaptak támogatást. A szűrés-gondozás keretében az egészségügyi kockázatok valódi kezelésére kaptak támogatást a programok. Az életmódprogramok közül 20 nagyobb értékű támogatást nyert el, és előfordult beruházáscélú támogatás is.
Az egészségügyi intézményekben, kórházakban pénzügyi nehézségek már 1995-ben is voltak. A '96. évi pótköltségvetés kívánta először kezelni az egészségügyi intézményekben, kórházakban felhalmozódott adósságokat azzal, hogy 4 milliárd forintot bocsátott rendelkezésre erre a célra. Ez a konszolidáció valójában egy előlegfolyósítás volt, amelyről az Egészségbiztosítási Alap kezelőjének '97. január 31-éig be kellett volna számolnia a kormánynak - erre a beszámolásra tudomásom szerint nem került sor.
Az adósságkonszolidáció során a likviditási problémák átmeneti és felszíni kezelése zajlott le, mert a részleges adósságrendezés a kamatokra nem terjed ki, az adósságok kialakulásának külső és belső okai nem szűntek meg. A törvényben előírt feltételeknek 38 intézmény felelt meg egyébként, amelyek adóssága 5 milliárd felett volt. Mivel az előirányzat 4 milliárdot tartalmazott, ezért az adósságoknak csak a 80 százalékát teljesítették. A 4 milliárdos gyorssegélyre az egészségügynek akkor is szüksége volt, ha tudjuk, hogy a likviditási problémák újratermelődtek, és a kórházakban ma is vannak pénzügyi zavarok.
A gyógyszertámogatásra az eredeti költségvetés 72 milliárdot tartalmazott, a pótköltségvetés 81,9 milliárdra növelte ezt, végül a zárszámadáskor 84,2 milliárd volt a '96-ban gyógyszertámogatásra kiadott összeg. Megállapítható, hogy a gyógyszerforgalom '93 és '96 között csaknem megduplázódott. A társadalombiztosítás gyógyszerkiadásait alapvetően három dolog határozza meg: az árszínvonal, a támogatási rendszer és a fogyasztói szokások. Az árak '96 májusától 13,3 százalékkal emelkedtek. A támogatási rendszer '96 elején változott: szűkült a támogatott gyógyszerek, valamint a közgyógyellátás keretében adható gyógyszerek köre. A gyógyszerrendelés racionalizálása évek óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár célkitűzése. '96-tól működik a megyei vényfeldolgozó rendszer, a Kever is.
'96-ban az úgynevezett különkeretes gyógyszerekre 5 milliárd forintot költöttünk. Az állami számvevőszéki vizsgálat súlyos aggályokat tartalmazott ezzel kapcsolatban, nevezetesen: nem áll rendelkezésre olyan dokumentum, amely a különkeretes gyógyszerek, gyógyszergyártók és forgalmazók kiválasztását magyarázza. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat nem gyógyszerekre vonatkozóan állapított meg hozzájárulást, hanem betegségcsoportonként.
Összefoglalva megállapítható, hogy a társadalombiztosítás '96. évi költségvetésének eredeti, 17,8 milliárdos hiánya a zárszámadáskor 68,1 milliárdra nőtt. Azt javasoljuk a parlamentnek, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai '96. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot úgy fogadjuk el, hogy javasoljuk a kormánynak - és mindegyik kormánynak -: a jövőben olyan társadalombiztosítási költségvetést terjesszen a parlament elé, amely nem igényli pótköltségvetés megalkotását, és a zárszámadáskor ugyanazok az összegek szerepelnek a bevételi és a kiadási oldalon, mint az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatban.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
