TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások között szokatlanul egy örömhírről akarok beszámolni önöknek, és azt szeretném értékelni.
Az egyik legnagyobb, Kelet-Európában befektető bank, az európai beruházásokkal és rekonstrukciókkal foglalkozó bank egy jelentős tanulmányt készített a kelet- és közép-európai átalakuló országok társadalmi és gazdasági fejlődéséről. Ez a tanulmány, amely a napokban jelent meg, ahogy az újságokban is olvashatták, azért érdemel különleges figyelmet a magyar társadalom szempontjából, mert az átalakuló országok sorrendjében vitathatatlanul az első országként emlegeti Magyarországot. Tíz lényeges kérdésben végez konkrét vizsgálatot, és e tíz kérdésben nem tud adni, nem ad jobb jegyet semmilyen más, velünk konkuráló országnak, mint amilyet Magyarországnak adott, két, nem jelentéktelen kérdésben pedig egyértelműen aláhúzza Magyarország vezető helyzetét: ez a nagyprivatizáció és a bankok regulációjának és átalakításának az ügye.
Ez egy olyan nagy változás országunk életében, amiről érdemes megemlékezni. Érdemes megemlékezni róla azért, mert voltunk mi már az átalakuló országok élvonalában, de akkor nem volt ilyen egyenes az az út, amely a jövőbeni fejlődéshez vezetett, hiszen egész más politikai feltételek között, szelíd reformokkal próbáltunk átalakítani egy olyan rendszert, ami a mi akaratunktól és tevékenységünktől nem egészen függően - nem is függetlenül - összeomlott, és azok között a körülmények között olyan mozgási lehetőség nem kínálkozott, mint most. Utána kikerültünk az élvonalból, és most újra visszajutottunk oda, hogy Magyarországról mint egy lehetséges gazdasági tigrisről beszélnek, amely képes jelentős és tartós növekedést produkálni, ezzel megoldja a magyar társadalom problémáit, a magyar emberek nehézségeit, egyúttal a felzárkózás lehetőségét is megnyitja a magyar társadalom előtt.
Hogyan értük el ezt? Gondoljuk csak végig! - ha nincs is idő egy ilyen felszólalásban részletesen beszélni erről.
(15.30)
A szovjet rendszer összeomlásának pillanatában a magyar társadalmi termék zuhant. Hihetetlen mértékű zuhanásnak voltunk a szenvedő alanyai: 20 százalékkal csökkent a jövedelemtermelő képességünk, amely Magyarországon biztos nem, de a világ egyik államában sem következett be a '29-33-as válság idejében sem.
Ehhez a nagyon nagy problémához, ehhez a nagyon nagy nehézséghez a magyar társadalom, a magyar kormány '90 után lassan alkalmazkodott. Abban bízott, hogy a világ majd kisegít bennünket ebből a problémából, és a jövedelem-színvonalat nem kell a jövedelemtermelés színvonalához igazítani. Ennek jegyében következett be egy viszonylag stabilizációs időszak, amikor '93-94-ben elkezdett az ipari termelés és a nemzeti jövedelem előállítása is növekedni, de ez egyúttal - éppen azért, mert a jövedelem-felhasználással nem volt összhangban - a feszültségek kritikus növekedésével járt. Nagyon nehéz volt alkalmazkodni ahhoz a veszélyhez, ahhoz a rizikótényezőhöz, amely '94-95-ben az országban jelentkezett és gondoljuk meg, hogy nemcsak az ellenzék nevezte nemzetrontó intézkedéseknek az ilyen intézkedéseket, amelyek az alkalmazkodást és a mai sikert megalapozták, hanem kormányképviselők is lemondtak a funkcióikról ezzel kapcsolatosan, kormánypárti képviselők is támadóan léptek fel a kormány gazdaságpolitikájával szemben.
Jogos nehézségekről beszéltek. Indokolt volt attól félteni a magyar társadalmat, hogy ez az alkalmazkodás nem egy egyszerű feladat. Én dicsérően és kiemelkedően dicsérően csak azt szeretném megemlíteni, hogy a magyar társadalom (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt az idő leteltére.) nyugodtan viselte el ezt a helyzetet, és ez ahhoz vezetett, hogy ma a sikerországok közé fölcsatlakozunk, és ez nagy (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalásra rendelkezésre álló idő lejárt.) reménnyel tölt el mindnyájunkat. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Ilyen az ellenzéki oldalon nincs. - Zaj.)
