SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A következőkben egy rövid hozzászólással szeretnék reagálni Bauer Tamás megnyilvánulására.
Az első dolog: azt gondolom, hogy már ott alapvető tévedésben van a képviselő úr, hogy nem vatikáni megállapodás van, hanem az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás. Ez már egy olyan formai probléma, ami jelzi képviselő úr hozzáállásának mélységét, s ugyanakkor beszéde további részében az előítéleteit. Ezekről az előítéletekről hadd mondjak egypár dolgot.
Bauer képviselő úr felhozta az angol egyház példáját. Hadd mondjam el a képviselő úrnak, hogy az angol parlament elvileg teológiai kérdésekben szavaz. Ez egy történelmi tény. (Közbeszólás: Nincs elválasztva az állam és az egyház!) Így van - teológiai kérdésekben szavaz. Tehát van egyfajta működő modell, aminek van egy sajátossága.
Van a másik ország, az Amerikai Egyesült Államok, ahol az állam és egyház szétválasztása, elválasztása azért volt fontos dolog, mert az oda bevándorolt emberek az egyházias mivoltuk miatt és az európai tapasztalataik miatt azt gondolták, hogy az egyháztól el kell választani az államot - és ez egy másik fajta megközelítés! Egy olyan fajta megközelítés, amelyik alapvetően a vallásszabadság védelmében kívánta a garanciáit megteremteni. Tehát nem az a fajta egyházellenes történelmi vagy politikai mozgalom volt, mint a francia, amelyik kimondottan egyházellenes, kimondottan katolikusellenes mozgalom volt, és amelynek a történetisége most odáig jutott, hogy nagyobb vihart kavarnak pro és kontra egyházi témák. Van, amikor azért vonulnak ki az emberek tömegei az utcára tüntetni, mert hittan kellene az iskolába, és van, amikor azért, mert hittan kell az iskolában - csak pro és kontra; és különböző kormányok kapcsán különböző tüntetések zajlottak le. Itt talán nem érdemes a francia modellt előhozni és azt a forradalmat idézni, amely annak idején több ezer embert végzett ki.
Különösen nem szerencsés szentszéki vonatkozásban ezt a dolgot akkor felhozni, amikor épp az elmúlt vasárnap avatták boldoggá azt az Apor Vilmost, azt a vértanú püspököt, akit azért lőttek le, mert asszonyokat és lányokat védett a szovjet csapatokkal szemben, s ez a püspök vértanúságot szenvedett azért, mert ilyen cselekedete volt. És ilyen emberek vannak, amikor egyházakról beszélünk! Ilyen emberi cselekvésekről is beszélünk, amikor egyházakról van szó!
Én azt gondolom, hogy szerencsés volna, ha ezeknek a megnyilvánulásoknak a közegét is megvizsgálnánk, akkor tehát, amikor ilyen, egyébként a magyar egyház számára, és azt gondolom, minden jóérzésű ember, jóérzésű magyar ember, jóakaratú ember számára fontos az, hogy van egy ilyen esemény, amikor egy magyar püspök kiemelkedik a világ püspökei közül, akárcsak ha ezekben az adott napokban történik is meg.
(19.10)
Végezetül: nem kívánom most elmondani azt a nyolc pontot, amit felírtam, hogy mik az alapvető tévedései a szabaddemokrata képviselőnek a nyilatkozataiban. Ezt majd megteszem, hogyha erre szükség lesz. Most csak azt a pontot szeretném kiemelni, ami a képviselő úr nyilatkozatát jelenti. Én azt gondolom, hogy továbbra sem fogadom el azt az érvet, hogy az állam és az egyház elválasztása fontosabb dolog, mint egy alapvető emberi jognak a biztosítása. Képviselő úr ezt nyilatkozta, nem ezt akarta mondani; akkor kérjen módosítást az adott újságtól.
Én azt gondolom, és ezt már mondtam többször, hogy az állam és az egyház elválasztása az alkotmányban rögzített tény. Tény - nem folyamat, hanem tény -, így van ebben az országban! S ebből az is következik számomra, hogy ha az Apostoli Szentszék és a magyar állam képviseletében a magyar kormány megállapodást köt, akkor ez hasonlatos azokhoz a polgári jogi szerződésekhez, amikben a szerződést kötő felek azonos jogokkal és kötelezettségekkel bírnak. Hogyha valaki meg akarja változtatni az adott szerződésben levő pontokat, akkor mindkét félnek egyező akaratára van szükség. Tehát mindazon pontokban, amelyek a törvények, a parlament elé kerülő törvények kapcsán módosításra kerülnek, a szerződő felek egyenrangúsága miatt szükséges tárgyalásokat folytatni ilyen ügyekben.
Nem arról van szó - és itt vezetik félre a közvéleményt azok a politikusok, akik erről beszélnek -, hogy adótörvények kapcsán be kell kérni a Katolikus Egyház véleményét, vagy a Református Egyház véleményét, vagy az izraelita hitközség véleményét. Nem erről van szó! S akik erre játszanak, azok félrevezetik a közvéleményt. Arról van szó, hogy abban a pillanatban, hogyha valaki... - és például itt külön hadd emeljem ki az izraelita hitközséget, hiszen ők nem akarnak az 1 százalékból részesülni, sajátos okok miatt, amit most nem érdemes kifejteni, de itt jól ismerik ezt a történetet az ittlevők és erre a témára figyelők is, ők nem akarnak ebben a dologban részt venni, akkor nem szabad olyanfajta szabályozást hozni, ami arra kényszeríti őket, hogy ők szerepeljenek valamilyen olyan listán, akik számára el lehet juttatni az 1 százalékos fölajánlást.
Erről van szó! És arról van szó, hogy ha módosítani akarják azokat a törvényeket, amelyek benne szerepelnek a vatikáni, szentszéki megállapodásban, vagy abból következnek, akkor meg kell hallgatni a másik felet is. Ez ilyen egyszerű! Ilyen egyszerű, nem lehet szó nélkül megcsinálni ezt a dolgot.
Az utolsó gondolat pedig az, hogy el kell dönteni, hogy mit akarnak a tisztelt kisebbik koalíciós párt képviselői, hiszen a Házszabály rögzíti azt a módot, ahogy a nemzetközi szerződésekhez lehet viszonyulni, és itt a 122. § (5) bekezdése jelez valamit számukra, ez úgy szól, hogy ilyen határozati javaslatnak az aláírt nemzetközi szerződés szövegét tartalmazó részéhez módosító javaslatot nem lehet benyújtani.
Ebből az következik, hogy ez a javaslat próbálja tiszteletben tartani a végrehajtói hatalom hatókörét, s elválasztani a törvényhozói hatalom hatókörétől. Tehát ezt a javaslatot, ennek a nemzetközi szerződésnek a ratifikációját el lehet utasítani, vagy meg lehet szavazni, de nincs köztes állapot. Nincs köztes állapot!
Ebből az is következik, hogy amikor a szentszéki megállapodásról való nemzetközi szerződésről nemleges álláspontot alakít ki valaki, akkor természetesen az összes többi törvényt is valószínűleg el fogja vetni, ami azért érdekes, mert az összes törvényben már valamennyi történelmi felekezet benne van, és ők kinyilvánították azon akaratukat, hogy ezt a dolgot akarják-e vagy sem. És itt a politikának az a felelőssége, hogy figyelembe vegye ezeket az érveket, vagy ne vegye figyelembe.
Önök úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe, itt a többség úgy döntött, hogy figyelembe veszi. S azt gondolom, hogy ez azért fontos, mert az egyházak többsége úgy érzi, hogy ezek a törvényjavaslatok, illetve a szentszéki megállapodás elősegíti az ő függetlenségüket, az egyházak függetlenségét. És semmiféle olyan jelzést nem kaptunk egyetlen egyház részéről sem, amelyik azt mondta volna, hogy az önök által javasolt koncepció az, ami az ő érdekeiket figyelembe veszi. Ilyen egyház nem volt, ilyen nyilatkozat nem született meg. Tessék akkor elmondani, hogy melyik volt ez, hogy figyelembe vehessük a törvény későbbi pontjainál!
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
