DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Elérkeztünk a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról, valamint a hegyközségekről szóló törvény szavazásához.
Mindenekelőtt ezúton fejezem ki köszönetemet a mezőgazdasági bizottság valamennyi tagjának, az Országgyűlés valamennyi pártjának konstruktív együttműködésükért, valamint külön meg kell hogy említsem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, akik konstruktív és segítőkész javaslataikkal ezt a törvénytervezetet végül is olyan formába öntötték, amely nemcsak a szakmai igényeket, nemcsak a törvény által megcélozott lehetőségeket fogja - azt hiszem, hosszú távon - leszabályozni, hanem kielégíti azoknak a termelőknek, forgalmazóknak az igényeit is, akiknek ez nemcsak megélhetés, hanem életforma is.
A két törvény tárgyalása és előterjesztése együttesen történt meg, hisz a szabályozás szoros összefüggésben áll egymással mind a forgalmazás, mind a hegyközségi szabályozás, a hegyközségi igazgatás terén. Azon javaslatokról, amelyeket konszenzusos úton az Országgyűlés elé terjesztettünk és elfogadásra javaslunk, részleteiben nem szólnék; azokat emelném ki, amelyek az európai uniós szabályozás érdekében olyan indítványként kerültek a Ház elé, amelyet a kormány a korábbi elképzelésekhez képest támogat. Ilyen a borvidékek felsorolása, valamint az a rész, amely a bor forgalmazásához és a bor előállításához szükséges igazolásokra, valamint az eredet és származás megjelölésére vonatkozik.
A részletes vitában is egy területen alakult ki éles ellentét, nyilvánvalóan nem az ellenzék és a kormánypártok között, hanem bizonyos képviselőcsoportok ez irányú felfogása megoszlott: mekkora legyen az a kötelező minimumterület, amely alatt az árutermelő szőlőtermesztőnek nem kell a bortörvény, illetve a hegyközségi törvény hatálya alá bejelentkeznie, illetve tevékenységét folytatnia. Az előterjesztés 500 négyzetméterben állapította meg ezt a határt, arra való tekintettel, hogy 500 négyzetméter fölött már nyilvánvalóan jelentkezik egy árutermelő magatartás, amely a szigorú szabályozások alapján az eredetmegjelölésnél, illetve a forgalmazásnál kötelezően a nyilvántartásba-vételt jelenti.
Az érvek megoszlottak. Egyesek azt állították, hogy számos olyan termelő van, aki 500 négyzetméternél nagyobb területen foglalkozik szőlőtermesztéssel. Nyilván az ő borforgalmazása sem mennyiségben, sem minőségben nem olyan, amely kibírná az esetleges kötelező hegyközségi tagságot, illetve azt a többletadminisztrációt, ami ezzel jár. A kormány ebben a tekintetben nem volt toleráns, és az Európai Unió szabályainak megfelelően változatlanul 500 négyzetméterben kívánja elfogadtatni azt a gazdálkodási egységet, amely alatt nem és amely fölött kötelező mind a hegyközségi tagság, mind pedig a bortörvény szabályai szerinti forgalmazási előírások betartása.
(18.10)
Nagy vitát váltott ki még a Házban az úgynevezett meghatározott termőhelyről származó minőségi bor kategóriájának kérdése. Nagyon fontos ez, kedves barátaim, mert amikor az interpellációk sorában - teljes joggal - halljuk, hogy mit teszünk a borhamisítás megfékezése érdekében, s milyen kommandós akciókat tervezünk még a jövőre nézve, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a borhamisítás nemcsak abból áll, hogy valaki olyan terméket állít elő, amely szőlőt soha életében nem látott, hanem előfordulhat egy enyhébb változata is, amely nem a megfelelő minőséget, nem a megfelelő kvalifikáltságot hozza... (Zaj.), ugyan szőlőből készült, esetleg asztali... Befejezem, kedveseim, befejezem, de nem szeretném, ha később, épp ennek a törvénynek a kapcsán lennének kérdések, mert még azt sem olvassuk el, ami a közlönyben megjelenik. Így legalább kénytelenek végighallgatni azokat a pontokat, amiket képviselői munkájukban hasznosíthatnak. (Taps. - Mozgás és zaj.)
A Kisgazdapárt is komolyan vette ezt a törvényt... (Derültség.), és módosító indítványaival támogatta, ezért úgy hiszem, nem véletlenül született meg az a megállapodás, ami 2002. január 1-jéig ad haladékot arra, hogy a bortermőhelyekről, a borvidékekről származó készítmények minden tekintetben megfeleljenek azoknak a minőségi követelményeknek, amelyeket az adott tájjellegű borokra kötelezően előírnak. Tehát a szőlőborok között is van különbség.
Ez nem utolsósorban azért is fontos, mert ennek az országnak 1 millió hektoliter exportbora van, amit a jelenlegi viszonyok mellett nagyon szép áron tudunk értékesíteni. Nem szeretnénk, ha az Egri Bikavér példáját kellene megélnünk: az egri polgármester fedezte fel - mert ismeri a saját borát -, hogy az, amit neki felszolgáltak egy elit fogadáson, az ugyan bor, szőlőből is készült, csak nem bikavér. Ha mi ennyire lazán kezelnénk ezeket a szabályokat a jövőre nézve, akkor 100-200 ezer ember, akinek ez az egyetlen megélhetési forrása, nemcsak a bevételétől esne el, hanem esetleg nekünk kellene keresni számukra új munkahelyeket - ezt csak zárójelben jegyeztem meg. (Taps az SZDSZ soraiban.)
A minőségvédelmi bírságnál számos képviselő hozta fel - teljes joggal -, hogy a tervezetben szereplő bírság felső határa túl alacsony. Az 1 millió forintos felső határ nem kellően visszatartó, nem kellően megtorló jellegű és nem kellően elrettentő. Ezt a kormány értékelte, és a módosító javaslatot befogadta, ami a bor forgalmi értékének tízszeresében állapítja meg a bírság felső határát, ami már komoly szankciót jelenthet.
Még két mondat a hegyközségi törvény kapcsán: volt olyan módosító indítvány, amely azt szerette volna elérni, hogy a hegyközségek és a terméktanácsi jogkörök váljanak szét. A kormány ebben a tervezetében azt célozta meg, hogy a hegyközségek speciálisan olyan szervezetek, amelyek a termelőt, a forgalmazót és a kereskedőt kényszeregyesítésbe fogják, így ha a terméktanácsi kritériumoknak megfelelnek, akkor ne sújtsuk a termelőket a kettős tagság fizetési kötelezettségével, ne tartsuk fenn a párhuzamosságokat, hanem mozduljunk el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által is támogatott szabályozási irányba - egy szervezet egyféle jogosítványokkal -, tiszta piaci viszonyokat teremtve. Ezt a pártok, illetve az Országgyűlés frakciói elfogadták, támogatják.
Mindezek előrebocsátásával - s ne haragudjanak, hogy hét kemény percet vettem el az önök életéből a szőlő és a hegyközségi törvény zárszavával -, úgy gondolom, megfelelő konszenzus után elfogadható ez a törvény. Ismételten megköszönve a parlamenti pártok és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának aktív közreműködését, kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt ezt a törvényt elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps.)
