AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetéséről szóló javaslat - a meginduló gazdasági növekedésnek megfelelően - az ellátások szűkítése helyett a legtöbb területen az életviszonyok kisebb-nagyobb mértékű javítását, a reálértéktartás követelményeinek érvényesítését, egyes területeken érzékelhető reálnövekedést céloz meg.
A törvényjavaslat az életkörülmények szempontjából két alapvető kérdéskörrel foglalkozik, a nyugdíjjal és az egészségüggyel. Az elmúlt hónapok során a nyugdíjreform vitája kapcsán gyakorta hallottuk, hogy Magyarország lakossága elöregedett. Nem kétséges, hogy az abszolút értelemben is súlyos demográfiai problémákért, valamint a nyugdíjrendszer finanszírozási nehézségeiért itt kell keresnünk a magyarázatot. A 60 éven felüli népesség aránya az össznépességben 1970-ben még 17 százalék volt, ez 1990-re 18,8 százalékra, '96-ra 19,5 százalékra emelkedett. Azt azonban tudni kell, hogy a magyar lakosság elöregedettségének mértéke valamelyest elmarad az európai átlagtól, két-három ország kivételével az OECD minden államában magasabb a 65, illetve a 75 évnél idősebb lakosság aránya a népességben, mint nálunk.
Ami az idei évet illeti, a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai '97-ben az előirányzat szerint alakulnak. A nyugellátásokra fordított összeg 20,5-21 százalékkal haladja majd meg a tavalyi szintet. Az egyéni ellátásoknak az év elején végrehajtott 19,5 százalékos emelése lehetővé tette a személyi nyugdíjak vásárlóerejének megőrzését. A nyugdíjasok számának változása, az ellátások összetételének módosulása a kiadásokat 1-1,5 százalékkal növeli. A létszámbővülés ütemének csökkenésében a nyugdíjkorhatár-emelés hatása egyelőre csak szerény mértékben mutatkozik meg.
Az 1998. évi nyugdíjkiadások az előirányzat értelmében 765-770 milliárd forint között alakulhatnak. Azoknak az ellátása, akiket a hozzátartozói nyugdíj rendszerének átalakítása nem érint, jövő év januárjától 19 százalékkal fog emelkedni. A hozzátartozói nyugdíjak új szabályainak hatálybalépésével azok az özvegyek, akik eddig a saját jogú nyugdíjuk mellett kiegészítésben nem, vagy az elhunyt házastársuk ellátásának 20 százalékánál kevesebb mértékben részesültek, a saját jogú nyugdíjuk megemelt összegén túl a jogszerző nyugdíjának 20 százalékára is számíthatnak. Ennek az intézkedésnek a kiadási hatása 16-17 milliárd forint, az alap 1997. évi nyugdíjkiadásaira vetítve több mint 2,5 százalék. Tekintve, hogy az országos nettó átlagkereset idén várhatóan 21,5 százalékkal emelkedik, a kormányzat az említett két intézkedéssel az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettségének eleget tesz.
Amennyiben az idei keresetnövekedés a társadalombiztosítási költségvetés összeállításakor becsülhető ütemet 1 százalékpontnál nagyobb mértékben meghaladná, a nyugdíjak kiegészítő emelésére 1998 novemberében visszamenőleges hatállyal sor kerülhet. (Dr. Pusztai Erzsébet: Miből?) Ha az eltérés pozitív, de az 1 százalékpontos határon belül marad, akkor a teljes évi különbözetet novemberben egy összegben fizetik ki. Az 1998-ra előirányzott nyugdíjemelés a nyugdíjak reálértékének érzékelhető növelését jelenti. Különösen jelentős lesz az emelés azoknál az egyedülálló nyugdíjasoknál, akiknél az új szabályok az özvegyi nyugdíj növelését is jelentik.
A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai között a jövő évben 23-24 milliárd forintos összeget fognak képviselni az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött első és második csoportú rokkant személyek ellátásai. Az ezek fedezetére szolgáló 1 százalékpontos járulékátcsoportosítást az 1997. évi LXXX. törvény rögzítette, a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap közötti feladat-elhatárolást pedig az államháztartási törvény mostani, a költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó módosítása tartalmazza.
Tisztelt Országgyűlés! Közhelynek számító gondolat a magyar népesség romló egészségi állapotának kapcsolatba hozása a rendszerváltással, és ezen belül is az 1989 után bekövetkezett gazdasági visszaeséssel. Jól ismert, hogy '89-től a GDP több éven át drámai módon csökkent, és a lassú ütemű növekedés csak 1994-ben kezdődött el. Tény, hogy ilyen mélységű és ennyire elhúzódó válság e században még egyszer sem sújtotta az országot. A magyar visszaesés súlyosabb volt, mint amit a gazdaságtörténészek 1929-33 között regisztráltak.
Mégis, ha azt igyekszünk pontosan megfogalmazni, hogy a gazdasági visszaesés és a magyar társadalom egészségi állapota között milyen irányú oksági kapcsolatok lehetnek, akkor a rendelkezésre álló számadatok és elemzések elbizonytalanodásra kell hogy késztessenek bennünket. Először is nem mindegy, hogy elemzésünk középpontjába az egészségi állapotot vagy annak romlását állítjuk. Az elhangzó véleményekből gyakran nem vehető ki, hogy a vitázók szerint vajon az egészségügyi rendszer válsága okozza a lakosság romló egészségi állapotát, vagy éppen fordítva: a romló egészségi állapot miatt növekvő igények döntik válságba az egészségügyet.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra a még szakmai körökben is kevéssé ismert tényre, hogy a halálozási viszonyok az egymást követő negyedik évben javulnak. Mi több, a javulás '97-ben is folytatódik. Az év első hét hónapjában ezer lakosra 13,9 halálozás jutott. 1993-ban még 14,6 volt ez az arány. A születéskor várható élettartam 1996-ban először haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1996. évi 64,6 évről 1996-ra 66,1, a nőké 73,8 évről 74,7 évre emelkedett. Először fordult elő az is, hogy a csecsemőhalandóság 10 ezrelék alá süllyedt, 1997 első hét hónapjában ezer élve szülöttre 9,8 csecsemőhalálozás jutott. 1995 óta csökken a 20 éven aluli nők körében a terhességmegszakítások száma, a halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága pedig 26 százalékkal mérséklődött.
A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is minden okunk megvan az aggodalomra.
(10.40)
Elég, ha példaként arra hivatkozom, hogy a férfiak várható élettartama még 1996-ban sem érte el az 1966. évi értéket, 35 és 65 év között pedig a férfiak halálozási valószínűsége alig jobb, mint 1920-21-ben volt. Nemzetközi összehasonlításban a 70,3 éves várható élettartam meglehetősen alacsony érték, 4,1 évvel marad el a fejlett egészségi kultúrájú ipari országok átlagától, és 40 ország rangsorában csak 31. helyhez elég.
Sokan gondolják, hogy az egyes állampolgárok személyes gazdasági helyzetének romlása, a munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés és e kettővel összefüggő lelki feszültségek, a stressz közvetlenül szerepet játszik az egészségi állapot romlásában. Ez logikusan hangzik, de éppúgy amellett is nyomós érveket sorolhatunk fel, hogy az egyes állampolgárok anyagi helyzetében bekövetkező javulás is ártalmas lehet. A jobban fizető munkahelyeken, magasabb beosztásban rendszeres a nyolc órát lényegesen meghaladó munkavégzés, a teljesítménykényszer miatt az orvosilag indokoltnál rövidebb időt töltenek betegszabadságon, a munkaerő-piaci verseny a nyertesek számára is fokozott stresszel jár, a javuló életszínvonal vezethet még egészségtelenebb életvitelhez.
Bár mindezekről az összefüggésekről számszerű, tudományos elemzések még nem nagyon készültek, más posztszocialista országok példái arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági helyzet alakulása, az egészségügy számára rendelkezésre álló pénz mennyisége és a lakosság egészségi állapota közötti összefüggések sokszorosan bonyolultabbak, mint ahogy azt sokan itt, a parlamentben is hinni vélik. Elég, ha példaként a hajdan volt NDK-ra hivatkozunk. Kelet-Németországban az elmúlt évek során a demográfiai helyzet drámaian romlott, nőtt a halálozás, csökkent a születésszám, miközben a statisztikai adatokkal mérhető fogyasztás és életszínvonal a Nyugat-Németországgal való egyesülés miatt számottevően nőtt.
Tisztelt Országgyűlés! Mint a bevezetőben már említettem, 1998-ban az egészségügyi alap területén az ellátások többségénél a reálértéktartást kismértékben meghaladó finanszírozásra van lehetőség. Ennek megfelelően az inflációnál nagyobb mértékben növekszik a jövedelemarányos készpénzellátásokra, az alap finanszírozásában maradó rokkantellátásokra, a terhességi gyermekágyi segélyre és a táppénzellátásokra fizetett ellátások összege.
A gyógyító-megelőző ellátás területén figyelembe vett 16 százalékos bérszintnövekedés biztosítja az államháztartás egészében prognosztizált reálbér-növekedést, és összhangban van a szakszervezetekkel kötött előzetes megállapodással.
A dologi színvonal tartására a tervezett forintleértékeléshez közelálló nagyságú forrásnövekedés, 10,5 százalékos többlet-előirányzat jut, és ugyan kismértékben, de lehetőség nyílik fejlesztésekre is. A törvényjavaslat azzal számol, hogy a jórészt '97-ben bekövetkezett természetes létszámfogyás miatt keletkező megtakarítás egyrészt - a strukturális átalakítási célokkal összhangban - az egyes kasszák differenciált növelését szolgálja, másrészt a gazdálkodási feszültségek enyhítésére nyújt lehetőséget az egyes intézeteknél.
A gyógyításra fordítható kiadásoknak a törvénytervezetben megjelenítettnél nagyobb mértékű növelése csak a járulékfizetők körének bővítésével, a járulékalap további szélesítésével vagy a központi költségvetés terhére lenne megvalósítható, ami nem járható út. 1998-ban a költségvetés általános paramétereivel számítottnál nagyobb mértékben növeljük a járóbeteg-szakellátás és a nagy értékű diagnosztikai eljárások működtetésére fordítható előirányzatot. Az aktív fekvőbeteg-ellátásban háromezerrel több onkológiai beteg korszerű kezelésére ad majd lehetőséget a szakmai program finanszírozása. Az átlagot meghaladóan nőne a tervezet szerint a krónikus betegek ellátásra fordítható összeg.
Továbbra is elkülönített keret áll majd rendelkezésre kórház-átalakítás végkielégítése címmel, mert az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltásának egy megoldást igénylő gondja, hogy a dolgozók egyes intézményeknél szükséges elbocsátásával járó felmentési és végkielégítési költségeket a tulajdonos, illetve a működtető csak nehezen tudja kifizetni.
Működésielőleg-keret címén 2 milliárd forintot különítettünk el, amely a '98. január 1-jétől hatályos egészségbiztosítási törvény 35. §-a alapján azon intézmények számára biztosítana egyszeri kamatmentes működési előleget, amelyek átmenetileg kritikus gazdálkodási helyzetbe kerültek. Az egészségügyi reform megvalósítását elősegítendő, egészségügyi ellátást fejlesztő alapot hoztunk létre a gyógyító-megelőző előirányzaton belül, mely részben az új és a jelenlegi finanszírozási rendbe még nem illeszthető ellátások finanszírozására szolgál, részben a népegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű, elsősorban krónikus betegségek szövődményeinek gyakoriságát és súlyosságát csökkentő prevenciós eljárásokat támogatja.
Gyógyszertámogatásra 103 milliárd forintot terveztünk. Ez igen nagy összeg, 9 milliárd forinttal több, mint az 1997-re reálisan várható kiadási szint, és 16 milliárddal több, mint amit egy évvel korábban '97-re terveztünk. A kormány határozott szándéka, hogy véget vessen annak a '92 óta szinte minden évben jelentkező problémának, hogy a gyógyszerek tb-támogatási előirányzata tíz milliárd forintos nagyságrendben túlteljesül, jelentős mértékben fokozva ezzel az egészségügyi alap egyensúlyhiányát. Az előirányzat kialakításánál azt feltételeztük, hogy a tb-támogatás alapjául szolgáló árak az inflációtól elmaradó mértékben, mintegy 10 százalékkal változnak, a feltétlenül indokolt körben valósul meg a választékbővülés, megtörténik a gyógyszerrendelési gyakorlat hatékonyabb befolyásolása, országos szintűvé válik a vény-adat-feldolgozás és -elemzés, és ennek alapján fokozódik a gyógyszerek felírására, támogatás-elszámolására, felhasználására vonatkozó ellenőrzési rendszer hatékonysága.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mindezek mellett a térítési díjak emelkedése nem haladja meg az átlagos inflációs mértéket. Jelzem: a gyógyszergyártókkal folytatott tárgyalások eredményei összhangban vannak ezekkel az elképzelésekkel.
Az előirányzat-túlteljesülés megelőzése céljából a kormányzat fokozott figyelmet fordít a gyógyszerkiadások alakulására. A feszültségek újratermelődésének elkerülése érdekében megvizsgálja a gyógyszerforgalmazás, ár- és támogatási rendszer korszerűsítésének lehetséges módjait. A támogatási rendszer továbbfejlesztésénél eleget kell tenni a szakmailag szükséges, gazdaságilag lehetséges és társadalmilag elfogadható kritériumrendszernek. Szükségesnek tűnik a támogatási rendszer fix jellegének fokozása, a támogatások felhasználásánál a gyógyszergyártók fokozott versenyeztetése. A változtatásokat 1999 elején tervezzük bevezetni, de előkészítését úgy ütemezzük, hogy a gyógyszertámogatás kedvezőtlen alakulása esetén az új szabályozás már korábban is bevezethető legyen.
A gyógyászati segédeszközök vonatkozásában a kormány szükségesnek tartja a társadalom egészének szolidaritását bíró rászorulók ellátási színvonalának javítását, az ellátásban jelentkező fehér foltok csökkentését. Ezt elsősorban a támogatási rendszer fix jellegének kiszélesítésével, az ellenőrzés hatékonyságának fokozásával, a támogatási előirányzat racionálisabb felhasználásával kell megalapoznunk.
A társadalombiztosítási alapoknak és szervezeteiknek fizetendő térítések közül a gyermekneveléssel összefüggő családi támogatásoknál a reálérték megőrzése a cél. Tekintettel arra, hogy a családi támogatásoknak a rászorultsági elv figyelembevételével történő átalakítása, a juttatások jövedelmi korláthoz való kötése '96-ban megtörtént, ebben a körben rendszerszerű változtatással nem számolunk.
A családi pótlék előirányzatának végleges kialakítása a központi költségvetés keretében a jövő heti szavazással történik meg. Az anyasági támogatás összege a nyugdíjminimum 150 százaléka. A születésszám mérsékelt csökkenése miatt az igénybevevők száma várhatóan mérséklődik, a támogatás összege az öregségi nyugdíjminimum növekedésével arányosan alakul.
A gyermekgondozási díj '98 áprilisában megszűnik, így fokozatosan csökkenő létszámmal és négyhavi kiadással kell számolni. A gyermekgondozási díj megszűnésével összefüggésben jelentősen megemelkedik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma. A gyermekgondozási segély összege az öregségi nyugdíjminimumnak megfelelő, az 1998. évre tervezett nyugdíjemelés mértékét figyelembe véve 13 700 forint körül alakul.
A társadalombiztosítási szervek által folyósított jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális ellátások forrásigényét az ellátásban részesülők létszámának változása, valamint a támogatási összegek automatizmus szerinti emelkedése határozza meg. A mezőgazdasági járadékok, a bányászok nyugdíja, a politikai rehabilitációs ellátások és a katonai családi segély a nyugdíjakkal azonos mértékben emelkednek, de az ellátotti létszám, figyelembe véve az ez évi tendenciát, várhatóan tovább csökken.
A rokkantsági járadék, a megváltozott munkaképességűek járadékai, a vakok személyi járadéka és a házastársipótlék-előirányzatok esetében az ellátások fix összegű, a reálértéktartást biztosító emelésével, valamint egyes ellátások átalakításának megkezdése miatt - házastársi pótlék, házastárs utáni jövedelempótlék esetében - az igénybevevők számának csökkenésével lehet számolni.
A terhesgondozás és terhesség-megszakítás jogcímen tervezett átalányjellegű kifizetés az 1997. évi összeggel azonos, míg a folyósított ellátások utáni térítés közel inflációkövető.
(10.50)
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a nyugdíjak és a készpénzellátások területén érdemi reálnövekedést biztosító, a gyógyító-megelőző ellátásban a reálértéktartást kismértékben meghaladó és a struktúraátalakítás megtakarításait az ellátórendszerben visszahagyó előirányzatokat tartalmaz. A bevételi oldalon a munkáltatók, munkavállalók terheit érdemben növelő változások nem történnek. A munkáltatói járulék mértéke, a fizetők köre és a fizetési kötelezettség alá vont jövedelmek köre nem változik. Az egyéni nyugdíjjárulék mértéke egy ponttal növekszik, az egészségügyi járulék egy ponttal csökken. Az egészségügyi hozzájárulás azonban 1800 forintról - az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás szerint - '98. február 1-jei hatállyal 2100 forintra nő.
A nyugdíjreform céljaival összhangban az egyéni járulék plafonja az átlagkereset kétszeresére változik. '98-ban megkezdődnek a magánnyugdíjpénztárakba történő egyéni járulékfizetések. Azzal számolunk, hogy az ellenőrző szervezetek szerepvállalására e befizetések ellenőrzésében fokozottan kerül sor. Azzal számolunk, hogy érdemi változás történik a járulékbeszedés hatékonyságában, különösen az egészségügyi hozzájárulás területén.
Az alapokat kezelő igazgatási szervek folyamatos működést biztosító előirányzatai a központi költségvetési szervekre vonatkozó szabályokhoz hasonló módon kerültek kialakításra. Ezenfelül az idén nyáron elfogadott társadalombiztosítási és nyugdíjtörvények bevezetésével kapcsolatos többletkiadások fedezetére, az ellenőrzési és informatikai fejlesztési feladatok megvalósítására, az alapok egyensúlyi helyzetét javító behajtás ösztönzésére a két ágnál együttesen közel 4 milliárd forint szerepel a törvényjavaslatban.
A tervezés jobb megalapozottsága érdekében a működési előirányzatok tartalmazzák nyugdíj-igazgatási és egészségbiztosítási világbanki programmal kapcsolatos kölcsön igénybevételét és egyéb kiadásait is. Az önkormányzatok beruházási igényeinek, illetve a világbanki program ütemezésének rugalmas megoldását szolgálja e két jogcím együttes kezelésének és átjárhatóságának lehetősége. Emellett 1998-ban is szükség van arra, hogy az önkormányzatok az előző évinél kisebb mértékben ugyan, de vagyonértékesítésükkel is hozzájáruljanak az egyensúly javításához, a halasztott intézkedések miatt megjelenő feszültség enyhítéséhez.
A kiadások bevételi megalapozása tehát a felelős szervek számára követelményeket támaszt, és a korábbinál eredményesebb munkát és jobb koordinációt tesz szükségessé.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban módosításra kerülnek a gyógyító-megelőző ellátás egyes szerződéskötési, finanszírozási szabályai, és változnak az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény mellékletei. A változtatás megszünteti az évenkénti kapacitás-felülvizsgálat és szerződéskötés kényszerét. Az alapok 1998. évi költségvetési törvényjavaslata tartalmazza a '97. július 15-én elfogadott nyugdíjreformtörvények néhány pontosítását is, illetve - mint a költségvetést megalapozó törvénymódosítást - az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény módosítását.
A nyugdíjreformtörvények technikai jellegű módosításai a végrehajtás előkészítésének eddigi tapasztalatai alapján az eredeti jogalkotói szándék érvényesülését kívánják biztosítani. Ez az úgynevezett alaptörvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjakra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény esetében öt pontosítást, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény esetében két pontosítást jelent.
Tisztelt Országgyűlés! Mint azzal önök is tisztában vannak, a kormányzat korábbi terveiben szerepelt, hogy még ebben a parlamenti ciklusban lényeges, reformértékű változások történjenek mind az egészségügyben, mind a nyugdíjrendszerben.
A körülmények úgy hozták, hogy e kettős feladatból átfogó jelleggel a nyugdíjreform valósult meg. Az egészségügy finanszírozási és működési reformjában bizonyos előrehaladás történt 1997-ben is, gondolok például az Országgyűlés által tárgyalt új egészségügyi törvényre, amely a kor követelményeinek megfelelően határozza meg az állam szerepét az egészségügyben; de láthatóan még igen sok a tennivaló.
Ezzel is összefügg, hogy a társadalombiztosítási alapok pénzügyi egyensúlya évről évre csak nagy nehézségek árán teremthető meg, esetenként pótköltségvetésre és rendkívüli évközi intézkedésekre van szükség. A rövid távú, tűzoltó intézkedések csak arra alkalmasak, hogy részproblémákat oldjanak meg, miközben szükségszerűen várt és nem várt új problémákat okoznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a működés és a finanszírozás területén egyaránt jelentős változtatásokra van szükség.
Az érdekelt tárcák, valamint a társadalombiztosítási alapok munkatársai dolgoznak ilyen javaslatokon, amelyeket várhatóan az 1999-es gazdálkodás előkészítése során lehet végleges formába önteni. Természetesen nincsenek illúzióink. Sehol a világon nem működik tökéletes egészségügyi rendszer. Mind a nálunk fejlettebb, mind a nálunk szegényebb országok gondokkal küzdenek ezen a téren. Mégsem mondhatunk le arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő biztosítottak érdekében, illetve még inkább a népesség egészségi állapotának javítására ezen a területen is folytassuk a reformokat.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék a törvényi előírásoknak megfelelően véleményezte a társadalombiztosítási költségvetési javaslatot. A konkrét észrevételeket a bizottsági munkák, illetve a részletes vita keretében majd tételesen át kell tekintenünk, és ennek alapján nyilvánvalóan több módosító javaslat megfogalmazására kerül sor.
Az expozé keretében most csak a jelentés azon alapvető üzenetére térek ki, amely vitatja az előterjesztett hiány realitását. Az Állami Számvevőszék mindenekelőtt két területen, a bevételi oldalon, illetve a gyógyszertámogatások területén jelzi a kedvezőtlen irányú eltérés lehetőségét. Természetesen nem vitatom, hogy - különösen a megelőző évek tapasztalatait figyelembe véve - ilyen veszélyek vannak. A gyógyszertámogatások területén a gyártókkal a közelmúltban elért megállapodások csökkentették a túllépés veszélyeit. Ezzel együtt elfogadom, hogy a tényleges folyamatokat a végrehajtás során nagy figyelemmel kell majd kísérni. Erről az előzőekben már említést tettem.
A bevételi oldalt tekintve mechanikus számítással valóban kritizálható a figyelembe vett előirányzat. A mérlegelésnél azonban tekintetbe kell venni a fokozott behajtás érdekében tett intézkedések hatását, az új rendszer ez évi beüzemelését követően várható stabilabb fizetési hajlandóság kialakulását. Emellett a lehetséges eltérések tárgyalásánál a bérfolyamatok alakulásában fennálló, nem feltétlenül kedvezőtlen hatású bizonytalanságok tárgyalása is indokolt.
Összefoglalóan: egyetértek azzal, hogy a tb-alapok hiányát illetően fennálló bizonytalanságokra a jövő évi központi költségvetés véglegesítésénél tekintettel kell lennünk.
Ezért sem lehetséges a központi költségvetés bevételi oldalának feszítése, hiszen az államháztartási hiányt mindenképpen az ez évre tervezett 4,9 százalékos szinten kell 1998-ban is tartanunk.
Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján kérem a korábbi évekénél kedvezőbb, reálérték-bővülést biztosító és ugyanakkor bevételi oldalról megalapozottabb tb-költségvetési törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Sepsey Tamás részéről.)
