DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ebben az évben olyan szerencsés helyzetben vagyunk mi, képviselők, hogy egy időben tárgyalhatjuk az 1998-as évi állami költségvetést és a társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetését. Erre vágytunk évek óta, és ezt hiányoltuk éveken át. Most szinte egyszerre terjesztette be a kormány a két költségvetést, melyeknek több kapcsolódási pontjuk is van, és egymás nélkül nagyon nehezen tárgyalhatók.
Sajnos, az örömbe üröm is vegyül, nevezetesen: a javaslat nem azonos a társadalombiztosítási önkormányzatok által elfogadott költségvetésekkel. A törvény értelmében, ha a két költségvetés nem azonos, a kormány által összeállított költségvetés kerül beterjesztésre a parlament elé, azzal, hogy az eltérésekről tájékoztatni kell a parlamentet. Jó volna egyszer egy olyan társadalombiztosítási költségvetést tárgyalni itt, a parlamentben, ahol megegyezik a társadalombiztosítási önkormányzatok s a kormány álláspontja. Remélem, ezt is megéljük egyszer.
Zavaró momentum ugyanakkor, hogy a társadalombiztosítás 1998-as költségvetésének tárgyalásakor az 1997-es pótköltségvetés zárószavazása nem következett be, így az 1997. évi törvényi bázis igazából nem létezik.
Az eligazodást a társadalombiztosítás költségvetésében zavarja az a tényező is, hogy a társadalombiztosítási ellátások törvényi háttere is alapvetően megváltozott, főleg ami a nyugdíjellátást érinti; ez befolyásolhatja mindkét társadalombiztosítási alap költségvetésének mind bevételi, mind kiadási oldalát is.
A Nyugdíjbiztosítási Alap mérlege nullszaldós, bevételi összege 786,3 milliárd, és ugyanennyi a kiadási oldala is. Az Egészségbiztosítási Alap bevétele 574,8 milliárd forint, a kiadási oldal 591,9 milliárd, így a hiány 17,1 milliárd forint.
A bevételi oldalon a kormány beterjesztése számol a keresetnövekedés 14,5 százalékos növekedésével, és számol a beszedési eredményesség javulásával is. Az egészségügyi hozzájárulás 2100 forintos emelésével és a beszedési arány jelentős javulásával is számol a kormányjavaslat.
Az önkormányzatok költségvetési javaslatában mérsékeltebb járulékbevétel szerepel, ők nem bíznak az egészségügyi hozzájárulás beszedésének lényeges növekedésében. Ugyanakkor számolnak a kormány jelentős költségvetési járulékfizetésével azon állampolgárok után, akik után senki nem fizet járulékot, de mégis ellátásban részesülnek. Az 1997-es társadalombiztosítási költségvetésben már nem jelent meg a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők utáni állami hozzájárulás, és ebben a költségvetésben sem találunk ilyen fejezetet, ahogy azt az állami költségvetésben sem találjuk meg.
Az egészségbiztosító költségvetésének A változatában 49,5 milliárd forint, a B változatban 60,5 milliárd forint szerepel ezen a tételen.
Ha Magyarországon az egészségügyi ellátás biztosítási alapon jár az állampolgároknak, akkor nem elképzelhető, hogy 3,5 millió járulékfizetőnek kell eltartania a 10 millió magyar állampolgárt. Ma nincsen senki, aki a nyugdíjasok, a sorkatonák, a munkanélküliek és a gyermekek után fizetne járulékot, s ez az összeg hiányzik az egészségbiztosító kasszájából. Ha fenn kívánjuk tartani a biztosítási egészségügyi ellátást, akkor ezt a kérdést fel kell tennünk magunknak, és rendezni is szükséges.
(11.40)
Vagy vissza kell térni az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátáshoz, de akkor ezt is merni kell kimondani, ami politikai döntést igényel. De mi, szabaddemokraták, ebben nem leszünk partnerek.
Összességében feltételezhető, hogy a tervezett bevételi előirányzatok nem fognak teljesülni, mint ahogy ezt az Állami Számvevőszék jelentésében is olvashatjuk, és ez mindkét alapnál hiányt fog eredményezni. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése nullszaldós, a költségvetési egyensúlyt az állami költségvetés 20,1 milliárd forintja biztosítja. A nyugdíjalap bevételi oldalánál a kormány a vagyongazdálkodásból 11,8 milliárd forint bevétellel számol, míg a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat csak 3,5 milliárd forint bevételt tűzött ki célul.
Sújtják a bevételi oldalt az önként kilépők járadékának kiesései is, amit a kormány 20 milliárd forinttal kompenzál. Hogy ez valóban 20 milliárd lesz vagy több, ezt jelenleg nem lehet tudni. De a zárszámadásnál elszámolásra kerülhet a különbözet.
Az 1998-as nyugdíjemelés mértéke 21,5 százalék, ami 19 százalékos nyugdíjemelést jelent, és 2,5 százalék szolgál az új özvegyi nyugdíjrendszer forrásául. Ez a 19 százalékos nyugdíjemelés a beterjesztett törvényjavaslat legszebb része. Végre nemcsak követi az inflációt a nyugdíjak emelése, de meg is haladja azt. Ez ebben az évben jelentkezik először a rendszerváltás óta.
Ez is bizonyítja, hogy a gazdasági egyensúly kialakult hazánkban, és az elmúlt évek stabilizációs törekvéseinek meglett az eredménye. Most már az életszínvonal emelése van napirenden, ami először a nyugdíjak reálértékét meghaladó emelésekben nyilvánul meg először. A nyugdíjkiadásokat érintő változások a következők voltak: a nyugdíjkorhatár megemelése, a nyugdíjemelés alsó és felső korlátjának eltörlése, az özvegyi nyugdíjjogosultság körének kiszélesítése, az árvaellátások mértékének változása és a rokkantsági nyugdíjak átkerülése az Egészségbiztosítási Alapból a nyugdíjalapba. Ezek a változások a nyugdíjbiztosító kiadásait növelik.
A működési kiadások előirányzata 16,2 milliárd forint, ami lehetőséget biztosít a személyi juttatások 14,5 százalékos emelésére és a dologi kiadások 5 százalékos növelésére. Ez az előirányzat nyújt fedezetet a nyilvántartási rendszer fejlesztésére is, ami elengedhetetlenül szükséges a nyugdíjreform bevezetése után. A kiadási oldal is eltér a kormány és az önkormányzat költségvetésében, mert az önkormányzat nem számol a rokkantsági nyugdíjak kifizetésével. Az Egészségbiztosítási Alap hiánya 17,1 milliárd. A bevételi oldalon számoltak a bruttó keresetnövekedés 4,5 százalékával, az egészségbiztosítási járulék 1 ponttal való csökkenésével és az egészségügyi hozzájárulás 2100 forintra való emelésével - és hogy ez a hozzájárulás már az egész évben beszedhető -, valamint számol a költségvetés a kintlévőségek 20 milliárd forintos behajthatóságával is.
Sajnos, ez az év is bizonyította, hogy a tervezett egészségügyi hozzájárulás csak egy része volt beszedhető, és még az 1997. évi pótköltségvetés sem számol reális számokkal. A kiadási oldalon a gyógyító-megelőző ellátásra 296 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés. Ez az előirányzat feltételezi, hogy a mentés, vérellátás és transzplantáció költségeit az állami költségvetés fedezi. Ezért ez az előirányzat 7,8 milliárd forinttal kevesebbet tartalmaz. Kérdés, hogy elég lesz-e az állami költségvetésből a mentésre, vérellátásra és transzplantációra a 7,8 milliárd. A gyógyító-megelőző kassza nagyságrendje meghatározó lehet az elkövetkezendő év egészségügyi ellátásában, hiszen ebből a kasszából finanszírozzák az alapellátást, a járóbeteg-ellátást, a kórházakat is.
Az ez évi gyógyító-megelőző ellátásra szánt összegnél, előirányzatnál 15,5 százalékkal nagyobb ez az összeg. Kérdés, hogy elég lesz-e a beígért 10,5 százalékos dologi és a 16 százalékos béremelésekre. Az eddig végzett számítások szerint ez az összeg kevés erre. Pedig ha ez így van, nehéz helyzetbe fognak kerülni a kórházigazgatók, akik nem tudják ismét kifizetni a beígért béremelést, és nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert a megtermelt teljesítményért kapott összeg kevés havonta a béremelésre.
A Népjóléti Minisztérium meghirdetett szakmapolitikai céljaira a fejezet nem tartalmaz elég fedezetet. Nevezetesen nem tartalmaz fedezetet a többletfeladatok ellentételezésére és az egészségügyi többletfejlesztések finanszírozására. Ugyanakkor a gyógyító-megelőző kassza legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egészségügyi reform megvalósításának lehetőségét. Nem tudjuk nyomon követni azokat a fontos egészségpolitikai célokat, melyeket a kormány megfogalmazott. E kassza legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egészségügyi amortizáció költségeit.
Az egészségügyben elképzelhetetlen, hogy a privatizáció beindulna az amortizáció elismerése nélkül. Hiszen hol lehet olyan vállalkozót találni, aki úgy szerzi be gépeit és műszereit, hogy számára a finanszírozás nem tartalmazza az amortizálódott műszereinek ellenértékét? Az egészségbiztosítás költségvetésében meg kellene hogy jelenjen az amortizáció. Erre elköteleződött az 1994-es kormányprogram, de most a kormány utolsó társadalombiztosítási költségvetésében sem található végleges megoldás az amortizációra. Az egészségpolitikai célok nem tükröződnek a gyógyító-megelőző kassza egyes sorai között. Nevezetesen, ha azt kívánjuk elérni, hogy ambuláns módon definitív kezelést kapjanak a betegek, akkor az alapellátást és a járóbeteg-ellátást kell dinamikusabban fejleszteni, és nem a kórházi ellátásra szánt kasszát kell növelni.
Ha azt akarjuk elérni, hogy ha lehet, a beteget otthonában ápoljuk, és ne kórházban, akkor az otthoni ápolást és az ambulanter ellátást kell előtérbe helyezni a finanszírozásban. Ha tudjuk, hogy nagyobb szükség van krónikus ápolási egységekre, mint az aktív ellátóhelyekre, akkor ezek finanszírozását kell előtérbe helyezni.
A háziorvosi szolgálatoknál a kormány 60-100 új háziorvosi praxis kialakítását vette tervbe. Jelenleg Magyarországon egy háziorvos átlagban 1300-1800 kártyát kezel. Ilyen nagy kártyaszám mellett biztosan nem jut idő a prevencióra, a betegségmegelőzésre és a gondozásra. Pedig a háziorvosok valódi feladata az lenne, ha a rájuk bízott lakosságot nemcsak betegsége esetén kezelnék, hanem mindent megtennének, hogy a betegség ki ne alakuljon. Ilyen nagy kártyaszám mellett ez a cél elérhetetlen. Mivel a háziorvosok elsősorban a kártyaszámok után kapják finanszírozásukat, ezért a kártyák gyűjtése alapvető érdekük. Ha egy háziorvos körzetében például nyugdíjba vonul egy másik orvos, a környező háziorvosoknak nem érdekük, hogy új háziorvos kerüljön a körzetbe, hanem az, hogy a betegeken osztozzanak. Ha azt akarjuk, hogy a jelenlegi háziorvosok ne legyenek ellenérdekeltek új praxisok megnyitásában, olyan dinamikusan kell emelni a háziorvosi kassza összegét, hogy ez fedezetet nyújthasson erre.
Sajnos, az előttünk fekvő költségvetés számai nem ezt mutatják. 1997-ben új praxisok létrehozására 249 millió forintot fordítottunk, '98-ban pedig 283 millió forint áll rendelkezésre. Nem tudom, mire lesz elég ez az összeg.
A kormányprogramban szerepel, hogy a háziorvosok finanszírozásában a teljesítményelemeket növelni szükséges. Ezt jól tükrözi az előirányzat is, hiszen ezen a soron igen dinamikus emelkedés látható. A rendszerváltás óta a védőnői szolgálat volt a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A háziorvosi praxisok privatizációja során a védőnők nem mozogtak a praxisokkal, és önkormányzati hatáskörben maradtak. Pedig az anya- és csecsemővédelmi feladatokat védőnők nélkül elvégezni nem lehet. Hogy ma Magyarországon nincsenek fertőző gyermekbetegségek, alapvetően a védőnői hálózatnak köszönhetjük. A védőnők akkor is helytálltak, amikor mindenki megfeledkezett róluk. Jó, hogy a jövő évi költségvetésben az ez évinél nagyobb összegeket szánunk e méltánytalanul rossz helyzetbe került szolgálatra.
A fogorvosi reform ebben az évben elindult, és ebben a fogorvosi privatizáció is. Sajnos, ebben az évben nem tudtunk kellő összegeket fordítani a fogorvosi praxisokra. Több fogorvosi munkahely ellehetetlenült, több önkormányzati fogorvosi státusz megszűnt, és a fogorvosok teljesítményének csökkenése miatt nem tudtak megélni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásából.
Ebben az előttünk fekvő költségvetésben már kiemelt szerepet kap a fogorvosi kassza, és remélem, ez elindíthatja a fogorvosi szakrendelők valódi privatizációját. Évek óta figyelem, hogy minden évi társadalombiztosítási költségvetésben megjelenik a mozgó szakorvosi szolgálatra - mind a gyermekgyógyászat, mind a nőgyógyászat területén - bizonyos, nem túl nagy összeg. Akkor, amikor országszerte kiépítésre kerültek a gyermekgyógyászati háziorvosi szolgálatok és a nőgyógyászati szakrendelők, nem tudom, miért kell fenntartani évről évre ezt az idejemúlt, elavult rendszert, amire nincs szükség, és nem is működik rendesen.
(11.50)
Ugyanakkor ezen kasszán belül nem emelkednek a gondozásra szánt összegek, csak kisebb mértékben. Pedig az onkológia, a tüdőgondozás, az ideggyógyászati, alkohológiai és droggondozás - mint feladat - egyre nagyobb szükségként jelentkezik az egészségügyi ellátásban. Sajnos, nagyon sok - és évről évre szaporodik - a daganatos betegek száma. Az európai országok között vezetünk az onkológiai betegségek gyakoriságát illetően, ezért sürgető szükségként jelentkezik a daganatos betegségek megelőzése és gondozása.
Az utóbbi években kevés gondot fordítottunk a tüdőszűrésekre, sőt, mondhatnám, elhanyagoltuk a rendszeres tüdőszűréseket. Meg is lett az eredménye: szaporodnak a tbc-s megbetegedések az országban.
Az alkohológiai és drogellátásra szánt összeg emelkedése messze nem követi az inflációt, és messze alatta marad a szükségletnek. A drogambulanciák száma igen csekély, és finanszírozásuk elmarad a kívánalmaktól, ugyanakkor a drogbetegek száma évről évre emelkedik.
Jövőre a szakellátás keretén belül kerül finanszírozásra a komputertomográfos és a mágneses rezonanciai ellátás. Évenként megfigyelhető a kassza emelkedése. Nem csoda, ha e diagnosztika területén ez kiemelt feladat, ahol a privatizáció megindulhatott. Ez önmagában nem volna baj, de nem kellene ezt ilyen burkoltan tenni, hanem a járóbeteg-szakellátás teljes körére el kellene ismerni az amortizációt, és így lehetőséget lehetne adni a többi szakrendelések privatizációjának a megindulására is.
Ugyanez vonatkozik a műveseállomásokra is. Ma Magyarországon a műveseellátás szinte teljesen privatizált formában működik. Feltételezem, hogy a működési költség tartalmazza az amortizációt is, különben nem hajtották volna végre a magánosítást. A komputertomográfiai és az MRI-re fordított összeg dinamikus emelkedése látható most megint a költségvetésben. Úgy látszik, a magánosított cégeknek kellő befolyásuk van az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra és a kormányra.
A háziápolásra szánt összeg csak 160 millióval több az ez évihez képest. A háziápolás vagy home-care két évvel ezelőtt került kiépítésre hazánkban, addig nem voltak komoly hagyományai Magyarországon. Abból a tényből kiindulva, hogy humánusabb és lényegesen olcsóbb otthonában gyógyítani a beteget, amennyiben nem szorul kórházi ápolásra, terjedt el ez a módszer itthon is. Sorra alakultak a magán- és alapítványi szolgálatok, de több települési önkormányzat is kialakított otthoni ápolási egységet. Tavalyig egy kuratórium osztotta el az országos egészségbiztosításban a háziápolásra szánt összeget, idén már kormányrendelet szabályozza a pénzfelosztás elveit és szempontjait.
Idén, az év elején több, otthoni ápolással foglalkozó cég csődbe ment, mert nem érkezett meg a finanszírozás. A jövő évre tervezett összeg talán az idei kapacitás finanszírozására elég, de további szolgálatok munkába állítására biztosan nem. Pedig a kórházkapacitás-csökkentés, ágyszámleépítés csak akkor képzelhető el, ha kiépül és szélesedik az otthoni ápolás lehetősége, és így a kórházból időben eltávozó beteget otthon egy jól felszerelt, szervezett, fizetett otthoni ápolási szolgálat várja. Így nem kerülhet korábban kórházba az, aki otthon is ellátható, és nem marad tovább kórházban az a beteg, akit már otthon is lehet ápolni. Ez volna az a szakmapolitikai irányvonal, aminek a szolgálatába kellene állítani a finanszírozást.
A krónikusbeteg-ellátásra fordítható összeg sem emelkedik olyan dinamikusan, ahogy az elvárható volna. Az idén erre a célra 16 milliárdot, jövőre 18-at költünk, pedig a szakma álláspontja szerint még mindig több az aktív ágy, mint amennyire szükség volna, és kevesebb a krónikus ágy. Ma egy akut betegséggel bármikor, bármelyik kórházba szívesen felveszik a beteget, elhelyezése nem okoz gondot, sőt, még csalogatják is a betegeket, ha nem feltétlenül szükséges is, befektetik, a pontszámok hajszolása miatt.
Nem így van ez a krónikus ágyak vonatkozásában. Egy úgynevezett "elfekvőbe" elhelyezni egy krónikus beteget sokszor több hónapot igényel, és csak megfelelő összeköttetéssel lehetséges. Ha ez így van, és mindannyian tudjuk, hogy így van, akkor a krónikus ágyak finanszírozását meg kell emelni, hogy legyen kedvük a kórházaknak krónikus ágyakat létesíteni az aktív ágyak helyett.
Új fejezet a költségvetésben a működési előlegként szereplő kétmilliárd. Már ebben az évben is jelentkeztek a kórházakban az eladósodás jelei. Sok kórház nem tudta fizetni a közüzemi és gyógyszerszámláit, és több kórház jelezte, ha segítség nem érkezik, a kórház csődbe megy, ami megengedhetetlen. Erre született meg a konszolidáció, amelyet először a Népjóléti Minisztérium hirdetett meg, majd később mégis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hajtott végre. A konszolidáció valójában egy kamatmentes előleg volt, amit a kórházak felvettek, és még ebben az évben, illetve a jövő évben törlesztenek. Nem is volt teljes konszolidáció, mert csak az adósság 80 százalékára terjedt ki, és nem is mindegyik kórház részesült benne.
A jövő évi költségvetésben kétmilliárd forint van konszolidációra. Az összeg betervezése nagy előrelátásra vall, és annak beismerése, hogy a kórházakban nem szűnt meg az eladósodás veszélye, valami baj van a finanszírozásban, vagy nagyobb a kórházi kapacitás, mint amit el tud látni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezen a kérdésen érdemes volna tovább gondolkodni, mert a viharos körülmények között lezajlott kórházbezárások és osztályösszevonások nem hozták meg a kielégítő eredményt.
Ugyanakkor a költségvetés szinte semmit nem tervez végkielégítésekre. Pedig ha azt mondjuk, hogy a kórházakban a bérköltségek teszik ki a kórházi költségvetés több mint 60 százalékát, akkor ezen csak úgy változtathatunk, ha a kórházi személyzetet csökkentjük. Ez általában fájdalmas és sok összeütközéssel járó feladat elé állítja a kórházi vezetőt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De ha nem tudjuk az elbocsátott dolgozó végkielégítését garantálni, akkor az elszánt kórházigazgató sem teheti meg ezeket a lépéseket.
Összefoglalva megállapítható az, hogy a kormány a költségvetés beterjesztésekor is tudatában van annak, megítélésünk szerint, hogy az 1998-as év sem úszható meg pótköltségvetés nélkül. Úgy látszik, ehhez már hozzá kell szokni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
