SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr!
A Pénzügyminisztérium, élén a pénzügyminiszterrel és az államtitkár úrral, nem veszi komolyan a polgárokat. Nem veszi komolyan az Országgyűlést, nem veszi komolyan a szakmát, a Világbankot, a Valutaalapot. Önök újra egy olyan költségvetést terjesztettek be, amelyről már most megmondható, hogy nem tartható. Ezt a költségvetést nagyon rövid időn belül korrigálni kell. Nem értjük, hogy miért csinálják ezt önök.
Előre meg lehet jósolni, hogy mi fog történni az elkövetkezendő fél, háromnegyed évben. Kora tavasszal már látszani fog, mindenki számára világos lesz, hogy nem tartható a társadalombiztosítás jövő évi költségvetése. Ekkor ugyan még a pénzügyminiszter úr és a népjóléti miniszter úr tagadni fogja, hogy pótköltségvetésre van szükség, de a nyár elejére, amikor már a szakmai szervezetek is, illetve a parlamenti képviselők újra felhívják a figyelmet arra, hogy pótköltségvetésre van szükség, a Pénzügyminisztérium, illetve a Népjóléti Minisztérium sürgősen összeüt egy pótköltségvetést. Szerencsére a pótköltségvetés tárgyalását már egy másik kormány fogja beterjeszteni.
Miért van szükség arra, hogy a Magyar Országgyűlés drága idejével visszaéljünk, és állandóan kétszer tárgyaljuk meg a társadalombiztosítási költségvetést? - legalább kétszer. Miért van erre szükség? - amikor meggyőződésünk, hogy önök is nagyon jól tudják, hogy ennek a költségvetésnek a főbb számai nem állják meg a helyüket? Miért nem lehet már most előszörre, rendesen, korrekt, megalapozott számokkal beterjeszteni a társadalombiztosítás költségvetését?
Évek óta tart az a gyakorlat, hogy a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy ha papíron kiegyensúlyozott költségvetést készít, akkor majd kiegyensúlyozott költségvetés fog végrehajtódni. Ezért fel kell hívnunk az államtitkár úr figyelmét, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján talán már illene rádöbbenni arra, hogy ez a szómágia nem működik, az elején sem működik, a végén sem működik; és hogy a nemzetközi szervezetek - ahonnan ezekért a költségvetési tervezetekért az elismerést várják - is rájönnek pillanatokon belül, hogy mennyit is érnek ezek a tervezetek. De ha nem pillanatokon belül jönnek rá, azért az elmúlt két-három év alatt rájöhettek már, hogy mit érnek a társadalombiztosítás benyújtott költségvetés-tervezetei.
Nincs semmi kétségünk afelől, hogy ez a költségvetés is csupán a hamarosan bekövetkező, méghozzá pánikszerűen bekövetkező pótköltségvetésig fog élni; csupán - újra mondom - azon csodálkozunk, hogy mire jó ez a színjáték.
(12.00)
Csak nem a következő kormány számára készített ajándékcsomagról van szó netán?
Újra el kell mondanom, hogy a szakértelem kormánya az összes eddigi társadalombiztosítási költségvetést úgy tervezte, hogy a bevételek felül, a kiadások alul vannak tervezve. Nem először mondom, nem csak én mondom, más is mondja, és mindig bekövetkezik a jóslatunk.
A kormány a társadalombiztosítás költségvetésének a tervezésénél eleve rossz kiindulási pontot választott. Nem igazán korrektek a bázisadatok, azok az adatok, amelyeket 1997-es bázisadatként használnak. E tekintetben az Állami Számvevőszék anyagában is nagyfokú a bizonytalanság. Nem tudjuk továbbá, hogy az 1998 elejétől érvénybe lépő jogszabályok vajon milyen módon fogják befolyásolni ezt a költségvetést. Például komolyan gondolhatja-e bárki, hogy - mondjuk - az egészségügyi hozzájárulást 98 százalékos hatékonysággal be lehet hajtani, amikor az állampolgárok érdekeltségi viszonya a járulékhoz ugyanúgy nem fog változni? Ha többet fizetnek be vagy rendesen fizetik be a járulékukat, attól az egészségügyi szolgáltatás színvonala nem fog változni, tehát nincs érdekeltség. Már most látható tehát, hogy a bevételi oldal nem fog teljesülni, mert jóval felül van tervezve.
Sokkal súlyosabb probléma azonban ennél a kiadási tételek alultervezettsége. Az egészségügyi dolgozók bérügyben már sok mindent megértek ettől a kormánytól. Újra el kell mondani emlékeztetőül - mert van, aki még mindig nem akarja érteni, hogy miről van szó az egészségügyi dolgozók béremelésénél -, hogy először volt egy nagy nyilvános egyezség Szabó Györggyel és Horn Gyula miniszterelnök úrral. Aztán megérték azt az egészségügyben dolgozók, hogy ehhez az egyezséghez a kormány nem teremtette meg a pénzt a költségvetésben, hanem közlik azt, hogy kérjék a kórházigazgatóktól a béremelést, hiszen ez a pénz le van utalva a kórházakhoz. Az egészségügyi dolgozók azután azt is hallhatták, hogy bocsássanak el kollégákat - ez volt az egészségügyi dolgozók ominózus leépítése -, és majd az elbocsátott kollégák béréből emeljék a többiekét. Emlékeztetőül elmondom, hogy az elbocsátott kollégák megspórolt bérét valóban beépítették ide, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy tisztességesen emelni tudják az egészségügyi dolgozók bérét, és az Állami Számvevőszéknek sem sikerült kiderítenie ezek után, hogy ezt a pénzt ki és milyen elvek szerint osztotta szét. Egy biztos: sem a teljesítmény-, sem pedig a bérarányosság elve nem érvényesült, tehát se teljesítmény-, se bérarányosan nem lett szétosztva ez a bizonyos összeg.
Tisztelt Népjóléti Miniszter Úr! Az egészségügyi dolgozók béremelésével kapcsolatban az egyik fő probléma az volt, hogy önök annak idején fedezetlen váltót állítottak ki - hogy egy hasonlattal éljek -, és nagyon sokáig hitegették az egészségügyi dolgozókat. Emlékezzünk vissza arra, amikor az ominózus egyezség megkötése után először kapták meg a dolgozók a borítékban bérüket, akkor milyen csalódottak voltak, hiszen nem erre számítottak. Tehát mi azt firtatjuk, hogy amit önök többszörösen is beígérnek, azt vajon végre tudják-e hajtani.
Egyébként most még rosszabbak az egészségügyi dolgozók kilátásai. A Margit Kórház százéves évfordulóján ugyanis Horn Gyula miniszterelnök úr elmondta, hogy az egészségügyi dolgozók ez évben semmi jóra nem számíthatnak, s ezt ennek a beterjesztett költségvetésnek a kapcsán csak megerősíteni tudjuk. Ráadásul ezt kiegészíteném azzal, hogy a betegek sem számíthatnak semmi jóra ennek a költségvetésnek a láttán. Ez a költségvetés tudomást sem vesz arról, hogy az egészségügy immár csak az ellátás romlása mellett működik, és minden további megszorítás a betegek ellátását veszélyezteti. Megjegyzem, ha értékén tartjuk az egészségügyet - ahogy ezt Pusztai Erzsébet képviselőtársam már elmondta -, ugyanúgy értékén tartjuk a deficitet is, tehát a problémát nem oldottuk meg.
Egy-két apróbb részlet arról, hogy hogy néz ki ma például a kórházi ellátás területén az egészségügy. Nagyon sok beteg panaszkodik arra, hogy nem a kórháztól kapja meg a gyógyszerét, mivel a kórháznak erre nincs pénze, hanem kiküldik a patikába, és vagy vele, vagy a hozzátartozókkal vetetik meg ezeket a gyógyszereket. Szerencsére nem sok helyen, de azért előfordul az is, hogy a betegnek kell ágyneműt vinnie, mert - mondom, nem sok helyen, de azért előfordul - a kórház, hogy úgy mondjam, hiányt szenved ebből. Nagyon sok kórháznak, számos intézménynek gondot jelent a közüzemi díjak kifizetése. Emlékezzünk vissza, volt már arra példa, hogy a fizetések elmaradása miatt a nagy beszállítók megtagadták bizonyos termékek beszállítását - ilyenek voltak a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, orvosi műszerek és így tovább.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az újabb kórházcsődök be vannak programozva ebbe a költségvetésbe; egyfelől azért, mert a kórházaknak a romló költségvetési feltételek mellett tovább kell görgetniük az eddigi deficitjüket, amit ráadásul még két momentum is tovább súlyosbít. Az egészségügyi dolgozók ugyanis folyamatosan nyerik a pereket az elmúlt években ki nem fizetett ügyeleti és készenléti díjak kapcsán. A ma reggeli műsorban egyébként hallhattuk, amint a Magyar Orvosi Kamara egy képviselője elmondta, hogy mintegy 25 milliárd forintot nem fizettek ki az ügyeleti és készenléti díjak kapcsán, s miután a perek azt mutatják, hogy az egészségügyi dolgozók lesznek a nyertesek ebben az ügyben, ezért készülni kell arra, hogy ezeket az elmaradott összegeket kamatostól - szerinte büntetőkamatostól - ki kell majd fizetni.
Másrészt elmondhatjuk azt is, hogy - a finanszírozási rendszer logikáját teljesen felrúgva - a bérköltség egy része jövőre úgynevezett pántlikázott pénzként kerül a kórházakhoz, tovább szűkítve azok mozgásterét. A bér ügyét és a béremelések problémáját véleményünk szerint nem biztos, hogy ilyen módon kell megoldani, hanem talán úgy, hogy elegendő pénzösszegeket kell juttatni az egészségügyi intézményeknek, hogy meg tudják oldani a béremeléseket. Arról nem is beszélve, hogy ez a bizonyos pántlikázás azt sugallja, hogy azért kellett ezeket a pénzeket megjelölni és mederbe terelni, mert a gaz intézményvezetők egyébként nem fizetnék ki az egészségügyi dolgozóknak ezeket a pénzeket. Nagyon súlyosnak tartom eme javaslat üzenetét, mert ennek üzenetértéke van. Egyébként a pántlikázott pénzekkel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy vajon a vállalkozó háziorvosoknál hogy oldják meg ezt a problémát. Nem igazán világos számomra ez a technika.
Ez az intézkedés - mármint a bérek egy részének pántlikázása - látszólag az egészségügyi dolgozók védelmében született, ám a valóság az, hogy míg a kormány állítólag a bérük védelmében hoz intézkedést, addig a másik oldalról a munkahelyüket veszélyezteti. Hadd utaljak csupán a nagykanizsai kórház esetére, ahol a minisztérium udvari szakértőjének javaslatára 300 egészségügyi dolgozó munkahelyét akarták egyik napról a másikra megszüntetni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az egészségügyben a folyamatos pénzügyi válsághelyzet fenntartása felelőtlenség, amely mára már - az egészségügyi dolgozók ellehetetlenítése után - beteg emberek állapotát veszélyezteti. Megjósolhatók az újabb kórházcsődök.
Emlékezzünk vissza, egyszer már fennállt a veszélye annak, hogy számos kórházba nem érkezik meg a kötszer, a gyógyszer. Számos nagy beszállító megtagadta a szállítást, merthogy a kórházak nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudták ezeket a nagy beszállítókat kifizetni.
(12.10)
Ekkor látott neki a kormány, hogy rendezze a helyzetet. Nem előre gondolkodott, csak akkor lépett, amikor már égett a ház. A kormány diagnózisa egyébként így szólt: nem a finanszírozás elégtelen volta az ok, hanem rosszak a kórházi vezetők. Álláspontunk szerint végre le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy fiskális szempontból bárminemű megtakarítás érhető el az egészségügyben. Az egészségügy és a lakosság egészségi állapota jelenleg olyan, hogy bárminemű úgynevezett racionalizálásnak egy célja lehet: a rendelkezésre álló pénzből a lehető legtöbb beteget meggyógyítani, nem pedig pénzt elvenni az egészségügyből. A pénz elvétele, ismétlem, veszélybe sodorja a betegeket.
A törvény másik súlyos pontja a gyógyszerár-támogatás kérdése. Itt jól látszik a kormány kétarcú politikája. Míg egyfelől a miniszterelnök úr győzelmi jelentésként kürtölte tele az országot a nyugdíjemelés ígéretével, addig népjóléti minisztere a gyógyszerár-támogatások kapcsán ugyanennek a rétegnek a megsarcolására törekszik. Ugyan ő is telekürtölte a médiát, hogy jövőre csupán az infláció mértéke alatti lesz a gyógyszerek áremelése, ám ebben a formában ez nem fedi a teljes igazságot. Igaz ugyan, hogy a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek ára kezdetben alacsonyabb mértékben emelkedik az inflációnál, ám cserébe a gyógyszergyártók a nem támogatott szerek árát szabadon emelhetik. Ebbe a körbe 1300-féle készítmény tartozik; a láz- és fájdalomcsillapítók, a köhögéscsillapítók, a hashajtó- és savlekötőszerek, valamint a vitaminok, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tehát ezek a termékek szabadárasak lesznek, ami azt jelenti, hogy akkor és annyit emelnek rajtuk a gyógyszergyártó cégek, amikor és amennyit csak akarnak. Vajon akkor a gyógyszeráremelés alatta marad az infláció mértékének?!
Rendezetlen annak a kérdése is, hogy mi lesz az év közbeni áremeléssel - legalábbis idáig rendezetlennek tűnt. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a társadalombiztosítási támogatások összege év közben nem változik. Azaz - egy példával élve -, ha egy 100 forintos gyógyszer árát, aminek a tb-támogatása 70 forint és a beteg 30 forintot fizet érte, mondjuk, a gyártója évközben megemeli 10 százalékkal, ez azt jelenti, hogy a gyógyszer ára 110 forint lesz, viszont a tb-támogatás mértéke változatlan, tehát marad 70 forint; ennek következtében, ha a beteg bemegy a patikába, 40 forintot kell majd fizetnie. Ez 30 százalékos gyógyszeráremelést jelent. Vajon igaz-e ez jövőre? Mert ha igaz, akkor szintén nem igaz az állítás, hogy a gyógyszerárak az infláció mértéke alatti mértékben emelkednek.
Azt hiszem, hogy a fenti két példa, illetve megjegyzés kapcsán megjósolhatjuk, hogy a gyógyszerárak jelentősen az infláció mértéke felett fognak emelkedni jövőre. Mivel a legtöbb gyógyszert a nyugdíjasoknak kell fogyasztani, amit a kormány ad nyugdíjemelés címén, annak egy részét más úton gyorsan vissza is veszi. A gyógyszeráremelés elég érzékenyen érinti a kisgyermekes családokat is.
A finanszírozás részletes szabályait illetően ebben a törvényben a kormány a finanszírozás minden egyes szabályát ismét saját hatáskörébe kívánja vonni. Ez semmi mást nem jelent, mint annak az állapotnak a fenntartását, hogy parlamenti kontroll nélkül azt tehetnek a jövő évben az egészségügyben, amit csak akarnak. Aggódunk, hogy a kormány lopakodó jelleggel bevezeti a co-paymentet, azaz az állampolgár fizessen az egészségügyi ellátások egy részéért, természetesen a magas tb-járulék fenntartása mellett.
Igen súlyos aggályaink vannak azért is, mert a kormány finanszírozási terveinek átfogó koncepciója nem készült el, legalábbis ilyet nem láttunk. Ami pedig a hírek kiszivárogtatását illeti, az a veszély fenyeget, hogy a pénzügyi nehézséggel küszködő egészségügyre a jövőben nemcsak a pénzügyi csőd, hanem az adminisztratív zűrzavar is ráköszön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Némileg elszakadva a költségvetés rideg számaitól, a társadalombiztosítás megoldandó feladatait a Fidesz-Magyar Polgári Párt nagyon röviden a következőkben látja:
Először is a társadalombiztosítási járulék mértéke továbbra is túl magas. Ám van, akit ez a magas járulék agyonnyom, viszont van, aki kibújik alóla, nem fizet vagy csak csekély összeget fizet. Az állampolgár nem érdekelt abban, hogy tisztességesen, jogkövető állampolgár módjára befizesse a járulékokat, hiszen a járulékfizetés nagysága nem áll egyenes mértékben az ezért kapott egészségügyi szolgáltatás színvonalával. Igazságtalan a rendszer, a befizetett járulék - amint mondtam - és az ellátás színvonala nincs összefüggésben.
A magas járulék mellett további teherként működik a paraszolvencia, amely mind az orvos, mind a beteg számára megalázó helyzeteket teremthet. Tőkehiányos az egészségügy, viszont a jelenlegi szabályok megakadályozzák a tőkebevonást az egészségügyben. Időm nincs, hogy kifejtsem, mi az oka ennek, majd egy következő alkalommal.
Az egyre katasztrofálisabb hiány mellett egyre szembeszökőbb a pazarlás. Igaz, hogy ez sokkal kevésbé az ellátórendszerben, mint a biztosítónál található. "Elkockázatkezelt" milliárdok, Over-program, CM-Klinikák, betegszállítók finanszírozási visszaélései, egyedi befogadások és a folyamatosan veszteséges vagyonkezelés mellett azt kell tapasztalnunk, hogy ebben az intézményben, ha valahol elképzelhető pazarlás, ott ez meg is fog történni. Legújabb fejleményként egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - igen, befejezem - a behajtási tevékenység ösztönzése címén költenek el a befizetett pénzekből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen problémák megoldására ez a törvény kísérletet sem tesz, ezért számunkra a beterjesztett javaslat elfogadhatatlan. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
