DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap, november 10-én volt 127 éve annak, hogy Magyarországon megszületett az első felnőttoktatást szabályozó jogszabály. Az évforduló kapcsán - úgy vélem - indokolt ráirányítani a figyelmet a felnőttoktatásra, a dolgozók iskoláira. A megemlékezés elején néhány szót szeretnék mondani a történelmi előzményekről is.
Az iskolaköteles koron túl levő ifjak és felnőttek nyilvános oktatásáról csak az utolsó 150 évben történik több-kevesebb gondoskodás. Mindenütt a társadalom körében indult meg a mozgalom, de ott, ahol az állam nem sietett a mozgalom segítésére, az eredmény nem volt kielégítő. Franciaországban Mace hozta létre Francia Oktatásügyi Liga néven az első olyan szervezetet, amely tevékenységével nagy részt vállalt abban, hogy 1895-ben megszületett a felnőttoktatás ottani első jogi szabályozása.
A dán népfőiskolai mozgalom - melyet egyre inkább követendő példaként szoktunk idézni hazánkban is - a múlt század harmincas éveiben kezdett körvonalazódni, és Gründting püspök munkássága eredményeként jött létre az első tanfolyam Röddingben 1844-ben.
A felnőttoktatás gondolatát emigrációjából hazatérve Türr István tábornok hozta magával, aki a francia mintát kívánta megvalósítani. Szülővárosában, Baján, majd Pesten alakítja meg és működteti a népoktatási kört. Sajnos, a kezdeti lelkesedés után - az állami támogatás elmaradása miatt - az érdeklődés visszaesett.
Ekkor karolja fel az ügyet egy másik '48-as szabadsághős, Irányi Dániel, akinek nevét viseli választókerületem központjában, a Kiskunhalason működő dolgozók általános iskolája. Irányi Dániel 1869. november 3-án törvényjavaslatot terjesztett a Képviselőház elé a felnőtt személyek elemi tanításának elősegítése ügyében. A Képviselőház nem tárgyalta a javaslatot.
1870-ben új, most már részletesen kidolgozott javaslatot terjesztett elő Irányi, melyben kifejtette, hogy a felnőttek oktatását nem lehet csupán a magánosok buzgalmára bízni, mert nemcsak nálunk, ahol a lelkesedés hamar lelohad, hanem külföldön is csak az állam támogatásával lehet eredményes.
Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter Irányi törvényjavaslatát megismerve 1870. november 10-én rendeletet adott ki, melyben felszólította a tanfelügyelőket és iskolafenntartó hatóságokat, hogy ahol szükséges, szervezzenek felnőtteket oktató tanfolyamokat.
November 10-e mérföldkő a hazai felnőttoktatás történelmében, hiszen e kérdést először e napon kibocsátott rendelet tette mindenki számára hivatalossá. Az oktatásban dolgozó kollégák e napot tartják a magyar felnőttoktatás napjának, függetlenül attól, hogy ennek hivatalos deklarálása még várat magára.
A kezdetek áttekintése után áldozzunk néhány percet a jelennek is! A nemzeti alaptantervből sajnos kimaradt a felnőttoktatásra vonatkozó kiegészítő szabályozás; talán jövő évre készül el. Pedig mind az általános, mind a középiskolai felnőttoktatás olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek igényelnék a mai követelményeknek megfelelő külön szabályozást. Sajnos, nem áll rendelkezésre olyan megfelelő taneszköz- és tankönyvháttér, amely a modern európai követelményeknek megfelelő egyéni vagy távoktatási programokat biztosítaná, holott a munkanélküliség csökkentésének egyéb feltételek mellett egyik legfőbb akadálya az alap- és középfokú végzettség hiánya.
Sokszor hivatkozunk statisztikai adatokra, melyek a felnőttoktatás, különösen a dolgozók általános iskolai oktatása iránti csökkenő igényt bizonyítják, holott csak arról van szó, hogy nincsenek meg vagy szűkösebbek azok a tanulmányi kedvezmények, amelyek a nyolcvanas években még működtek. Ez érthető is, hiszen a munkáltatónak mindaddig nem fűződik érdeke ahhoz, hogy hiányos iskolai végzettségű munkaerőt alkalmazzon, amíg a munkaerőpiacon még talál megfelelő és felvehető munkást. Ehhez a helyzethez jobban kellene alkalmazkodnia az intézményrendszernek és az oktatásirányításnak egyaránt.
Évente folyamatosan nő azon fiatalok száma, akik nem fejezik be a tankötelezettség felső határáig az alapfokú tanulmányaikat. Igaz, hogy a NAT bevezetésével párhuzamosan növekszik a tankötelezettség felső határa, de annak kicsi a valószínűsége, hogy eltűnik hazánkban az a réteg, amelyik nem szerez alapfokú végzettséget.
Komoly gondokkal küzd az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás is. Nincs igazán megfelelő objektív szakmai kontroll, hiányzik a megfelelő módszertani háttér, és munkanélküli-átképző programok, pályázatok is csak szakjellegű képzésről szólnak, de sajnos nem támogatják az alapműveltség megszerzését.
(22.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy mindezeket a gondokat nem oldja meg az, hogy évente egyszer van egy ünnepnap, de legalább odafigyelést és erkölcsi elismerést kell biztosítani az ezen a nagyon hálátlan és nem túl látványos területen dolgozóknak. Szeretném leszögezni, büszkék lehetünk arra, hogy a múlt században Európa élenjáró országaival együtt, elsők között kezdtünk el foglalkozni a felnőttek elemi oktatásával, most pedig itt az idő, hogy ezen a területen is az európai utat követve hozzáfogjunk a modernizációhoz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
