DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A bős-nagymarosi vízierőmű problémája egy, a rendszerváltáson átívelő, régóta húzódó, a magyar polgárokat hosszú évek óta intenzíven érdeklő probléma; egy olyan kérdés, egy olyan megoldatlan ügy, amiben a magyar polgárok - nyugodtan mondható - milliói mindannyiunk számára, az egész ország számára kedvező, biztos és megnyugtató megoldást várnak.
Éppen ezért volt az egész magyar közvélemény részéről fokozott a várakozás a Hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymaros tárgyú ítéletével kapcsolatban. Akkor a parlamenten kívül és a parlamenten belül is azt mondtuk - kormánypárti és ellenzéki politikusok, a kérdéssel foglalkozó szakértők, az oly sokat idézett vagy hivatkozott egyszerű magyar polgárok -, hogy ha nem is nyertünk Hágában, de győztünk; számunkra komoly sikert jelent a megszületett hágai ítélet... (Zaj.) - bősi ítélet -, mert legalább három kérdésben a probléma megnyugtató rendezésének lehetőségét teremti meg.
Megnyugtató a hágai ítélet azért, mert egyértelművé tette, hogy Magyarországnak nem kell egyoldalúan kártérítést fizetni. Megnyugtató és komoly esélyt teremtő a hágai ítélet, mert egyértelművé tette, hogy Magyarországnak nem kell felépítenie a nagymarosi gátat, és megnyugtató a hágai ítélet, mert a Duna néhány évvel ezelőtti, egyoldalú elterelése után a hágai ítélet következtében Magyarország visszakapta - legalábbis az ítéletet követő tárgyalásokat követően visszakaphatja - a Dunát.
A hágai ítélet megszületését követően a kormányfő, az ellenzéki és kormánypárti frakcióvezetők és pártelnökök egybehangzóan azt mondták: a hágai ítéletet követően olyan magatartásra van szükség mindenki részéről, ami azt bizonyítja, hogy e kérdés rendezése nemzeti ügy, ehhez a kérdéshez mindannyian úgy kívánunk viszonyulni, hogy pártok feletti ügyként kezeljük. Olyan ügyről van szó, amelyben kormánypárti és ellenzéki politikusok, kormánypárti és ellenzéki szakértők, független szervezetek szakértőinek érdemi együttműködésére van szükség.
A nagyon szép és mindannyiunk által elfogadható megnyilatkozások óta eltelt idő azonban azt mutatja mindannyiunk számára, hogy sajnos, ami a hágai ítéletet követően szükségessé vált Szlovákiával folytatandó tárgyalások előkészítése terén folyik, az elszomorító.
(8.50)
A tegnapi budapesti tárgyalási forduló után is világosan lehet azt látni, hogy nagyon nehéz tárgyalásokat kell folytatni a magyar tárgyalódelegációnak a szlovák tárgyalódelegációval. Egy makacs, nyilvánvalóan a magyar tárgyalási álláspontokkal szemben keményen ellenérdekelt tárgyaló félről van szó. Ezt a tegnapi álláspont-ismertetés is világossá tette, amikor a szlovák tárgyalódelegáció világossá tette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy felépüljön a nagymarosi gát.
Mindezek következtében tehát nyilvánvaló, hogy nem pusztán csak egyszerű parlamenti deklarációkra, hanem - az akkori parlamenti felszólalásban a kormányfő által is jelzett - érdemi együttműködésre van szükség. Mert nem általában nemzeti kérdés ez, nem általában pártok feletti ügy, nem általában kell együttműködnünk, nem általában kell tárgyalást folytatni a szlovák tárgyalódelegációval, hanem ez egy konkrét, kézzelfogható, a polgárok millióit érintő ügy, egy olyan konkrét ügy, amiben szükség és lehetőség van a pártok egyetértésének a kialakítására, és amelyben konkrét, kézzelfogható együttműködésre lenne szükség.
Mindezek ellenére - a kormányfőnek a pártokkal folytatott tárgyalásán elhangzott ígéretével szemben, a kormányfőnek a parlamentben elhangzott ígéretével szemben - mindeddig nem a pártok közötti és a független szakértők bevonásával létrejött egyetértés jegyében kívánja kialakítani a kormány a Bős-Nagymaros ügyében tárgyaló magyar delegáció tárgyalási stratégiáját, nem ennek a jegyében állítja össze a kormány ennek a tárgyalódelegációnak a személyi összetételét, és nem ennek az egyetértésnek, ennek a problémának a nemzeti ügyként való kezelése jegyében folynak a tárgyalási előkészületek.
Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos érdemi és jogi aggályainkat az elmúlt időszakban több levélben jeleztük a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Az érdemi együttműködés, sajnos, arra sem terjed ki, hogy a miniszterelnök úr legalább a levelünk megérkezését nyugtázó válaszra méltatta volna a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportjának vezetőjét. Az természetesen már csak - ahogy mondani szokták - hab a tortán, hogy érdemi válasz természetesen nem érkezett ezekre a kérdésekre.
Még egyszer szeretném tisztelettel - a miniszterelnök úr korábbi ígéreteire felhívva a figyelmet - megismételni, hogy egy olyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tárgyalási kérdésről van szó, amelyben lehetőség és szükség van a pártok egyetértésének kialakítására, ennek azonban érdemi, gyakorlati együttműködésnek kell lenni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
