CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénycsomagról, amely a devizáról, a biztosítóintézetekről, hitelintézetekről, értékpapírok forgalomba hozataláról szóló törvények módosító csomagja, elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy az véleményünk szerint a gazdasági, pénzügyi jellegű törvényhozás igen fontos állomása, pénzügyi rendszerünk megszilárdítása érdekében tett komoly lépés.
A magam részéről első hozzászólóként a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról fejtem ki véleményemet, majd frakciótársaim később a többi törvénymódosításról szólnak.
A devizáról szóló törvény módosítását alapvetően üdvözöljük, azzal egyetértünk. Alá szeretnénk húzni, hogy ez a törvénymódosítás európai uniós csatlakozásunk menetébe illeszthető be, és ezen belül én is szeretném kiemelni OECD-tagságunk követelményeit, ami tulajdonképpen előírja az itt beterjesztett módosítások egy részét, így a fióktelepekkel kapcsolatos módosításokat. A fióktelepekre vonatkozó törvényjavaslatnál is jeleztük, hogy ahogy ott egyetértettünk az előterjesztéssel, itt is egyet fogunk érteni azzal, ami ebbe a törvénymódosításba szükséges abból a szabályozásból. Ez az alaphangja az egész devizáról szóló törvénynek, de azt hiszem, a törvénycsomag többi részének is, amelyet üdvözölünk.
Ennek kapcsán azonban szeretnék elmondani egy-két kritikai észrevételt és aggályt, és azt hiszem, szólnunk kell - mint minden törvény kapcsán - bizonyos társadalmi háttérről is.
A devizáról szóló törvénymódosítás nagyon sok tekintetben már meglevő kormányrendeleti helyek törvénybe való iktatását jelenti, ami tulajdonképpen formaságnak is tekinthető. Az indokolásban azonban szerepel egy különös meghatározás, mely szerint a devizatörvény kezelhetősége már megkérdőjeleződött, és ezzel kapcsolatban ilyesfajta megállapítások vannak itt.
Ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy ez a megállapítás bizonyára igaz, viszont eszerint már itt egy kis késés van, hiszen nem kellett volna megvárni, amíg ilyen módon feltorlódik ez az anyag, hamarabb is be lehetett volna építeni a törvénybe. Itt tehát bizonyos késést tapasztalunk, ugyanakkor a liberalizációval kapcsolatban - kivéve azokat a szabályokat, amelyekre kötelezettséget vállaltunk - inkább úgy gondoljuk, hogy vigyázni kell, és meg kell fontolni minden olyan lépést, amely veszélyezteti a még törékeny magyar pénzrendszert, társadalmi állapotokat. Így aggályunkat fejezzük ki a 14. §-sal kapcsolatban, amely külföldi ingatlanok tulajdonjogának megszerzését immár csak utólagos bejelentéshez köti, nem pedig előzetes devizahatósági engedélyhez.
A liberalizációval kapcsolatban általában vannak aggályok a közvéleményben. Az utóbbi időben a nemzetközi tőzsdéken tapasztalható folyamatok is felhívták a figyelmet a liberalizálás veszélyeire e területen. Hazánkban is volt egy konferencia erről, ahol Mario Monti, az Európa Bizottság főbiztosa fogalmazott így, de ugyanakkor hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy most le kell állni - mondjuk itt, Magyarországon - a liberalizációval, de kétségtelenül ezek a jelenségek felhívják a figyelmet erre, és arra, hogy óvatosnak kell lennünk ezen a területen.
A nem spekulatív közép- és hosszú lejáratú tőkék országban való maradása mintegy nemzeti érdekként is megfogalmazható, és ennek is van összefüggése a liberalizációval. Egyesek szerint most már nyugodtan rátérhetünk erre az útra, hiszen ezek a tőkék innen úgysem menekülnek. Ezzel a felfogással szembe kell állítani bizonyos tényeket, éspedig azt, hogy a direkt befektetések közül például az élelmiszeripar területén a behozott tőke sokszorosát vitték ki, és például a City Bank esetében is tapasztaltunk ilyen jelenséget a profit majdnem teljes kivitelével kapcsolatban. Tehát nincs még szó arról, hogy itt a magyar gazdasági életben egy olyan megállapodás, olyanfajta stabilizáció van, amely mellett most már valóban mindent lehet liberalizálni. Ezért ezzel kapcsolatban ez az aggályunk.
Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy a magyar devizatartalékra - ami annyira fontos a gazdaság, a fizetési mérleg szempontjából - nyomás nehezedik, a kiviendő profitot devizára váltja át a bejövő tőke, és ez a jelenség nem elhanyagolandó. Tehát a magyar devizatartalékra is vigyázni kell, figyelemmel kell kísérni annak ingadozásait, illetőleg fel kell hívni a figyelmet bizonyos csökkenő tendenciákra is, amelyek bizonyos időszakaszokban bekövetkeztek. Ennek a helyzetnek nyilvánvaló összefüggése van a privatizációval, hiszen a privatizációs szerződések, a még meglevő privatizációs lehetőségek biztosítják azt, hogy a magyar devizatartalék betöltse azt az egyensúlyi szerepét, amely annyira fontos a gazdaságban.
Most azonban a privatizáció vége felé közeledünk, és itt is fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a devizatartalékra való vigyázás, tehát ennek a megóvása is idetartozó kérdés, amivel kapcsolatban aggályoskodnunk kell. Immár a privatizáció lassú befejezésével a beáramló pótlólagos befektetésekben még reménykedhetünk, ezért lassan elérkezik az a helyzet, hogy lényegében most már a magyar gazdaság versenyképességében bízhatunk, mert ha versenyképes termékek jellemzik a magyar gazdaságot, akkor tulajdonképpen biztosítva van az export, a külföldi eladhatóság is, és így lehet stabilizálni nyugodtan és hosszú időre a magyar devizatartalékot. A versenyképességgel kapcsolatban viszont reméljük, hogy ez nemcsak az olcsó munkabért fogja jelenteni rövidesen, s hosszú távon pedig semmiképpen.
Ezek azok a fontos szempontok, amelyeket a devizatörvény módosítása kapcsán mindenképpen el kellett mondanunk. Ugyanakkor - amint elöljáróban is jeleztem -, szólni kell ennek a törvénymódosításnak a kapcsán a társadalmi háttérről is. Ezt úgy tudnám jellemezni, hogy ez a törvénymódosítás vagy egyáltalán az a devizatörvény, amit '95-ben a tisztelt Ház elfogadott, a lakosság széles rétegeit nem érinti; ez a módosítás továbbra sem érinti. Tehát nem történt meg valami olyan elmozdulás, hogy ezt a törvénymódosítást - akár kiterjesztve az egész csomagra -, úgy üdvözölhetjük, minthogy íme, heuréka!, itt tartunk, ilyen módon liberalizálhatjuk a pénzpiacot, és ilyen módon léphetünk már előre. Semmiféle eufóriás hangulatban tehát nem lehetünk, mert ha a társadalmi háttérre nézünk, akkor inkább szomorú a helyzet, mint eufórikus.
Ez alatt azt értem, hogy az ország lakosságának becslések szerint mintegy egyharmada él a létminimum alatt vagy annak küszöbén, környékén, és a becslések szerint egyötöde pedig abban a helyzetben van, ami tulajdonképpen ezt a lecsúszó réteget, sőt, a középréteget is erősen irritálja. Ennek a törvénymódosításnak, egyáltalán, a deviza területén bevezetett szabályozásnak tulajdonképpen erre a csekélyebb hányadra van hatása, jelentősége. Ők azok, akik esetleg ingatlant vásárolnak külföldön, ők azok, akik ezt mindenképpen üdvözlik. Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy semmiféle gazdasági fejlődés pénzügyi rendszerű stabilizálása nem lehetséges úgy, ha a társadalmi háttérben nem oldódnak meg azok a feszültségek, amelyek jelenleg, sajnos, még fennállnak.
Mindezekkel együtt, tehát a társadalmi háttér problémáira is rámutatva, az a megállapításunk a devizatörvény módosításával kapcsolatban, hogy az elsősorban az európai uniós csatlakozásunk jegyében, az OECD-ben való tagságunk kötelezettségei jegyében mindenképpen támogatható és elfogadható, ezért a Fidesz frakciója ezt támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban és Gaál Gyula részéről.)
(16.40)
