ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Néhány mondatot szeretnék az elhangzottakhoz hozzáfűzni. Az előző képviselőtársam fejtegette azt, hogy ma talán nem szeretnénk vagy nem lenne jó, ha visszakívánkoznánk a paternalista államrendbe és nagyon jó lenne, ha inkább a jogállam felé tudnánk a jogszabályalkotásunkat terelni, és talán állampolgárként az állampolgári viselkedésünkben is inkább a jogállami kereteknek megfelelően tudnánk viselkedni.
Azt hiszem, ez egy nagyon fontos kérdéskör, ugyanakkor azt látom, hogy a kettő között a határok nagyon nehezen megvonhatók, és nagyon nehezen mondható az, hogy idáig paternalista és innentől kezdve pedig jogállam. Annál is inkább, mert vannak olyan helyzetek, amikor bizony inkább határozottan kellene fellépni akár a rendőrségnek vagy más szerveknek. Más helyzetekben viszont pontosan fordítva lenne kívánatos.
Amikor Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok biztosa egyaránt azt mondja, hogy Magyarországon az áldozat messze nem élvez olyan jogvédelmet, mint amilyen jogvédelmet a bűnöző élvez - és ezt én magam is alá tudom támasztani, az én véleményem is ugyanaz, és a társadalomban hasonló vélemények fogalmazódnak meg -, akkor, azt gondolom, valahol mégiscsak probléma van a kérdéskörrel kapcsolatban.
Azt hiszem, hogy a jogfilozófia akkor ér valamit, ha nagyjából képes a társadalmi valósághoz igazodni. A mai magyar társadalmi valóság pedig az, hogy számtalan esetben a rendőr fél fellépni. A mai magyar társadalmi valóságba tartozik az is, hogy a bűnözők simán igen gyakran használnak fegyvert, használnak fegyvert a nemzeti parkokban, orvvadászatok során, használnak fegyvert akkor, amikor a szerencsétlen gazda vagy termelő kimegy a saját földjére megvédeni a saját termését és adott esetben rajtakapja - nagyon ritkán, de előfordul, és olykor rajta is veszt. Tehát amikor a lakosság ezeket a jelenségeket nem egyszer és nem kétszer tapasztalja, akkor - azt hiszem, itt a paternalizmusról úgy beszélni, akár a mezőőri szolgálattal kapcsolatosan, akár pedig a természetvédelmi őr szolgálatával kapcsolatosan, amikor próbáljuk vagy kívánjuk azt, hogy megerősítsük a fellépési lehetőségeket... -, jó lenne, ha ezt képviselőtársaim is támogatnák, mert az biztos, hogy a társadalom ezt támogatja.
(19.40)
Még egyszer mondom, el kell oda jutni, hogy az áldozat is érezze azt, hogy a törvény őt is védi, nem csak a bűnözőt.
Ami pedig a konkrét törvényt illeti, egyetértek azzal, hogy lehetőleg ne afelé toljuk el a különböző szolgálatokat - akár mezőőri szolgálatról van szó, akár természetvédelmi őrszolgálatról van szó -, hogy itt fegyveres konfliktusok legyenek, hanem próbáljunk inkább a megelőzés felé tenni lépéseket. Ehhez persze az kellene, hogy sok-sok mezőőr, sok-sok természetvédelmi őr legyen, hogy szinte nap mint nap találkozzanak a potenciális bűnöző elemek ezekkel az őrökkel, és egyáltalán, tartsanak ezektől az emberektől, tehát tartsanak a mezőőrtől, tartsanak a természetvédelmi őrtől. Egyszerűen pszichológiailag; nem azért, mert kényszeríteni kell, hanem azért, mert olyan tekintélye van ennek az embernek, és olyan gyakran van kint a terepen, hogy ezt érezze az a társaság vagy az az ember, aki ott valami olyasmit akar elkövetni, ami nem jogszerű.
Ehhez a megelőzéshez azonban mindenképpen pénz kell. Akkor, amikor a magyar költségvetés olyan elvonásokról intézkedik, hogy gyakorlatilag az önkormányzatok már képtelenek további adókat kivetni, illetve azt mondják az önkormányzatok, hogy nem terhelhető tovább a magyar lakosság azzal, hogy további adókat vessenek ki, akkor azt gondolom, azt mondani, hogy a tulajdonvédelem a tulajdonos joga, az pillanatnyilag elsietett, és nem a mai magyar társadalmi valósághoz illeszkedik. Elviekben egyetértek vele, hosszú távon egyetértek vele, de ezt jelen pillanatban a tulajdonosra hárítani - és akár konkrétan a tulajdonostól, akár az önkormányzattól kérni rá a pénzt - elsietett dolog, és nem illeszkedik a mai magyar helyzethez.
Erről akkor lehet beszélni, ha az adóterhek jelentős csökkenése fog bekövetkezni, és én tisztában vagyok azzal, hogy erre már lépések történtek. Ezek a lépések nagyon kicsi lépések, nem jelentős lépések, tehát hangsúlyozom, hogy ha a terhek decentrálása is megtörténik, tehát nemcsak az állami adók nem lesznek olyan magasak, mint amilyenek most, hanem lehetőség nyílik arra, hogy az önkormányzatok is adókat szedjenek be, akkor ezt majd lehet mondani. Pillanatnyilag erre az önkormányzatoknak általában véve nem lesz keretük. Ez alatt azt értem, hogy a természetvédelmi őrök és a mezőőrök, a mezőőri szolgálat finanszírozására alig lesz keretük, tehát olyan számban semmiképpen nem fog tudni mezőőröket állítani egy önkormányzat, amilyen számban erre szükség lenne. Tehát mindaddig én igenis fontosnak tartom az állami szerepvállalást, és azt gondolom, hogy ez az állami szerepvállalás elsősorban financiális szerepvállalás kell hogy legyen.
Még egyszer mondom, főleg a kezdeteknél, hiszen bármilyen önkormányzati rendszer eddig még megalakult más vonatkozásban is - hogy az agrárszférából említsek kettőt, az agrárkamara vagy a hegyközségek -, kezdetben ezeknek a szervezeteknek is szükségük van az állami szerepvállalásra, a financiális szerepvállalásra, és igenis meggyőződésem, hogy a mezőőri szolgálatnak is szüksége lesz erre, a mezőőri szolgálat megerősítésére pedig szüksége lesz a magyar társadalomnak, a magyar agrártársadalomnak. És a természetvédelmi őrszolgálatra, megerősített szolgálatra úgyszintén nagy szüksége van a magyar társadalomnak, mert csak a jól működés esetén tudunk valamit a magyar lakosság közérzetén, közbiztonságérzetén javítani. Attól, hogy meghozunk egy törvényt, önmagában nem fogjuk megoldani a helyzetet, csak akkor, ha a működéséhez - és a hatékony működéséhez - szükséges kereteket is biztosítjuk, ami nemcsak jogi keret, hanem bizony financiális keret is.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
