DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitájához szeretnék még néhány szót szólni a tisztelt Házban. E törvényjavaslat fontossága óriási jelentőséggel bír mindenütt az országban, mert mind a fegyveres biztonsági őrségek, mind a mezőgazdasági és természetvédelmi őrök közfeladataik teljesítése érdekében biztosított intézkedési jogosultságai olyan állampolgári alapjogokat érintenek, amelyeket a jogalkotási törvény alapján csak törvényben lehet korlátozni és biztosítani.
Ez az őrszolgálat a mezőgazdaságban is nagyon hatékony lenne, ha működne. Jelenleg sajnos működik - illetve nem sajnos, de működik -, de mégsem elég kielégítően. Fontos feladat: sokkal jobban és sokkal hatékonyabban kell vagy kellene megszervezni és működtetni. Ugyanis a régi tanyás birtok rendszerében is volt már ilyen, ami jobban és hatékonyabban biztosította a vagyoni biztonságot a mezőgazdasági termőföldeken. Annak idején a tanyarendszer kialakult, az egymás közelségében lévő tanyák lakói ismerték egymást, és érzékenyen figyeltek más tulajdonának megóvására is. Azonnal észlelték, ha a földeken idegenek ólálkodtak, és szomszédaikat mozgósították, ha egy nemkívánatos személy jelent meg - vagy személyek jelentek meg - a láthatáron. Még a házőrző ebek is a jó gazda segítségére voltak, szinte jelezték egymásnak, hogy hívatlan látogató érkezett a területre.
Hadd mondjam el, hogy az akkor már létező mezőőr szinte állandóan járta a dűlőket, a település környékét, és szemmel tartotta a határt, rögtön jelezte a rendellenességet az illető gazdáknak. Ezenkívül még sok mindenre kiterjedt a figyelme, például a fatolvajokra. Mindenképpen szeretnék egy pillanatra elidőzni a fatolvajlásokkal kapcsolatban. A magyar vidéknek a fásítás rendkívüli jelentőséget tud biztosítani, hisz nemcsak a táj szépségét emeli ki a vidéken, hanem különböző természeti adottságokat is elősegít, szélvédett területeket hoz védelme alá, amikor is a futóhomok nem terjed tovább. Ennek érdekében mindenképpen szerencsésnek tartom a mezeiőr-létesítmény felállítását. Nem beszélve az utakra sáros kerékkel feljáró lovasszekerekről, valamint vontatókról és egyebekről, amelyekre odafigyelt a mezőőr. Először csak figyelmeztetésképpen szinte észrevételezte és jelentette az illetékeseknek.
Ezt csak azért merem elmondani, hogy a figyelme igen sok irányba kiterjedt, más feladatok ellátására teljesen más eljárást kell alkalmazni. De az biztos, hogy ezt a helyzetet meg kell oldani, de úgy, hogy ezt a lehetetlen helyzetet, ami most van a mezőgazdaságban, nem lehet továbbra is mellőzni. (Sic!) Számtalan nagyüzem, állami gazdaság, termelőszövetkezet, csoportosulás, egyéni gazdálkodó óriási felháborodással veszik tudomásul, amikor is a területekre kimenve olyan károkat észlelnek, amelyeknek nincs elkövetőjük, vagy ha van is, nem tudják utolérni. Ennek érdekében tartom szerencsésnek azt az elképzelést, amely a Házban is már többször elhangzott: a mezőőri szolgálatot mindenképpen felállítani.
A mezei tolvajok napjainkban már annyira elszemtelenedtek, hogy már nem is kézi erővel folytatják a tolvajlást, hanem alkalmas időben gépkocsival hajtanak be a földekre, és mázsaszámra dézsmálják meg a terményt. Ezen tevékenység során előnyben vannak a kistulajdonosokkal szemben, mert könnyűszerrel kifigyelhetik a földjétől sokszor távol lakó tulajdonost, hogy mikor nem tartózkodik a területen, és mikor lehet szabadon rabolni. A tulajdonos azonban nem strázsálhat folyton a földjén, hogy tulajdonát megvédje. A tolvaj jobban figyelheti a tulajdonost, hogy mikor nincs ott, és amikor eltávozott, rögtön megkezdi tevékenységét, míg a tulajdonos ezt nem tudja megtenni, mert nem ismerhető fel a tolvaj személye.
Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a mezőőrséget haladéktalanul meg kell szervezni, és olyan hatékony eszközökkel kell őket ellátni, amelyek segítségével meg tudják akadályozni a mezei szarkák dézsmálását. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mezőőr rendelkezzen gépjárművel vagy egyéb alkalmatossággal, amellyel a területen akadálytalanul közlekedhet, amelyek segítségével az elkövetőket üldözni tudja, valamint mobiltelefonnal rendőrjárőr segítségét kérhesse. Azt ugyanis nem kívánhatjuk, és nem várhatjuk el a mezőőrtől, hogy még ha fegyverrel is rendelkezik, egyedül lépjen fel a tolvajokkal szemben, mert azzal a saját életét és testi épségét teszi ki veszélynek. Számtalan példa volt erre, amikor éjjeliőrök - nemcsak mezőőrök - felléptek a mezei tolvajok ellen; bizony az életükkel fizettek.
(19.20)
Ezt a luxust nem engedheti meg magának a magyar állam.
Mindenképpen szerencsésnek tartom, hogy az önkormányzat finanszírozásával elvileg a Belügyminisztériumnak - a rendőrség bevonásával - egyeztetni kell, hogy ezeket a problémákat mindenképpen megoldja.
Helytelen az az álláspont, amikor a mezőőrség felállításával foglalkozik idestova több hónapja vagy talán évek óta a parlament, hogy a tulajdonosokkal fizetteti meg ezeknek a fenntartását. Ez helytelen ma, amikor olyan terheket rónak a mezőgazdaságra, hogy szinte nem bírja el. Így is egyéb veszélynek vannak kitéve a mezőgazdasággal foglalkozó üzemek - akár kicsi, akár nagy -, hogy ezt a terhet különösképpen már nem bírják magukra vállalni. Mindenféleképpen nagyobb súlya lesz annak, ha az önkormányzat és a Belügyminisztérium fogja ezeket a kérdéseket a magáévá tenni, és közösen egy olyan kompromisszumos jelenséggel állnak elő, amely ezt a problémát megoldja.
Döntő fontosságúnak tartom, hogy a mezőőr feladatainak az ellátása során szorosan együttműködjön az őt alkalmazó önkormányzattal - de ezt már részletesebben is elmondtam -, valamint a rendőrséggel. Mégpedig oly módon, hogy a mezőőr riasztása esetén ne egy szál rendőr jelenjen meg a helyszínen, mert egymagában ez nem elég, hanem a rendőrség egy gépkocsis járőrt küldjön ki, ami alkalmas a tolvajok elleni hatékony fellépésre, beleértve azok gépkocsival való, forró nyomon üldözését is. Ezt a feladatot mindenképpen nagyon komolyan, nagyon hatékonyan kell megszervezni.
Fontosnak tartom, mert egyre sűrűsödik az a panasz, amikor a tábla közepébe beállnak ezek a jól szervezett bandák, és bizony, az éjjeliőr vagy a lakosság szinte nem mer beavatkozni, mert sajnos olyan fegyverarzenállal rendelkeznek. Hisz nem egyszer halljuk a televízió- és rádióközlemények szerint, hogy a tolvajok olyan eszközökkel vannak felszerelve, amelyek nagyon komoly odafigyelést igényelnek, hogy ezeket megakadályozzuk.
Ezeket szerettem volna elmondani, képviselőtársaim, mert a vidék felháborodása óriási, hogy ezeket a mezei szarkákat a társadalom felfigyelése következményeképpen nem fékezzük le elég hatékonyan. Nem kell ide különösebben új törvényeket, büntetőeszközöket alkalmazni, hanem csupán a jelenlegit kell a maga szigorával elővenni, és azt tényleg alkalmazni. De ténylegesen! Nem lehet eltűrni azt, hogy a megtermelt terméket illetéktelen személyek eltulajdonítsák, még annak dacára, hogy eltulajdonítják, az még kevés is, hanem ha a tulajdonos fellép ellene, igen szigorú megtorlásban részesítik.
Ezeket kívántam - ismételten jelzem - a tisztelt Országgyűlésnek, az illetékes bizottságoknak, a Belügyminisztériumnak a figyelmébe ajánlani és az önkormányzatok figyelmébe, hogy ezt a kérdést sürgősen és haladéktalanul meg kell oldani. Köszönöm szíves meghallgatásukat. (Szórványos taps az FKGP padsoraiból.)
