DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint egy hónappal ezelőtt, a vita első körében olyan észrevételek hangzottak el a törvénnyel kapcsolatban, hogy úgy éreztem, ma újra kénytelen leszek felszólalni.
A közbiztonság romlása és a közhangulat megnyilvánulásai okán képviselőtársaim olyan megfogalmazásokba hergelték bele magukat - nem tudok más szót használni -, hogy mindenképpen reagálni kell, kellett erre. Pozsgai képviselőtársam a reakciókat tulajdonképpen megtette, én az ide vonatkozó passzusokat a beszédemből talán ki is hagynám. Azonban engedjék meg, hogy ismételten szóljak a kezemben lévő, a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló törvény kapcsán néhány szót a vitában elhangzott véleményekről, és általános észrevételeket tegyek közbiztonságról, jogbiztonságról, alapvető állampolgári jogokról és ezek korlátozásáról.
Jogállamban mindig fontos kérdés, hogy a közrend és a közbiztonság védelménél milyen mértékig lehet és szabad az állampolgárok alapvető jogait korlátozni. Ugyanis az igazoltatás, a gépkocsi megállítása és átkutatása vagy kényszerítő eszközök alkalmazása - gázspray, bilincs, gumibot, esetleg kutya - mindenképpen ezt jelenti. A fegyverrel való fenyegetésről és a fegyver használatáról már nem is beszélnék, pedig ez a legalapvetőbb emberi jogot, minden embernek az élethez való jogát veszélyezteti. Éppen ezért a nyílt fegyverviselést és a fegyver használatát csak igen szűk körben és szigorúan ellenőrzött módon szabad megengedni. Nem járható az az út, hogy rendőri jogosítványokkal - például fegyverhasználat - akarunk felruházni vagyonvédelemmel megbízott őröket. Ezek sem kellő kiképzésben, sem a rendőrségnél rendszeresített szigorú ellenőrzésben - intézményi és törvényi - nem részesülnek. Ha pedig mindezt megadjuk nekik, akkor semmi nem indokolja, hogy feladatukat ne a rendőrség kötelékében lássák el.
Ellenzéki képviselőtársamat hallgatva, a vitában felfedezni véltem egy rendőrállam követelését. A jó rendőrségtől kell igazán félni, írta Szikinger István alkotmányjogász a Magyar Narancs egyik számában, és ezt az állampolgár szempontjából fogalmazta meg. Ebből az írásból emelnék ki néhány gondolatot: "A rendőrállam az, amelyik meg akarja mondani, hogy milyen legyen a társadalom; a jogállam ezzel szemben adottnak veszi a társadalmat. A rendőrállami felfogásban az állam és a hatalom működteti a társadalmat; egy jogállamban a társadalom működteti az államot. A rendőrállam mindig az emberek uralmát helyezi előtérbe a jog uralmával szemben. A rendőrállam is akarhat ugyan jót, azonban nagyon veszélyes, hiszen teljesen személyfüggő." Megdöbbentő, hogy magukat polgárinak nevező pártok vezérszónokai egy diktatórikus berendezkedésű rendőrállam mellett kötelezték el magukat.
Nagyon szép volt itt Pozsgai képviselőtársam utalása a nosztalgikus visszapillantásokra, a paternalista államra.
A közbiztonság mellett a jogbiztonság is alapvető fontosságú egy jogállamban, ezért nagyon fontos, hogy a rendőrség speciális jogosítványaival szemben az állampolgárt speciális garanciák védjék, és a különböző őrszolgálatok jogosítványaival szemben is megfelelő garanciák álljanak. A közbiztonság romlása sem indokolhatja, hogy a jogbiztonság területén engedményeket tegyünk. Mellesleg, a rendszerváltás óta a bűnözés növekedésével a húszezres rendőrség közel harmincötezresre duzzadt fel, és közel kétszázezer főt számlál az őrző-védő szolgálatok alkalmazottjainak száma. Azonban nem hiszem, hogy van európai jogállam, ahol a kisebb személy elleni vétségek esetében természetes, hogy fegyverhasználat van, ahogy azt Bogárdi képviselőtársam állította. Vagyonvédelem esetén még a rendőr sem használhat fegyvert.
Az állam és a politikai rendszer megváltozott, erről is bőségesen beszélt Pozsgai képviselőtársam. Az állam az egyenjogú és az egyenlő védelem alapján köteles védelmet nyújtani minden tulajdonosnak. Itt az alkotmányra is rátért, és levezette az alkotmányból, hogy kit, miért, milyen mértékig illet meg a vagyonvédelem. Nemrég belepillantottam egy amerikai krimibe, ahol egy kemény rendőr vert össze három, neki nem tetsző egyént, és közölte velük, hogy ez az ő területe, itt őket összeverheti, a kutyájukat lelőheti, és a feleségükkel is sok mindent megtehet. Fegyverhasználattal azonban még ő sem fenyegetett. Nem szeretnék Magyarországon ilyen félelmet keltő rendőrséget, csendőrséget, sőt, őrszolgálatokat sem. Ezért értek egyet azzal, hogy a törvény világosan tartalmazza a tulajdonvédelem határait és feltételeit.
Elhangzott egyik képviselőtársamtól, hogy nem nagyon lehet tudni, hogy melyik őrnek milyen jogosítványokat ad a törvény tervezete. Én kigyűjtöttem különböző kényszerítő eszközök alkalmazhatóságát, és bizony, ezeket pontosan szabályozza a törvénytervezet vagy más törvények, így a testi kényszert, a gázspray alkalmazását, a fegyver alkalmazását, illetve viselését, az igazoltatás jogát és a többi.
(19.30)
Nyilván, ahogy megyünk végig a soron, mindig csökkenő jogosítványokat kapnak ebben a vonatkozásban a különböző őrszolgálatok, attól függően, hogy milyen területet védenek, milyen jogosítványaik vannak.
Fideszes képviselőtársam azon megállapításával egyetértek, hogy a törvényi szabályozás is írott malaszt marad, amíg a jogkövető magatartás és az állampolgárok élő monitoring-rendszere - ezt ilyen szépen mondta - nem biztosítja érvényesülését.
Azzal is egyetértek, hogy az önbíráskodás egyes területeken igen nagy mértékben elharapódzott. Ezért sem lenne helyes a fegyverhasználatnak a tervezet adta kereteken túli kiterjesztése. Félő, ellenkező esetben óhatatlanul erőszakba torkollik a megszerveződő helyi vagyonőrségek és az agresszív bűnözők konfliktusa. Fegyverhasználat helyett olyan eszközökkel kell ezeket ellátni, és előttem szóló képviselőtársam utalt is erre, amellyel riaszthatják a rendőrséget, és a rendőrség számára kell biztosítani azokat az eszközöket, amelyekkel felléphetnek ezek ellen a bűnözők ellen. A mezőőr vagy a polgári őr ugyanis sohasem lesz azonos súlycsoportban az agresszív és profi bűnözővel, a kisstílű helyi tolvajok ellen pedig a törvényben biztosított eszközök és a helyi társadalom segítsége is elégséges. Képviselőtársam említette az állampolgárok élő monitoring-rendszerét, de a társadalomnak is vannak azért tennivalói.
Kisgazda képviselőtársam vezérszónoklatában szinte végig kft.-ket emlegetett a tervezet kapcsán. Gondolom, már a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelemről szóló, ugyancsak beterjesztett törvény vitájánál tart, kft.-kről ugyanis az a tervezet szól.
Kisgazda képviselőtársam szerint a társadalom életét veszélyezteti a sok ellenőrizetlen fegyver és lőszer, ami ki lesz adva, amelyet mindenki kényére-kedvére használhat. Ez szerintem is nagy veszély lenne, ezért én sem értek egyet Bogárdi képviselő úrral, aki viszont a szabad fegyverhasználatot szorgalmazza. Persze a Lányi képviselő úr által olyannyira vágyott kemény rendőrségtől én - brutálisat mondanék - félnék, éppen a beszédem elején elmondottak miatt. Természetesen az emelt létszámú honvédséget vagy az általa emlegetett csendőrséget sem szeretném.
A honvédséget illetően teljes félreértésben van képviselőtársam. A tervezet az állam biztonsága, illetve a honvédelem szempontjából fontos létesítményekről szól. Ezek egyáltalán nem katonai létesítmények, szó sincs itt lőszerraktárról. Azonban például egy pirotechnikai kft. raktárát viszont helyes, ha a cég költségére biztonsági őrség védi.
A mezőőr fegyverhasználatáról különben még annyit, hogy sörétes fegyverét szétszedett állapotban a tokjában kellett hordja, és riasztólőszert kellett használnia. A tervezet szerint - helyesen - ez most is munkaeszköz és nem önvédelmi fegyver, pláne nem kényszerítő eszköz. Önvédelemre ezeket a fegyvereket csak olyan mértékig használhatják, ahogy minden más fegyvertartásra jogosult állampolgár is használhatja. A rendőrséggel való kapcsolattartás eszközét kell a számukra biztosítani, mint már mondtam.
Bogárdi képviselő úr szerint a mezőőrök szál-lőfegyverének a használata tisztázatlan. Ezt is említettem: a különböző kényszerítő eszközök használatát igenis pontosan szabályozzák a törvények. Az pedig természetes, hogy fegyverhasználat esetén alapos vizsgálat, bírósági eljárás van. Épp a napokban olvastam egy ilyen elsőfokú ítéletet, amelyre - azt hiszem - képviselőtársam a beszédében is utalt.
Még rendőrök esetében is vizsgálják a fegyverhasználat jogszerűségét és szabályszerűségét, más fegyverviselésre jogosultnál pedig az arányosságot is vizsgálni kell, arányban volt-e a fegyverhasználat a fenyegetettséggel.
Képviselő úr szeretné, ha a mezőőr hivatalos személy lenne. A közfeladatot ellátó polgári őr, tehát a mezőőr is a Btk. 230. §-a szerint - ha a feladat ellátása kapcsán ellene erőszakos cselekményt követnek el - ugyanolyan jogi védelmet élvez, mint a hivatalos személy.
Nem akarok minden észrevételre válaszolni, kár is lenne, ezért kezdtem beszédemet általános fejtegetésekkel fegyverhasználatról, jogbiztonságról, alapvető állampolgári jogokról.
Azt hiszem, nem helyes törekvés a társadalmat felfegyverezni. Az erőszak erőszakot szül. Még a rendőrség kemény - én újra brutálisnak nevezném - fellépése esetén sem feltétlenül javul a közbiztonság. Igen jó példa erre Amerika. Bizonyos módosításokat természetesen én is szükségesnek tartok, ezeket módosító javaslatok formájában be is nyújtottuk. A részletes vitában és a bizottsági vitában ezeket is meg tudjuk még vitatni, és utána egy olyan törvényt fogadunk el, amely arányosan felel meg a közbiztonság és a jogbiztonság elvének is. Ilyen módosítás például az, amit Bernáth Varga Balázs képviselőtársam említett: a 100 hektár feletti birtokok önkéntes vagyonvédelmének megteremtése. Ilyen módosító javaslat a kapcsolattartásra utalás, tehát hogy a mezőőrt fel kelljen szerelni olyan hívóeszközzel, amellyel szólhat a rendőrségnek.
Az 50 százalékos finanszírozásról mondanék néhány szót. Ezen persze lehetne vitatkozni, hogy az állam 100 százalékig finanszírozza-e valaki vagyonvédelmét. Meg kell gondolni, hogy legalább egy részét nem helyes-e, ha azokkal finanszíroztatom, fizettetem meg, akiknek a vagyonát védjük és nem az összes állampolgárral. Az összes állampolgár által befizetett pénzekből, adókból finanszírozunk bizonyos feladatokat, gyakorlatilag semmilyen más forrás nincs a központi költségvetésben, ezért - én mindig azt hiszem - helyes, ha bizonyos mértékig a felhasználó, a kedvezményezett is hozzájárul a fenntartás vagy az üzemeltetés költségeihez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
