POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bevezetőmben néhány gondolatot szeretnék szólni a törvény készületének előzményeiről.
Az ismert, hogy a rendőrségről szóló, 1994. évi XXXIV. törvény felhatalmazta a kormányt a fegyveres biztonsági őrség létrehozásának, működésének és megszüntetésének feltételeiről szóló rendelet megalkotására, amely rendelet napjainkig nem készült el. De való igaz, hogy időközben több ágazati törvényt is alkottunk, így a természetvédelemről, a vad védelméről és a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról. Ezek alapján célszerűnek látszott, hogy a fent nevezett területeken működő, közfeladatot ellátó őrök tevékenységének érvényesítése érdekében az intézkedés jogosítványaira, felügyeletére egységes jogszabály készüljön.
Tekintettel a gazdasági viszonyok és tevékenységek sokrétűségére, a rendőrségi törvény csupán keret jelleggel, példálózó felsorolással szabályozza az elrendelés lehetséges területeit. A fegyveres biztonsági őr, a természetvédelmi őr és a mezőőr egyes jogosítványai - így a kényszerítő eszközök, a feltartóztatás jogai, a járműátvizsgálás - olyan állampolgári jogokat érintenek, amelyeket a jogalkotásról szóló törvény értelmében csak törvényben lehet korlátozni. Ezek voltak e törvény elkészültének alapindítékai.
Tisztelt Ház! Az állam működése vagy a lakosság ellátása szempontjából a kiemelt fontosságú, katasztrófa-veszélyességű vagy pótolhatatlan nemzeti értéket képviselő objektumok, tevékenységek jogellenes sérelmei a társadalom egészére vagy nagy részére negatív hatást gyakorolhatnak. Ezért az állam feladata ezek őrzésének és védelmének a biztosítása. Erre többfajta lehetőség kínálkozik: köztük van olyan megoldás, hogy a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek állományával tehető meg ez a tevékenység, amit költségesnek és pazarlónak tartunk. Egy másik lehetőség, hogy a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek szervezetén belül létrehozott, és általuk működtetett fegyveres biztonsági őrség állományával oldjuk meg ezt a kérdést. Ez azonban visszalépést jelentene, azt jelezné és erősítené, hogy az állam militáns módon van jelen a társadalomban, és maga ez az egész nehezen lenne beilleszthető a gazdasági liberalizálás folyamatába. Van egy olyan lehetőség is, hogy az objektum vagy vagyontárgy birtokosát államigazgatási határozatban kötelezhetnénk a védelem megszervezésére, de mivel a fegyveres biztonsági őrség csak a közvetlen állami irányítási rendszerben működő költségvetési szervek szervezetében hozható létre, a kötelezett szerződés útján gondoskodott volna az előírt őrzésről, azonban az államigazgatási eljárások során ez a lehetőség is kimaradt a tervezetből.
A jelenlegi tervezetben az a változat maradt, amely szerint a vagyontárgy birtokosát vagy a tevékenység folytatóját államigazgatási határozatban kell kötelezni, hogy saját szervezetén belül kell fegyveres biztonsági őrséget létrehoznia, vagy már működő fegyveres biztonsági őrséggel kötött szerződéssel kell biztosítania a védelmet.
Ennek a törvénytervezetnek sarkalatos kérdése a fegyveres biztonsági őrszolgálat, valamint a személy- és a vagyonvédelmi tevékenység elhatárolása. Fegyveres biztonsági őrség csak olyan területeken hozható létre, ahol az állam működésének és a lakosság ellátásának biztonsága azt megkövetelheti; olyan fokozott biztonsági követelményeket kell megteremteni, amelyek végrehajtásában a jogkörük a rendvédelmi szervek tagjainál szűkebb, de a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet végzőknél lényegesen szélesebb körű intézkedési és kényszerítő eszközhasználati jogosítványokat biztosíthatna.
A törvénytervezet további részei a természetvédelmi és a mezei őrszolgálat kérdéseivel foglalkoznak. A természetvédelemről szóló ágazati törvény a települési önkormányzatok számára is lehetővé teszi a helyi jelentőségű, védett területek őrzésére önkormányzati őrszolgálat létrehozását. Jogosítványaik - így jogaik és kötelezettségeik - a törvénytervezetben szűken vannak meghatározva, szűkebben, mint a természetvédelmi őrszolgálat tagjainak.
(18.40)
Megítélésem szerint ezek - ha összevetjük őket - azért elegendőek e feladatok ellátására. E törvényi lehetőség ellenére azonban meggyőződésem, hogy az önkormányzatok alapvetően a mezei őrszolgálat felállításával vagy támogatásával fognak élni, ami ki fog terjedni a helyi jelentőségű természetvédelmi területek őrzésére is.
A benyújtott törvénytervezet lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzatok közigazgatási területükön belül mezei őrszolgálatot hozzanak létre, de arra is, hogy a tulajdonosokkal közösen állítsák fel azt. Továbbá a tulajdonosoknak lehetőségük van arra is, hogy önállóan állítsák fel őrszolgálatukat a 100 hektáros területnagyság figyelembevételével. E területen vannak aggályaim annak kapcsán, hogy egy tulajdonosi réteg eszközhasználati jogosultságokkal rendelkező mezei őrszolgálatot működtethet, míg más tulajdonosok lehetősége nem terjedhet túl a tulajdonosi jogosítványokon. Valószínűsíthető, hogy a mezei őrszolgálatok többségét a települési őrszolgálatok fogják létrehozni, nem annyira a tulajdonosok.
A mezőőrök a közbiztonság-védelmi és szolgálati feladataik jobb ellátása érdekében - a tervezet értelmében - együttműködnek a rendőrséggel, határterületen a határőrséggel. Javasolni szeretném az előterjesztőnek, hogy az együttműködési kötelezettséget az erdészeti és a halászati őrre vonatkozóan is elő kellene írni.
Tisztelt Ház! E törvényjavaslat második általános vitanapján nem tehetem meg, hogy ne reagáljak azokra az első vitanapon elhangzott, döntően ellenzéki véleményekre, amelyek mindenképpen érdekes képet mutatnak. Nem akarom felidézni az október 13-i parlamenti ülés jegyzőkönyvét, de egypár szemelvényt hadd emeljek ki Balsay István hozzászólásából, aki igazolja, hogy erre a törvényre égetően szükség lenne, továbbá azt, hogy a "Fidesz-Magyar Polgári Párt fontos kérdésnek tartja, az alapvető gazdasági és társadalmi folyamatok ne mindinkább spontán erők által irányítottak legyenek. Az állami beavatkozás, a terelés ereje, a szabályozás ereje és eszköztára még azokon a területeken is egyre korlátozottabb és egyre hatástalanabb lett, amelyeken pedig az állami szerepvállalás továbbra is kívánatos volna.". A továbbiakban olvasható a jegyzőkönyvből, hogy "az állam rendészeti és jogszolgáltató funkcióinak mind kevésbé képes eleget tenni". Itt abbahagyom ezt az idézetet.
Hadd idézzek pár mondattal Lányi képviselőtársamnak, a Kisgazdapárt képviselőjének hozzászólásából is, aki magát a benyújtott törvényjavaslatot tragikomikusnak tartja, majd elmondja, hogy "nem lehet gebinbe adni a lakosság, a társadalom élet- és vagyonbiztonságát, nem lehet gebinbe adni azokat a feladatokat, amelyek minden államban a rendőrség, illetve bizonyos honvédelmi objektumoknál a honvédség kötelességei". Folytathatnám az idézeteket, de jeleztem, hogy hol találhatók meg ezek a hozzászólások.
Még egy dolgot hadd idézzek Bogárdi képviselőtársam hozzászólásából. Sajnálom, hogy egyik képviselőtársam sincs itt, de talán más módon majd reagálnak rá. Bogárdi képviselőtársam kiemeli, hogy "az állam egyik alapfeladata, hogy polgárai részére biztonságos környezetet teremtsen.
Az állampolgár mindezt jogosult megkövetelni az államtól, cserébe azért, hogy a törvényeket tiszteletben tartja és adót fizet. A biztonságnyújtás tehát nem elhagyható állami alapfunkció." Egy másik területen azonban így fogalmaz képviselőtársam: "Fel kell hívnom a figyelmet, hogy az államnak a biztonságszolgáltató funkciója kiterjed a magántulajdonra is. Ebben a tervezetben sajnos ez nem érhető tetten, mintha ez a kötelezettség a magántulajdonra nem terjedne ki.".
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen felvetésekre szeretnék néhány gondolatban reagálni. Az mindenképpen jelezhető, hogy az idézett felszólalók ugyan elismerték a gazdasági, társadalmi és a politikai rendszer megváltozását, azonban e felismerés alapján téves, szerintem idejétmúlt következtetésekre jutottak. Érvelésük jól láthatóan a szocializmus politikai gazdaságtana, illetve a lenini állam- és hatalomelmélet tételein nyugszik, a paternalista pártállamba vetett nosztalgikus visszapillantásokkal. Kifogásként leginkább az vethető fel, hogy az említett tanok, de különösképpen a tulajdon közhatalmi jellege és ebből adódóan a tulajdon működtetésébe történő korlátlan állami beavatkozás a hazai jogtudományokban már a hatvanas évek végén is elég súlyos bírálatban részesültek.
Tisztelt Ház! A tulajdonviszonyok megváltoztatása nem egyszerűen az ingatlan-nyilvántartásokba beírt nevek és címek átírásának folyamata, hanem a társadalom reálszféráiban bekövetkezett történelmi változásokat, a tulajdon jellegének átalakulását jelenti, annak minden következményével együtt. A változás a hazai alkotmányfejlődést jól jelzi; attól az alaptörvényi tételtől, amely szerint "a gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona, továbbá hogy az állami tulajdon az egész nép vagyona, különösen pedig a föld méhének kincsei, az állami földterület, a természeti erőforrások, a jelentős üzemek és bányák, a vasút, a közutak, a vízi és légi utak, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió és a televízió" - "lásd az 1949. évi XX. törvény 6. és 8. §-ai.
S így, ennek végén eljutottunk a Magyar Köztársaság alkotmányáig, eszerint - ahogy a hatályos alkotmány mondja - "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül". Ilyen körülmények között a tulajdon megfosztatott közhatalmi jellegétől, így nem más, mint a jog a tulajdon birtoklására, hasznosítására, a tulajdonnal való rendelkezésre és védelmére. E jogok - ide értve a tulajdonvédelem jogát is - természetesen a tulajdonost illetik meg, azt senki más - különösen a tulajdonos akarata ellenére - helyette nem gyakorolhatja.
Ezért abban egyet lehet érteni Bogárdi képviselőtársam fejtegetésével, aki a vita hevében azért dicséretes módon rádöbbent, hogy az állam biztonságszolgáltató tevékenységének monopolizálása történelmileg nem időszerű, amely szerint az állami biztonságnyújtási kötelezettség átengedhető. Átengedhető, de nem delegálható, hiszen az állam csak azt a jogot engedheti át, ami megilleti. A tulajdon védelme azonban nem az állam, hanem a tulajdonos joga. Az állam szerepe ez esetben más. Természetesen a tulajdont ért jogtalan támadásokkal szemben az egyenjogú és egyenlő védelem alkotmányos elve alapján köteles védelmet nyújtani minden tulajdonosnak.
A megelőző jellegű vagyonvédelem azonban a tulajdonos, illetve a nevében eljáró joga, még az állami tulajdon esetében is, hiszen "az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelősséggel önállóan gazdálkodnak" - idézet az alkotmány 14. §-ából. A megelőző tulajdonvédelem esetében az állam feladata az, hogy rendezett jogi feltételek mellett a tulajdonos számára tegye lehetővé a hatékony tulajdonvédelmet úgy, hogy ez mások alkotmányos jogait is tiszteletben tartva, sőt e jogokat garantálva történjék.
Itt található az a határ, amelyet - véleményem szerint - Bogárdi képviselőtársam keresett, de nem talált. Valószínűleg azért, mert rossz helyen kereste, csakúgy, mint Balsay és Lányi képviselőtársaim, akik a megoldást az állami biztonságszolgáltató szerep kiterjesztésében, sőt visszarendezésében látják. A megoldást természetesen nem a félelmet keltő rendőrség, esetleg a csendőrség hatalmának visszaállításában, esetleg a mezei tolvajok helyszíni kivégzésében kell keresni.
(18.50)
Nem tudni, mely földrészen található az az állam, amelyben a kisebb személyi vagyon elleni vétkek esetében természetes, hogy fegyverhasználat van - bizonyosan nem Európában.
Ezzel szemben a beterjesztett jogszabály eléggé világosan tartalmazza az állami biztonsági szolgáltatás és a tulajdonosi vagyonvédelem határait és a tulajdon sajátosságaihoz is igazodó módjait és feltételeit.
Az állam tulajdonvédelmi szerepének kiterjesztésére, reorganizálására irányuló törekvések néhol csúsztatásokhoz, a rendőrség és a honvédelem e vonatkozásban megalapozatlan bírálatához is vezethetnek.
Annak elemzésére, hogy a közbiztonság egyes ténylegesen aggasztó tünetei, a szervezett bűnözés, a bandaháborúk és a rendőrségi létszám fluktuációja, valamint a biztonsági őrzés, a természet- és a mezei őrség között mi az összefüggés, most úgy érzem, túl sok figyelmet nem érdemes fordítani. Legfeljebb azon az alapon lehet ezt megtenni, hogy valamiféle kapcsolat a világ összes dolga és jelensége között van, ha másként nem, legalább az anyagi világ egységéről és dialektikus kapcsolatairól szóló tanok alapján. Ennyiben elismerhető következetesség fedezhető fel az említett képviselők témát illető elgondolásainak eszmei hátterét illetően.
A valódi kérdés azonban mégiscsak az, hogy a rendőrség és a honvédség milyen mértékben vehet részt a tulajdon védelmében. Amennyiben a társadalom életének gazdasági alapja a közhatalmi jellegű állami tulajdon, úgy a rendőrség kvázi a tulajdonos, tehát az állam jogán monopolizálhatja e védelmi funkciót, és korlátozás nélkül avatkozhat be a tulajdonviszonyokba.
Ezt a gondolatot tükrözte a közbiztonságról szóló 1974. évi 17. számú törvényerejű rendelet, amely szerint az állam- és közbiztonság védelme és fenntartása a törvényerejű rendeletben és más jogszabályokban meghatározott szervek kötelessége. Ebben természetesen más szervek és az állampolgárok is közreműködhettek. Így jött létre az önkéntes rendőrség és a munkásőrség.
Ezzel szemben a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény lényegesen differenciáltabban - a megváltozott tulajdonviszonyokra tekintettel - határozza meg e feladatokat. A törvény értelmében a rendőrség államigazgatási és rendészeti feladatkörében bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatokat lát el, természetesen a vagyonvédelem területén is. A törvény világosan feloldja a vagyonvédelmi monopóliumot, és rendőri feladatként a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység felügyeletének ellátását utalja rendőri hatáskörbe. Azért, hogy semmi kétség se maradjon a védelmi monopólium felszámolása iránt, a rendőrségi törvény 100. § (1) bekezdés b) pontja még külön felhatalmazást is ad erre nézve.
Lényegesen egyszerűbb, tisztelt képviselőtársaim, a helyzet a honvédség tekintetében. A honvédelemről szóló '93. évi CX. törvény 22. § (1) bekezdése a fegyveres erők feladatai között határozza meg a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzését és védelmét. Az így meghatározott őrzési feladatok azonban tisztán honvédelmi és nem vagyonvédelmi jellegűek. Erre utalnak a honvédelmi törvény 34. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, amelyek szerint fegyver és kényszerítő eszköz alkalmazásának békeidőben akkor van helye, ha az őrzött létesítményt személyek vagy tárgyak biztonságát veszélyeztető támadás éri, vagy oda jogellenesen behatoltak.
Ehhez képest a tervezet az állam biztonsága, illetve a honvédelem szempontjából fontos létesítményről szól; tehát nem katonai létesítményről, amelyet döntően vagyonvédelmi szempontból jelöl ki a fegyveres biztonsági őrzés számára. Talán világos a jogalkotó szándéka, hogy békeidőben nem indokolt a Magyar Honvédséget a civil polgárok igazoltatására, csomagjaik átvizsgálására vagy más kényszerítő eszközök használatára feljogosítani.
Tehát a Magyar Honvédség nem azért nem lát el vagyonvédelmi feladatokat az állam biztonsága vagy a honvédelem szempontjából fontos létesítményekkel kapcsolatban, mert erre nem képes, hanem azért, mert erre nincs alkotmányos felhatalmazása - legalábbis békeidőben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézett felszólaló képviselő urak a rendőrség biztonsági monopóliumának kiszélesítésére irányuló buzgólkodásukban még arról is megfeledkeztek, hogy az általunk szorgalmazott őrző-védő feladatokkal a rendőrséget a BM-karhatalom feloszlatása óta nem bízták meg. Elég arra utalni, hogy a fegyveres biztonsági őrségről a 39/1976. MT-rendelet szólt, a mezőgazdasági őrszolgálatról a 23/1980. MT-rendelet rendelkezett.
Az omnipotens rendőrség képzete a tárgyalt témán túlmutató következtetésekhez is eljuttatta képviselőtársaimat. Leginkább figyelemre méltóak ebből a szempontból Balsay képviselőtársam fejtegetései, aki keserűen állapítja meg, hogy "az állami beavatkozás, a terelés ereje, a szabályozás ereje egyre hatástalanabb lett", továbbá keserves újdonságként éli meg, hogy "a mély folyamatok dolgában tehetetlen az állam, rendészeti és jogszolgáltató funkcióinak mind kevésbé képes eleget tenni, mind kevésbé képes a gazdasági bűncselekményeket elhárítani" s a többi - idézet bezárva.
Ez az okfejtés hibátlan marxista logikával abból indul ki, hogy az állam, lehetőleg a kormány hivatott a gazdasági folyamatok irányítására, teljes körű ellenőrzésére - ide értve a közelebbről meg nem határozott, mély folyamatok regulálását és természetesen a bűnözés elhárítását is -, aminek - a képviselő úr által követett logikával - fő letéteményese a rendőrség.
Ma többen is azt gondolják, hogy a bűnözés olyan negatív társadalmi jelenség, amelynek okai és elősegítő körülményei mélyen a társadalom szövetébe ágyazódnak, és amelyek kezelése hosszú távú, jól átgondolt stratégiát, és ezen belül természetesen színvonalas rendőri munkát igényel.
Balsay képviselőtársam megközelítésében azt kellene hinnünk, hogy a bűnözés a társadalomtól és az embertől idegen jelenség, amely a boldog össznépi jövő felé vezető úton folyamatosan elhal, vagy rendőri közreműködéssel kiirtható. Tehát választhatunk Campanella Napállama, Arisztotelész tökéletes demokráciája, a fejlett szocializmus vagy a rendőrállam lehetőségei között.
Tisztelt Képviselőtársaim! Utólag is elnézést kérve, hogy képviselőtársaim nincsenek itt, de erről nem én tehetek, azzal zárom gondolatsoraimat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat összességében beillik azoknak a törvényeknek a folyamatába, amelyeket az állam- és közbiztonság, a lakosság közérzete érdekében az elmúlt időszakban meghoztunk, és amelyeknek tervezeteiről már szakmai berkekben tárgyalunk.
Megítélésünk szerint ez a törvény kisebb módosításokkal együtt elfogadásra javasolható. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
