DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben zajlottak a kamarák küldöttgyűlései, és az itt felvetettekről, tapasztaltakról szólnék néhány szót.
A módosító javaslat általános indoklása utal arra a fontos kérdésre, miszerint mérsékelni kell a kamarai tagok terheit és a jelenleginél arányosabb teherviselést biztosító tagdíjrendszer kialakítása indokolt. Ekörül zajlottak a küldöttgyűlések legnagyobb vitái. A javaslat 16. §-a tartalmazza a gazdasági kamarákról szóló törvény 54. §-ának új rendelkezését a tagdíj mértékének maximálására vonatkozóan. Eszerint a tagdíj mértéke nem haladhatja meg a helyi iparűzési adó mértékének 25 százalékát, azzal, hogy az egy gazdálkodó szervezet által fizetendő tagdíj legmagasabb mértéke legfeljebb 10 millió forint. Erről Gombos András képviselőtársam részletesen kifejtette véleményét.
A küldöttgyűléseken általános vélemény volt, hogy ez a rendelkezés a korábbihoz képest - melyben a tagdíj maximummértéke megegyezett az iparűzési adó mértékével - jelentős előrelépésnek számít. Azonban azt is megállapították, hogy a tagdíjak még így is magasak a vállalkozások, a vállalkozók számára. Magasak azért is, mert miközben a javaslat a tagdíj mértékének 25 százalékra történő csökkentésére irányul, addig a helyi adókról szóló törvény módosító javaslata az iparűzési adók mértékének felemelését tartalmazza 1,2 százalékról 1,5 százalékra 1998-ban, illetve 1,7 százalékra 1999-ben, majd 2 százalékra 2000-ben. Tehát ha a két százalékértéket viszonyítjuk egymáshoz, akkor a 25 százalékra történő mérséklés jelentősen veszít az értékéből. Az elmondottak alapján, illetve a taggyűlések, küldöttgyűlések alapján azt várnák tőlünk, hogy úgy állapítanánk meg a tagdíjat, illetve a tagdíj mértékét úgy kellene csökkenteni, ahogy az iparűzési adó mértéke nő, így tudna a közöttük fennálló arány állandósulni.
A gazdasági kamarákról szóló törvény módosításának szükségszerűségét egyetlenegy parlamenti párt sem vitatja. Ami a legnagyobb ellenvetéseket szüli a törvénnyel kapcsolatban és természetesen a küldöttgyűlések hangulatában is, az a kényszertagság kérdése. Az automatikus tagság mellett azonban sokkal több érv sorakozik fel, mint ellene. A kérdés az: hogyan egyeztethető össze e kötelezettség a gazdasági demokráciával. A lényeg a gazdasági kamarák sajátos önkormányzatában és rendeltetésében rejlik. Ahhoz, hogy az osztrák, német mintára kialakított - ellentétben az angol, dán, belga típusú kamarákkal - komoly, érdemi jogosítványokkal rendelkező gazdasági kamarák feladatukat el tudják látni, működtetésükhöz olyan meghatározások szükségesek, amelyeknek kiépítése, fenntartása jelentős terhekkel jár. A működéssel együtt járó hasznok pedig a gazdaság résztvevőit együttesen érintik.
Tehát a demokratikus éppen az, ha a tagság nem véletlenszerűen és önkéntesen szerveződik, hanem kötelezően. Az automatikus tagság léte a kamarai feladatok többségének ellátásához elengedhetetlen. Például klasszikus kamarai feladatok teljesítése kapcsán a területi kamarák közfeladatot ellátó rendeltetésüknek éppen azon tulajdonságuknál fogva képesek megfelelni, hogy az adott terület gazdaságának egészét reprezentálják. Az átfogó képviselet teszi hitelessé őket, amikor a vállalkozói szféra szószólójaként jelennek meg, illetve nyilvánulnak meg. A közigazgatástól átvett közhatalmi feladatok ellátása sem valósulhatna meg az önkéntesség keretein belül, hiszen ez a tagok uralmát jelentené az ítélkezésben a kívülmaradók felett. A nemzetközi, főleg német, osztrák tapasztalatok szerint egy átalakulóban lévő gazdaság fejlődését, a piaci önkormányzat rendszerének kiformálódását, a kereskedelmi információ áramlását, a nemzetközi kapcsolatrendszer kiépülését csak a teljes reprezentativitást biztosító tagsági modell szolgálhatja kellő hatékonysággal. Mivel azonban a tagság az egész vállalkozói szférát érinti, a tagok száma nagyon sok - és ez a létszám csak növekszik -, véleményem szerint egy méltányosabb kamarai tagdíjjal elérhető lenne a kitűzött cél.
(18.30)
A törvényi passzus részletesen rendelkezik arról, hogy milyen feladatokat látnak el a kamarák, és milyen szolgáltatást nyújtanak a tagjaik számára a magas kamarai tagdíj ellenszolgáltatásaként. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a tagok valójában nincsenek megelégedve ezen szolgáltatásokkal, vagy olyan segítségnyújtás áll a rendelkezésükre, melyekre egyáltalán nincs szükségük vagy ha ténylegesen kapnak is valamiféle segítséget, ahhoz csak plusz díjak ellenében juthatnak hozzá. Nem véletlen tehát, hogy a tagok ilyen szolgáltatásokat tapasztalván teljesen elbizonytalanodnak, a kilépés lehetőségét keresik, a tagdíj nem fizetését fontolgatják, illetve a fennálló helyzetet semmi esetre sem tekintik mellérendeltségi, egyenrangú kapcsolatnak, sokkal inkább egy hierarchikus viszonynak, melyben a kötelező tagdíj egy újabb adónemnek számít.
Az még inkább rontja a helyzetet, hogy a tagok nem látják, hova és mire megy el a tagdíjként befizetett pénzük - legalábbis ma még nem látják. Célszerű lenne tehát majd a mérleg másik oldalával is foglalkoznunk, és ha az ottani problémák rendeződnek, talán a tagok is megbékélnek, és a jövőre nézve könnyedebb hangvételű lesz egy-egy küldöttgyűlés.
Mint említettem, a gazdasági kamarák küldöttgyűlésein többször elhangzott, hogy a módosítást szükségszerű finomítani - lehetőség szerint módosításokkal -, amiről képviselőtársam, Gombos András már szólt. Hogy milyen módosításokra gondoltak, arra példa az az igény, hogy itt az előbb említett kamarai tagdíjat sokallják, hogy legalább az az adóból levonásra kerüljön. A kamarai tagság jó része adó jellegű kötelezettségnek tartja a kamarai tagdíjat, s ezért igen erős az az igény, hogy levonható - legalábbis egy részben - legyen. Ezt az új adótörvény rögzíti, és remélhető, hogy ezt tovább is fogja majd fejleszteni.
Fontos a módosítás azon része is, amely arról rendelkezik, hogy a közigazgatási jellegű tevékenységeket a munkaszervezetekhez telepíti a törvény; az országos kamarák viszont nem vállalhatnak fel olyan igazgatási feladatokat, amelyeket csak a területi kamarák hajtanak végre. A tervezet viszont nagyobb teret ad az üzleti forgalom biztonságának, a piaci magatartás tisztességének a megteremtésére, mert a polgári jogi igény érvényesítése érdekében perindítási jogosítványt ad - például a jelentős hátrányokozás ténye megköveteli a perindítás lehetőségének biztosítását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én, mint említettem, elsősorban arról kívántam szólni, ami a módosítással, illetve a tervezettel kapcsolatban elhangzott a kamarák küldöttgyűlésein. Mindezek ellenére a Szabad Demokraták Szövetsége alkalmasnak tartja, és elfogadásra ajánlja a tervezetet.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
