DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kormány beterjesztette az 1994. évi XVI. törvényt, a gazdasági kamarákról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, akkor egy nagyon fontos lépést tett annak érdekében, hogy a szakmai, gazdasági önkormányzatiság javuljon, és elinduljon egy olyan eurokonform úton, amely eurokonform technika lehetővé teszi azt, hogy a gazdasági vállalkozások, az egész gazdasági élet civil ellenőrzése, civil önkormányzatisága, önkormányozhatósága megvalósuljon.
(18.00)
Az eredeti törvényt 1994-ben, az előző parlament utolsó hónapjában fogadta el az Országgyűlés meglehetősen nagy egyetértéssel. Nagyon helyesen döntött abban a dilemmában, hogy egy angolszász típusú gazdasági társasági kamarákról szóló törvényt vagy egy német típusú gazdasági kamarákról szóló törvényt és szabályozást vezessen be. Döntött a német típusú mellett, amikor is három gazdasági kamarát hozott létre, jelesül az ipari és kereskedelmi kamarát, a kézműves kamarát és az agrárkamarát.
Az egyetértés ellenére is, úgy gondolom, néhány olyan hiba csúszott a törvényalkotásba, amit mindenféleképpen az élet által igazoltan is szükséges korrigálni és javítani. A legfontosabbak közül az egyik az, hogy a három kamara között az eredeti törvény diszkriminált, mert az ipari és kereskedelmi kamaránál, a kézműves kamaránál a kötelező tagsággal vertikálisan biztosította a gazdasági önkormányozhatóságot, míg az agrárkamara esetében csak horizontálisan biztosította ezt az önkormányzatiságot.
A gazdasági kamaráknak ezen túlmenően nagyon fontos más feladataik is vannak, és ez a törvényjavaslat próbálja helyre tenni és felruházni olyan államigazgatási, közigazgatási feladatokkal is a kamarákat, ami - úgy gondolom - mindenféleképpen szükségeltetik.
Az előbbiekben említett negatívumot, a diszkriminációt próbálja oldani a 4. §-ban a törvényjavaslat azzal, hogy választhatóságot tesz lehetővé, de ugyanakkor mellé teszi azt a féket is, hogy a kamarák közötti választhatóságot, tehát a váltást ötévenként teszi lehetővé.
Ugyanakkor nagyon fontos ennél a pontnál megemlítenem azt, hogy bizonyos mértékig a törvényjavaslat nem rendez egy olyan kérdést, amely a köztartozások kérdése. Tehát mód és lehetőség lenne a törvényjavaslat ilyetén való elfogadása esetén arra, hogy köztartozások megfizetése nélkül, kvázi kibújva ezeknek a kötelezettségeknek a megfizetése alól, valaki másik kamarába lépjen át akár ötévenként is. Ezért a képviselőtársaimmal olyan módosító indítványt terjesztünk be, amely ezt valamilyen módon kezelni próbálja.
Ugyanakkor van egy másik kérdés is, amely szintén felvetődött a gyakorlati életben, mert hiszen nagyon sok olyan gazdasági társaság, nagyon sok olyan vállalkozás van az országban, amely nem tiszta profilú tevékenységet folytat, tehát nem lehet pontosan eldönteni azt, hogy csak ebben a kamarában vagy csak abban a kamarában egy illetékes tevékenység alapján legyen tag az illető gazdasági társaság vagy vállalkozás; hanem bizony nagyon sok esetben keverednek a tevékenységek, és lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy adott esetben akár két kamarának is tagja legyen egy gazdasági társaság a tevékenységének arányában. Ennek érdekében szintén módosító indítványt nyújtottunk be képviselőtársaimmal, és próbáljuk kezelni azt a kérdést, hogy adott esetben, ha, mondjuk, egy gazdasági társaság két kamarának is tagja, mert az érdekei úgy diktálják - hiszen választhat, mert van ilyen lehetősége -, akkor ebben az esetben a kamarai tagdíj megosztását is az árbevétel arányában lehessen megosztani és szabályozni. Remélem, hogy a parlament és a kormány is befogadja ezeket a módosító indítványokat.
Nagyon fontos az a kérdés, hogy gazdasági kamaráknak lehetőségük van arra, hogy adott esetben akár összeolvadjanak, adott esetben megszűnjenek, és ilyen esetben felvetődik a jogutódlás kérdése. A törvényjavaslat nagyon helyesen kezeli ezt a kérdést, mert nem a kamarai tagokkal megy a jogutódlás, tehát ha például az agrárkamara megszűnése esetén a tagok, mondjuk, belépnének az ipari és kereskedelmi kamarába ötéves fék mellett, akkor nem a tagok a jogutódok, hanem az országos kamara a jogutód, tehát megmarad az adott ágazaton belüli felelősség, kötelezettség és természetesen a lehetőség is arra, hogy éljen az adott kamara azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel rendelkezik.
Szintén nagyon fontos és régóta szorgalmazott - ez elsősorban a kézműves kamaránál jön számításba - a céhesedés elősegítése, ami mindenféleképpen kívánatos volna, és ennek a céhesedésnek az elősegítését szolgálja az, hogy a kamaránál lesz a mestervizsgáztatás helye. Ez nagyon fontos lépés. Ugyanakkor szeretnék rámutatni arra, hogy nagyon sok helyen tévhit és téveszmék terjedtek el az országban, amikor is nagyon sokan úgy gondolják, ez azt jelenti, hogy a mestervizsgára való felkészítés is kizárólag a kamara jogosítványa lesz. Ez csak egy választható lehetőség, mások is felkészíthetnek mestervizsgára jelentkezőket, de a mestervizsgáztatás a kamara jogosítványa lesz. Úgy gondolom, ez szintén nagyon fontos jogosítványa lesz nemcsak a kézműves kamarának, hanem a többi kamarának is.
A 7. § egy nagyon fontos kérdést is kezelni próbál, nevezetesen azt, hogy a különböző állami pénzalapok - a központi pénzalapok és a költségvetés különböző sorain megjelenő pénzalapok - elosztásához szükséges programok kiépítésében, megvalósításában és ezeknek a döntéseknek az előkészítésében a kamaráknak nagyon komoly lehetőségük van. Úgy gondolom, ez is nagyon fontos ebben a törvényjavaslatban.
Szintén a fontosságára szeretnék rámutatni a 8. §-nál, amikor a kamaráknak olyan jogosítványai és lehetőségei lesznek - és nagyon remélem, ezzel a lehetőséggel és jogosítvánnyal élni fognak -, hogy a fogyasztók érdekeiben a kamarai tagokkal szemben akár bírósági úton is nagyon szigorúan felléphetnek. Úgy gondolom, mindannyiunk számára, akik fogyasztók vagyunk, egy nagyon fontos lépés lesz.
Ezen túlmenően nagyon fontos lépés, hogy különböző jogosítványok, bizonyítványok kiadását a kamarák fogják végezni az elkövetkezendő időben, és ezeknek a jogosítványoknak a telepítését próbáltuk képviselőtársaimmal módosítani és pontosabban meghatározni, mert egy picit félreérthető ez a javaslat.
A 9. § elsősorban a már több - előbb emlegetett - negatív diszkriminációban részesült agrárkamaráról szól, és úgy gondolom, nagyon fontos az a felhatalmazás, amely az agrárkamaránál meg fog jelenni, nevezetesen a szaktanácsadó hálózat működtetése, a szaktanácsadók nyilvántartása. Itt szeretném elmondani azt, nagyon remélem, az agrárkamara élni fog azzal a lehetőséggel, hogy ez a tevékenység nemcsak abból fog állni, hogy a különböző szaktanácsadóknak, illetve szaktanácsadó szervezeteknek a nyilvántartását végzi, hanem saját maga is tevőlegesen részt vesz abban, hogy a szaktanácsadó hálózat megfelelően épüljön ki, és a szaktanácsadó hálózat működni tudjon.
Nagyon sok nyugati példát lehetne felsorolni, amikor a kamara - akár Franciaországot, akár Amerikát vesszük példaként - igenis felvállalja azt, hogy a szaktanácsadás szervezésén túlmenően a szaktanácsadásba beleérti azt is, hogy egy adott területnek például a különböző technológiai rendszereit a saját bemutató telepén bemutatja tagjainak, és próbálja elősegíteni, biztosítani azt a lehetőséget számukra, hogy a döntéseiknél megfelelő informáltsághoz, személyes tapasztalathoz jussanak. Úgy gondolom, ez nagyon fontos jogosítvány, és a kamaráknak - megítélésem szerint - ezzel igenis nagyon élni kell.
Viszont van egy olyan, az élet által hozott szituáció az agrárkamaránál, amely - úgy gondolom - nemkívánatos jelenség; nevezetesen a gazdajegyzői hálózat, amely kívánatos és szükség van rá, de a gazdajegyzők körében megjelent az az igény és az a törekvés, hogy a kamarák tisztségviselői legyenek ugyanakkor, amikor ők az alkalmazottai is annak az agrárkamarának. Úgy gondolom, ezt mindenképpen tisztázni kell, és szét kell választani az alkalmazotti viszonyt a tisztségviselői viszonytól, és ezért módosító indítványunkkal képviselőtársaimmal ebben a kérdésben próbálunk előrelépni.
(18.10)
Úgy gondolom, érdemes azért megemlíteni - bár csak egy-két mondatban - azt, hogy a különböző kamarai titkári tisztségviselők, így a titkári funkciók esetében az előző törvénnyel szemben egy lényegesen szélesebb merítési lehetőséget biztosít akkor, amikor felsorolja azokat a képesítési kellékeket és jogosítványokat, amelyek alapján valaki kamarai titkár lehet.
Nagyon sok vitára adott alkalmat, és jelenleg sem tisztázott az, hogy milyen legyen a tagdíj. A tagdíj kérdése úgy a tagok részéről, mint a kamara részéről is általában vitatott. A törvénymódosításban az szerepel, hogy a helyi adók mértékének 25 százalékáig lehessen a kamrai tagdíjat megállapítani, ennek a maximuma 10 millió forint legyen, ugyanakkor minimáltagdíjról nem rendelkezik a törvényjavaslat. Képviselőtársaimmal igyekeztünk egy olyan módosító indítványt kimunkálni, amely próbálja kezelni ezt a kérdést, és megmaradtunk a 25 százalékos maximált határnál, megmaradtunk a 10 millió forintos maximális tagdíjnál ugyanakkor a minimáltagdíjat javaslatunk szerint háromezer forintban volna célszerű meghatározni. Úgy gondoljuk, a kamarák működése szempontjából is fontos az, hogy minimál tagdíj legyen, de érzelmi motíváció szempontjából is lényeges kérdés az, hogy talán az ingyen kapott kamarai tagság - mert van ilyen törekvés, és voltak ilyen példák - nem mindig szerencsés dolog, és talán akkor érzik sajátjuknak a tagok a kamarát, ha egy minimáltagdíjat megállapítunk. Ugyanakkor szeretném ismételten hangsúlyozni és hozzátenni azt, hogy ez a rendszer csak akkor működik, tehát akkor fogják sajátjuknak érezni a tagok a kamarát, ha a kamara azokat a szolgáltatásokat, azokat az előnyöket biztosítja a kamarai tagok számára, amelyekre felhatalmazást kap.
Végezetül szeretnék egy olyan momentumról beszélni, amely a 17. §-ban nyert megfogalmazást, ami tulajdonképpen az egyéni vállalkozók egyablakos rendszerét jelenti. Az egyablakos rendszer azt jelenti, hogy a kamarák veszik át az egyéni vállalkozók nyilvántartásának és kezelésének a kérdését, tehát a kamaráknál kell bejelentkezni, és itt kell kiváltani az egyéni vállalkozói igazolványokat, és az itt történt bejelentkezés alapján a kamarák fogják kvázi hivatalból az adószámot és a társadalombiztosítási számot biztosítani, és amennyiben a jelentkező kéri, akkor a KSH-számot is a kamarák fogják természetesen számára beszerezni. Tehát nem kell a vállalkozóknak 4-5 hivatalt felkeresni azért, hogy ők egyéni vállalkozókká váljanak.
Ugyanakkor egy másik törvény - amiről itt most szeretnék megemlékezni -, a '90. évi V. törvény az egyéni vállalkozásokról szól, és ennek a módosításával összefügg a kamarai törvényjavaslat is, ebben az irányban nagyon jelentős elmozdulást jelent, mert hiszen az egyéni vállalkozói igazolványokat a törvényjavaslat értelmében 1998. január 1-jétől a gazdasági kamarák adják ki, és a gazdasági kamaráknak a jegyzők az eddigi egyéni vállalkozói igazolványokról, egyéni vállalkozásokról vezetett nyilvántartásaikat át kell hogy adják. Ez szintén nagyon fontos előrelépés abból a szempontból, hogy a kamarák az elmúlt időszakban keresték azokat a gazdasági vállalkozókat és vállalkozások, akik, amelyek feltételezhetően tagjaik kellettek volna legyenek, és nem biztos, hogy mindig sikerült egymásra találniuk. Úgy gondolom, ennek a körnek a rövidre zárása ebben a kérdésben mindenféleképpen szerencsés lesz, és azokat az anomáliákat, amelyek a gyakorlati életben tapasztalhatók voltak, a különböző megkerülési technikákat próbálja szűkíteni. Ugyanakkor természetesen a tag felderítése is lényegesen pontosabb lesz, és a regisztráció is pontosabb lesz.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a Szabad Demokraták Szövetsége mind a két törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartja, részt vesz azoknak a módosító indítványoknak a kimunkálásában, amelyekkel hitünk szerint jobbá és használhatóbbá tudjuk tenni ezt a törvényt, és ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadását szeretnénk kérni a tisztelt Háztól, és összességében ezután mindkét javaslatot javasoljuk elfogadásra a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
