PÁLFY ISTVÁN
PÁLFY ISTVÁN
PÁLFY ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű helyzetben vagyok, alaposan lerövidíthetem a hozzászólásomat, hiszen Gombos képviselőtársam olyan részletesen szólt erről a kérdéskörről, hogy igazán nem kell ismétlésekbe bocsátkozni. Megjegyzem, a magam részéről az elhangzottakkal egyetértek.
Úgy gondolom, néhány általánosságot és a vállalkozók közérzetét befolyásoló, ma is befolyásoló kérdésről azonban szólnom kell. Ismert, hogy a magyar parlament 1994-ben döntött úgy - és döntését az az évi XVI. törvénybe foglalta -, hogy a magyar vállalkozók kötelező tagság alapján valamely, a törvény által meghatározott gazdasági kamara, az ipari-kereskedelmi, a kézműves vagy az agrárkamara tagjaivá lesznek. Természetesen a törvény hatálybalépését követően. Ez részben megtörtént, és aláhúzom, hogy részben történt meg, hiszen ma is sokan kívül maradnak - különösen az egyéni vállalkozók - a kamarákon.
A nagy többséggel meghozott döntés azóta számos vita forrása volt. A német rendszer adaptálása csak részben sikerült, a végrehajtás sok akadályba ütközött és ma is ütközik. Viták voltak és vannak az egyes kamarák, a kamarák és az érdekképviseletek, de a kamarák és a kormány között is. A vitákról és a vitatott kérdésekről kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim egyaránt szóltak.
Szeretném kiemelni, hogy az előttem szólók sem kérdőjelezték meg, és magam is támogatom a kötelező kamarai rendszert, illetve a kötelező tagságot. Úgy vélem, nem vitatható, hogy a két törvényre, amelyek most előttünk vannak, a T/4935. és a T/4938. számon benyújtott törvényjavaslatokra igen nagy szükség van, és módosító javaslatokkal jobbított változatuk elfogadása segítheti a jelenleg vitathatatlanul zavaros kép tisztulását.
Képviselőtársaim a vita első szakaszában szóltak azokról a fontos kérdésekről, amelyek megoldásában az említett törvényjavaslatok előrelépést hozhatnak.
Véleményem szerint azonban a javaslatok, illetve elfogadásuk sem oldják meg igazán a problémákat, nem hoznak teljes sikert.
Engedjék meg, hogy megállapításomat egy, az eddigiektől eltérő nézőpontból támasszam alá. Neves egyetemi professzor jellemzi úgy az állam és a polgár viszonyát, hogy az alapvetően kétféle lehet, illetve pontosabban kétféle mentalitás tapasztalható e viszonyban a polgár részéről. Nevezetesen: megélheti e viszonyt a polgár adózóként, ez esetben attitűdje boldogtalanságot, érzékenységet, kiszolgáltatottságot, sérülékenységet tükröz. Lehetne ennek a viszonynak a megélése úgynevezett hitelt kérő állampolgári attitűd is, amikor a polgár önértékelése az objektív körülményektől motiváltan valóságos helyzeténél pozitívabb, magáról jó képet mutat, mert különben esélytelen lenne az egyébként képletes hitel felvételére. Nos, tisztelt képviselőtársaim, önökre bízom, melyik attitűdöt tartják jellemzőnek a magyar vállalkozók nagyobbik részére. Véleményem szerint a kisvállalkozók - és én őket ismerem jobban -, a kézműves kamara tagjai bizony az adózó állampolgár érzését élik át nap mint nap és évről évre. Naponta megtapasztalható, hogy a vázoltak szerint élnek, boronganak és panaszkodnak, de az is tetten érhető, hogy különböző technikákat alkalmaznak esetleges, az átlagosnál jobb helyzetük vagy elégedettségük eltitkolására.
(18.20)
Ez a magatartásforma lassan jellemzőjévé válik a vállalkozói szektornak, mintegy természetes védekezési mechanizmusként működve a különböző meglévő vagy várható, feltételezhető teherrel, elvonással, elvárással szemben. Azt gondolom, hogy ez így nincs jól. Törvényalkotói felelősség is az állampolgári mentalitás pozitív irányú befolyásolása. Csak így várható el a bizalom a kormányzati, a parlamenti munka irányában egyaránt, és mi tagadás, erre szükség is van. Azt gondolom, a jelen kormányzat és parlament ez irányban munkálkodik, és ezt szolgálják az előttünk lévő törvényjavaslatok is. Igaz, kényszer szülte okokból kicsiket léphetünk; példaként hozhatom fel az előző ülésen elfogadott, a kamarai tagdíj adóból történő leírhatóságának kérdését, de ezek a kicsi lépések is fontosak, az a fontos, hogy ezeket határozottan kell megtenni. Számos ilyen lépést tartalmaz az előttünk fekvő két törvényjavaslat, de bízom benne, tovább bővül ezek köre a beadott módosításokkal is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről azért értek egyet a két törvény módosításának javaslataival, mert azok szükségesek. A csalódottság, a magárahagyatottság, a pesszimizmus érzése jelen van a vállalkozók egy jelentős rétegében és a kamarák testületeiben, de apparátusaikban is. Ilyen érzéssel nehéz kockázatot vállalva fejleszteni, vállalkozást bővíteni, piacot szervezni, jó megélhetést biztosítani a saját család és az alkalmazotti kör számára egyaránt. A vállalkozók e törvények elfogadásával kell hogy érezzék a kormányzat, az állam segítő szándékát, mert ezt kivetítve lehetnek pozitív hatással a társadalmi közérzetre.
Az előttem szólók felsorolták a törvényjavaslatban megszavazásra ajánlott és várhatóan pozitív hatást kiváltó tételeket, szóltak azokról a módosító javaslatokról is, amelyekkel ezt kívánjuk segíteni. A magam részéről ezekkel egyetértek. Fontosnak tartom azokat a módosító javaslatokat, amelyek teljesebbé tehetik a vállalkozói kamarai közérzet javulását; így a minimáltagdíj tisztázását, a tagkör világosabb elhatárolhatóságát, a törvényességet sértő vállalkozói magatartás határozott szankcionálását. Nem tartható fenn a tagcsábítás lehetősége, de a kamarán kívül maradás megtűrése sem. A jelzett kérdések törvényi megválaszolása hozzájárul a jogbiztonság javulásához is.
Végezetül jelezni szeretném: Tardos Márton úr világosan megfogalmazott képletével, miszerint olyan időszakban, amikor a vállalkozások struktúrája ismeretlen és állandóan változik, kevés az információ - vagy azok nem valósak -, akkor a társadalom és a gazdaság együttműködésében zavarok tapasztalhatók. Ezzel teljes egészében egyetértek. Számomra ez a képlet azt is jelenti - amint Tokár István képviselőtársam fogalmazta -, hogy a kormány, a gazdasági kabinet, illetve a kamarák kapcsolatának törvényben rögzítetten is működnie kell, hiszen várhatóan újabb és újabb módosításokra, finomításokra és szabályozásokra lesz szükség a jövőben is e területen.
A most előterjesztett törvénymódosítások több témában komoly előrelépést jelentenek, ugyanakkor számos kérdés most sem kerül megnyugtatóan megválaszolásra. A kamarai jogosítványok és kötelezettségek összhangja, a finanszírozás megteremtése, a működés biztonsága további és mihamarabbi intézkedéseket igényel, hogy a társadalmi elfogadottság és hasznosság a törvényben megjelölteknek megfelelően alakuljon.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
