DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjenek meg néhány elvi jellegű megjegyzést az embrióadományozás kapcsán, noha tudom, hogy ez a részletes vita, de vonatkoznak erre megfelelő módosító indítványok. Az embrió semmiképpen nem tárgy, amit adományozni lehet. Nagyon kérem, hogy próbálják meg a módosító indítványok során ezt a szempontot érvényesíteni. Legalább annyi embert érint, mint ahányan vannak azok, akik nem tudják elfogadni a vérátömlesztést mint gyakorlati beavatkozást.
Különösen fölhívnám a figyelmet arra a módosító indítványomra, amely azt mondja, hogy egy adott in vitro, tehát mesterséges körülmények között lezajló megtermékenyítés, illetve fogamzás esetén annyi petesejtet lehessen megtermékenyíteni, amennyit be is ültetnek az anyába. Itt sokan nem tudják, hogy általában többet ültetnek be. Ez a valóságban is így történik. Természetes körülmények között is nagyon gyakran két-három embrió indul fejlődésnek, és - a természetes szelekció működik - ebből többnyire csak egyedül szoktunk megszületni. De mesterséges körülmények között az anyaméhben történő pusztulások száma valószínűsége nagyobb, ezért többet szoktak beültetni.
Az a helyzet viszont, hogy 4-5-8-10 petesejtet indítanak el a fejlődés útján, és valaki kívülről meghatározza, hogy melyiket érdemes beültetni, ez egyrészt tudományosan sem megalapozott, másrészt nagyon súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyeket nem tud a parlament megoldani, mert nem tudunk arról dönteni törvényi szinten, hogy az emberi élet mikor kezdődik. Erről többnyire vallási nézetek szólnak, bár biológiailag nagyon sok minden szól amellett, hogy a megtermékenyítés pillanatától. Hiszen akkor dől el - végül is most nem katolikusként beszélek, hanem csak biológusként vagy orvosként - az a genetikai konstelláció, ami aztán később nem változik az élet folyamán, és innentől fogva nem nagyon van irreverzíbilis, valamilyen töréspont, amit jobban lehetne az élet keletkezéséhez kötni.
Gyakorlatibb és egész más, amit még ezen vitaszakasz kapcsán el szeretnék mondani. Mészáros képviselőtársamnak, azt hiszem, igaza van, amikor ez a fölsorolás azt mondja, hogy itt lehet kötelező. De egyre vigyázni kell: ha például a család nem kéri a boncolás mellőzését, attól még lehessen a boncolást mellőzni. Ha pedig csak az a változás történne, akkor az úgy szólna, hogy ha ezek megvannak, akkor kötelező. S akkor egy bizonytalanság marad, ha nincsenek meg... - tudom, hogy persze amit a törvény nem tilt, azt megengedi, de ezt a részt egy kicsit jobban ki kell fejteni.
Én néhány módosító indítványban próbáltam az élethez jobban közelíteni. Például olyan megjegyzések, hogy aki dönt, aki engedélyezi a boncolás mellőzését, az az intézmény vezetője. Ez nem biztos, hogy helyénvaló. Jobb lenne, ha a patológusnak, méghozzá az ügyben eljáró illetékes patológusnak, kórboncnoknak lenne meg a döntési jogosítványa. Egy nagyon csúnya ötlet - nem akarom egyik orvoskollégámat sem bántani -, de tudjuk Parkinson óta, hogy amit el lehet követni, azt előbb-utóbb el is követik; ha egy sebészi munkát végző kórházigazgató elmellőztetheti a kórboncnok véleménye ellenére a boncolást, ez rossz dolog, érdemes lenne erősíteni azokat a jogosítványokat, amelyek a patológus kezébe teszik le a döntést.
Kérem miniszter urat - azt hiszem, a törvény szellemével egyetlen módosító indítványom nem áll szemben, beleilleszkedik -, hogy a boncolással kapcsolatos módosító indítványokat lehetőség szerint próbálja meg az előterjesztő támogatni. Ezeket egyeztettem a szakma prominens képviselőivel, és általában támogatásra találtak. Úgyhogy ezt ajánlom szíves figyelmébe.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
