DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitájának lezárása előtt nagyon nehéz már olyan körülményekre felhívni a tisztelt Ház figyelmét, ami eddig legalább érintőlegesen ne hangzott volna már el.
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ennek ellenére a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjából a témában második megszólalóként szeretnék röviden utalni néhány olyan kérdésre, amely talán alkalmas lehet arra, hogy az előterjesztőket abba az irányba befolyásolja, hogy jobb lenne olyan törvényt alkotni a fogyasztók védelméről - és ennek a polgári törvénykönyvben megjelenő módosításait is megfogalmazni -, amelyik hosszabb távon maradhatna hatályban.
Sajnos, az utóbbi években a parlament kampányszerű jogalkotásában nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy az európai uniós jogharmonizációs elvek megkövetelik az ilyen és ilyen szabályok törvénybe iktatását. Ha röviden kérdezzük, hogy szükség van-e ma arra, hogy Magyarországon a fogyasztók védelme hatékonyabban jelenjen meg, azt hiszem, közülünk nagyon kevesen lennének, akik azt állítanák, hogy nincs erre szükség.
Egyetlenegy probléma van csak ezek után - a kérdés eldöntése után -, hogy e törvényjavaslat elfogadása után fog-e lényegesen változni a helyzet. Akár két oldalról is megközelíthetjük. Egyrészt a gyártók és a forgalmazók oldaláról, másrészt pedig a fogyasztók oldaláról. Alkalmas lesz-e tehát ez a törvény arra, hogy a gyártókat jobb, pontosabb, precízebb munkára ösztönözze, a forgalmazókat arra, hogy minél kevesebbszer forduljon elő az, hogy a vásárlójuk tévedésbe kerüljön az áruk minőségét, mennyiségét, használhatóságát illetően; de nézhetjük a fogyasztó oldaláról is. Mert szép dolog az, hogy a törvény utal arra, hogy a NAT részévé kell tenni a fogyasztók oktatását, de kérdezem én, hogy ha majd elkezdik a NAT-ot oktatni, akkor akik jelenleg az általános iskola keretében ezzel ismerkednek, mikor fognak ők annyian és olyan mértékben ez alapján felkészülni, hogy öntudatos, a jogaikat ismerő fogyasztóként jelenjenek meg a közéletben.
Mindenképpen azt kell tehát mondani, hogy a téma megoldása érdekében nem feltétlenül ez és az így megfogalmazott törvényjavaslat, és nem ennek az 1998. január 1-jén történő hatályba léptetése a megoldás.
Már a bevezetőmben utaltam arra, hogy az általános vita vége felé járunk, és ez alkalmas arra is, hogy átnézzük: hogy néznek ki a törvényjavaslathoz eddig benyújtott módosító indítványok. Nem tudom, hogy az előterjesztők kézbe vették-e már azt a csomagot, és ha csak ellenzéki képviselők részéről jelent volna meg nagy számú módosító indítvány a törvényjavaslatokhoz, akkor azt mondanám, hogy ez természetes dolog, mert egy ellenzéki képviselőnek parlamenti feladata az, hogy bebizonyítsa: a kormány által előterjesztett törvényjavaslathoz neki szakmailag más, netán jobb javaslatai vannak. De akkor, amikor kormánypárti képviselők - mindkét kormánypárt padsorában - az egész javaslat rendszerét érintő módosítványcsomagokkal jönnek elő, akkor azt kell mondani, hogy nem biztos, hogy az előterjesztő megfelelően konzultált azokkal, akik a törvényjavaslat alakításában óriási szerepet fognak majd vállalni.
Néhány gondolatot azokról az aggályokról, amelyek már korábban megfogalmazódtak: egy új intézményrendszer bevezetése nemcsak akkor fog jól működni, ha az intézményrendszer működésének szervezeti keretei, eljárási rendje korrektül került meghatározásra, hanem ehhez a jó működéshez feltétlenül szükség volna arra is, hogy korrektül határozza meg a törvényjavaslat a működéséhez szükséges anyagi forrásokat. Úgy érzem, hogy ez elmarad, ezzel adós a törvényjavaslat, mert amire itt utalás történik, az egyáltalán nem alkalmas a működés anyagi feltételeinek biztosítására.
Itt szeretném megemlíteni azt, hogy a fogyasztóvédelemnek olyan hármas pilléren kellene nyugodnia, amely együtt határozza meg az állami, az önkormányzati és a civil szféra fogyasztóvédelmi feladatait. Az állami szféra feladatait és az annak érvényesítéséhez szükséges lehetőségeket viszonylag kimerítően és jól tartalmazza a törvényjavaslat, ugyanakkor ez nem mondható el az önkormányzatok tekintetében, és még kevésbé mondható el a civil szféra fogyasztóvédelmi érdekegyeztető feladataira vonatkozóan.
Több képviselőtársam utalt már a vita korábbi szakaszában arra, hogy bizonyos módosító indítványokkal esetleg ki lehetne javítani ezeket a hibákat, és képviselőcsoportonként jelezték azt is, hogy amennyiben a parlamenti többség az adott képviselőcsoport módosító indítványait elfogadja, akkor ez a törvényjavaslat akár támogatható is lenne.
(19.10)
Szeretném jelezni: utalnék még egyszer arra, hogy ha az eddig benyújtott módosító indítványok ismeretében, azokon a területeken, ahol a törvényjavaslat eredeti szövegéhez képest a szükséges változtatásokat a parlament a módosító javaslatok elfogadásával megejtené, akkor az egész javaslat, illetve az elfogadott törvény koherenciája, a törvény szerkezete sérülhetne, ami megint csak nem lenne a gyakorlatban való alkalmazhatóság szempontjából egy jó dolog.
Befejezésül éppen ezért azt szeretném kérni - és valóban ne vegyék egy ellenzéki képviselő kukacoskodásának, hanem csak egyszerűen azon aggály kifejtésének -, hogy a törvényjavaslat így, ebben a formában történő elfogadása biztos, hogy nem fogja azt a célt szolgálni, amiért az előterjesztése megtörtént. Nem feltétlenül szükséges nekünk a kétezer-valamikor bekövetkező EU-s csatlakozásunk feltételeként ezt a törvényt így 1998. január 1-jével hatályba léptetni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
