BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt önkormányzati és rendészeti kabinetje áttanulmányozta a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól, a személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói szakmai kamaráról szóló törvénytervezetet.
Mint ahogy a beterjesztett törvénytervezet preambulumában olvasható, e törvénytervezet célja a közrend, a közbiztonság javítása, és ezek részeként a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében erősítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a társadalom számára e szolgáltatásokat igénybe vevők, illetve az e szolgáltatások gyakorlása során érintett személyekhez fűződő jogai, vagyoni érdekei sérthetetlenségére irányuló igények érvényesítéséhez.
Tisztelt Ház! Bár az előttem szóló megnyugtatott, hogy e törvény nem ad felhatalmazást különböző eszközök alkalmazására, és számomra nagyon megnyugtató volt, hogy sokkolót nem alkalmazhatnak majd velem szemben - bár maroklőfegyver alkalmazására lehetőségük nyílik -, mégis úgy érzem, hogy e törvénytervezet sok vonatkozásban nem elégíti ki az e témakörben, e tárgykörben benyújtott törvények színvonalát, és további javításra, további pontosításra szorul.
Úgy gondolom, hogy a miniszter úr expozéjában szereplő megállapítás, miszerint e törvénytervezet e témakörben a jogalkotás végállomása, nem állja meg a helyét. Ha ez végállomás lenne, és ezzel egyirányú pályán jön a közbiztonság rohamos mértékű romlása - nemcsak a közérzet romlik, hanem azok a statisztikai mutatók is, amelyek e tárgykörben napvilágot láttak -, akkor nem beszélhetünk e témakörben jogalkotási végállomásról, hanem feltétlenül követnünk kell az állampolgárok és az egész állam, a Magyar Köztársaság igényeit a biztonsághoz, a személy- és vagyonvédelemhez, a közrendhez, a közbiztonsághoz, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozásához.
Úgy tűnik, hogy most válik valóban pregnánssá az államról és az állam szerepéről alkotott vélemény e nagyon fontos törvénytervezet elemzése során is. A véleményünk az, hogy az államnak a tulajdonviszonyok változása során sem szabad lemondania az állampolgárok alapvető érdekéről. A közrend, a vagyonvédelem, a személyi biztonság akkor sem szenvedhet csorbát, ha egyesek olcsó államról beszélnek. Mi szeretnénk, ha egy hatékony állam, a költségvetésben biztosított feltételekkel működő rendőrség és mindazon - a közrend és közbiztonság érdekében szolgálatot végző - szervek, közhatalmi szervek erősödéséről lehetne szó, amelyek meg tudnak felelni ezen elvárásoknak.
Az egyik indoklás során azt olvashattuk, hogy a magánnyomozói szakmai kamaráról szóló törvényjavaslat egy olyan jogszabályozási sorozat eleme, amely a gazdaság átalakulásából következik, illetve ehhez képest a gazdaság védelmét átalakító rendszerből. Úgy szólt az indokló, hogy arról van szó ugyanis, hogy a vagyon és a vagyonhoz kapcsoló jogosítványok a tulajdonost illetik, a vagyonhoz kapcsolódó jogosítványok, a vagyonnal történő rendelkezés, a vagyon gyümölcsöztetése és a vagyon védelme a tulajdonos feladata. Arról beszélt, hogy amennyiben privát magántulajdonba kerül a vagyon, ez a feladat természetesen a tulajdonosé, amely tulajdonos adott esetben nem az állam. Arról szólt, hogy ehhez képest az állam feladata, hogy a tulajdonost olyan helyzetbe hozza, amitől a tulajdonosi jogon és a kötelezettségen alapuló vagyonvédelmi feladatainak hatékonyan eleget tud tenni, és az ehhez szükséges szolgáltatások törvényes feltételeit biztosítja.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt tisztán látja azt a folyamatot, amelyről az önkormányzati és rendészeti bizottság többségi, illetve bizottsági előadója is beszélt, hogy 1997 márciusában a személy- és vagyonvédelmi területen összesen 7494 - ebből 1599 társas, 5580 egyéni - magánnyomozói engedély került kiadásra. A rendőrség felügyeli ezeket a szervezeteket. Az igazolványok visszavonására 523 esetben került sor, és összesen 800 esetben kellett szabálysértési eljárást kezdeményezni ezen vállalkozások tevékenységével kapcsolatban. Megállapítható tehát, hogy e területnek a szabályozása szükséges és fontos, az ilyen törvénytervezeti szintű szabályozás azonban - amelyben az állam ismételt területet ad át, és nemcsak a társas vállalkozások számára, hanem a kamarai keretek között a magánvállalkozók számára új szervezeti feltételeket is biztosít - nem lehet a társadalom igényét a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében, valamint a személy- és vagyonvédelmi dolgok tekintetében csak e kamarára, csak a társas vállalkozásokra, magánnyomozói tevékenységre szorítkozóan biztosítani.
Mi vitatjuk azt is, hogy a vagyoni viszonyok átrendezése során az állam kikerült az általános vagyonvédői szerepkörből. Nem értünk azzal egyet, hogy amíg a vagyon, a termelő vagyon többsége állami tulajdonban van, addig az állami tulajdonos - akár a rendőrség bevonásával is - védi a tulajdont, amint ez az állami tulajdonszerkezet kisebbségbe kerül, akkor az államnak mint fő tulajdonosnak már nem kell a tulajdonosok vagyonvédelmi feladatait teljes egészében mint általános vagyonvédő ellátnia. Mi ezzel vitatkozunk, és minden javaslatunkban - amely akár a költségvetésben, akár napirend előtt, akár interpellációban elhangzik a belügyminiszter úrhoz és a Belügyminisztériumhoz, a kormányhoz - szeretnénk, ha határozottabban a rendőrséget, a Belügyminisztériumot mint az általános vagyonvédő szerepét erősítenék.
(A jegyzői széket Póda Jenő helyett dr. Kiss Róbert foglalja el.)
Ezért ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban több kifogásunk van. Mi sem tartjuk megfelelőnek azt - mint ahogy ez az indoklásban is olvasható -, hogy a vagyonvédelem mértéke a vagyon mértékéhez, a vagyon nagyságrendjéhez igazodjék; hogy ez a tarthatatlan, erkölcsileg indokolhatatlan felfogás egy olyan új vagyonvédelmi rend bevezetését tegye lehetővé, amelyben az állam a vagyon nagyságához igazodó védelemben részesíti a tulajdonost, az államilag szervezett védelmi szolgáltatások révén. Ez a szabályozás, ellentétben a bizottság előtti indoklással is, lehetőséget ad arra, hogy a vagyon átalakulása során az állam e feladatait átadja más szervezeteknek.
Vitatkozunk azzal is, hogy ki fogja biztosítani azt, amit az előttem szóló képviselőtársam már említett, hogy korlátozza valaki ellenőrzési módszerrel a kapcsolati tőke hasznosításának lehetőségét; hogy a magánnyomozást folytatni kívánók korábbi hivatali kapcsolataikat ne használhassák fel a megbízásuk teljesítése érdekében; hogy a közhatalmi szervezet számára megismerhető adatokat kifürkészhessék, és ezt átadhassák. Sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt években, de azt látjuk, hogy ennek kiszűrésére sem a jelenlegi, sem a későbbi, sem a kamarai szervezeti formák között nincs lehetősége sem az államnak, sem a Belügyminisztériumnak, sem a rendőrségnek. Ezért ilyen irányba elvinni e törvénytervezet indoklását és egyes szakaszait, rendkívül kockázatos.
Egyetértünk azzal a megállapítással, amely az indokok között szól, hogy a rendkívül drágán, államköltségen kiképzett nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező szervezetek tagjai kilépése elé gátat szabjon, a tömeges pályaelhagyási törekvéseknek gátat vessen e szabályozás.
(16.30)
Csakhogy nem ezt a célt éri el a törvénytervezet, hanem éppen ellenkezőleg. Mi is kapcsolatba léptünk több olyan társasággal, kamarával, vagyonvédelmi és magánnyomozói vállalkozások, érdekszövetségek képviselőivel, akik elmondták a vita során, hogy szerintük a tervezet nincs összhangban több alapvető kérdésben a hatályos jogszabályokkal.
A szakmai kamara létrehozására vonatkozó szabály megítélésük szerint a gazdasági kamarákról szóló törvény rendelkezéseivel nincs összhangban és a tényleges helyzettel sem. Azt írják a vagyonvédelmi és magánnyomozói vállalkozások és érdekszövetségek képviselői, hogy a szakmai kamara tagsága az egyéni vállalkozók részvételével jön létre, és ha a társasvállalkozások nem lennének tagjai e kamaráknak, az súlyos ellentmondásokat hordozna magában. Ugyanis a vagyonvédelmi és magánnyomozási szolgáltatások döntő hányadát a társasvállalkozások végzik, ugyanakkor az egyéni vállalkozókat tömörítő kamara határozná meg a szakmai és az etikai követelményeket. Ezt nem tartjuk működőképes modellnek.
Megoldás lehetne az, hogy a gazdasági kamarán belül hoznának létre megfelelő szakosztályt, vagy ez a köztestület kapna olyan jogosítványokat a közfeladatok ellátására, vagy a szakmai kamarába kellene bevonni a társasvállalkozásokat és közülük azokat, amelyek csak e területen működnek, és ki kellene venni a gazdasági kamara kötelező tagság alól. És így tovább. Lehet folytatni azokat a változásokat, amelyek egy alkotmányosabb és más törvényekben már rögzített jogi szabályozáshoz jobban alkalmazkodnának.
Nemcsak arról van szó, hogy a szakmai kamara létrehozását a vagyonvédelmi nagy vállalkozások támadják, a kisebb szervezetek és a területi érdekszövetségek szükségesnek tartják, hanem teljes mértékben át kell tekinteni, hogy ezt a területet milyen kamarai szabályozással lehet a kívánt cél érdekébe állítani.
Vitatható az is, hogy a 2. § szerinti profilkényszer, azaz a társasági formában működő és a személyi és vagyonvédelem a magánnyomozás egyik tevékenységi köreként gyakorló társaságot nem lehet elzárni más tevékenységi körök törvényes felvételétől, tevékenységi körbe való bevételétől. Ez erősen megkérdőjelezhető nemcsak célszerűsége kapcsán, hanem törvényesség kapcsán is. A vállalkozó fogalma szerintünk azt jelenti, hogy mind az egyéni, mind a társasvállalkozás formájában a kamarai tagság között figyelembe kell venni.
Megítélésünk szerint keveredik a jogrendszer más elemeivel is e tervezet. A vállalkozás tagja, tulajdonosa helyenként alkalmazott, és helyenként a vezető tisztségviselő fogalma néha önkényesen használt, és átfedésekre, illetve hiányokra adhat a jogértelmezés kapcsán alapot.
Általában vitatott kérdés az is, hogy a közületi szervek rendészeti tevékenységéről szóló jogszabály módosítására adandó felhatalmazás milyen lehetőségeket biztosít a kormány, illetve a belügyminiszter úr számára. Többen úgy vélik, alkotmányba ütköző az is, hogy a nyomozó hatóságok tagjai szolgálati viszonyuk megszűnése után két évig foglalkozási tilalom alatt állnak, ugyanakkor e tervezet vagy más jogszabály nem zárja ki, hogy e szolgálati viszony fennállása alatt másodállásban végezte azt a tevékenységet, amelyet utána két évig nem végezhet. És így tovább. Lehet sorolni azokat a szabályozásokat és módosító indítvány-javaslatokat, amelyeket e témakörben az érdekvédelmi szervezetek, illetve a vagyonvédelmi és magánnyomozói vállalkozások, valamint a Fidesz-Magyar Polgári Párt önkormányzati és rendészeti kabinetje felsorolt.
Összefoglalóan véleményünk az, hogy a benyújtott törvénytervezet nem e jogalkotási témában végállomása, hanem igen erősen módosításra, pontosításra szorul, egy új törvénytervezet beadásáról szóló közbenső állomás, amelyet a parlamentnek nemcsak módosítani, hanem újra kell kezdeni. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
