KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltást megelőzően a magánnyomozást a jogszabályok tiltották, a személyi és vagyonvédelmet erőteljesen korlátozták. Ezek a tevékenységek ekkor még zömében állami monopóliumnak számítottak. Az akkori felfogás ugyanis a személyi és vagyonbiztonság megteremtését gyakorlatilag teljes mértékben rendőri feladatnak tekintette, ezen a pályán tehát nem tűrtek meg civileket.
A rendszerváltást követően, a piaci viszonyok térnyerésével megváltozott a helyzet. A nyomozási típusú információgyűjtéssel, valamint a személyi és vagyoni biztonságot garantáló egyes tevékenységekkel kapcsolatban is az az igény jelent meg, hogy ellátásukat az állam ne sajátítsa ki, ne tekintse a maga előjogának. Ezek ugyanis piacképes szolgáltatások, amelyek iránt a bűnözés veszélyeinek növekedése, valamint a vagyoni differenciálódás közepette jelentős kereslet érzékelhető.
Ennek megfelelően a rendőrségről szóló, 1994-ben elfogadott törvényben az említett tevékenységek korszerű jogi környezetének kialakítása célként jelent meg. A rendőrségi törvény 100. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a hatályba lépését, vagyis 1994. október 1-jét követően e tárgyban törvényjavaslatot kell beterjeszteni az Országgyűléshez. A kodifikációs munka nehézségei miatt azonban a törvényjavaslat beterjesztésére csak most kerülhet sor. Ezt megelőzően mind a mai napig az 1995. szeptember 1-jén hatályba lépett kormányrendelet határozta, illetve határozza meg a vállalkozás körében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység átmeneti szabályait.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mindezek alapján a törvény megalkotásával egyrészt a jogbiztonság követelményének teszünk eleget, másrészt hívek vagyunk piaci elkötelezettségünkhöz is.
A törvényjavaslat elfogadásának azonban rendkívül fontos kriminálpolitikai céljai is vannak. Hosszabb ideje hangsúlyozzuk, hogy a közbiztonsági helyzet javítása kizárólag a bűnüldöző szervektől nem várható el, a bűnözés nemcsak a rendőrség ügye. Ennek a világ fejlett részéből származó tapasztalatok szerinti, akut problémának a féken tartásához minél több társadalmi, piaci szereplőt megmozgató fellépésre van szükség. Ebben a munkában bizonyosan van feladata a magánnyomozásnak, valamint a személy- és vagyonvédelemnek.
Ezek közül az utóbbi ugyanis nyilvánvalóan fontos része a bűnmegelőzésnek: a vagyoni értékek és az átlagosnál nagyobb biztonsági veszélynek kitett polgárok megfelelő biztosítása kétségkívül távolabb tartja céljuktól a bűnözőket. A magánnyomozás során pedig egy sor olyan információ merülhet fel, amelynek mind a bűnmegelőzés, mind a bűnüldözés szempontjából komoly jelentősége lehet. (Zaj.)
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek a tevékenységek is eszközök a polgárok kezében a bűnözéssel szembeni küzdelemben. Ezen a téren a privát szféra és az állam érdeke egybeesik, éppen ezért lehetővé kell tenni, hogy a polgárok kiegészítő jelleggel, piaci alapon is gondoskodhassanak a saját biztonságukról. Ez nem mentesíti, ugyanakkor sok vonatkozásban segíti az állami szerveket saját közbiztonsági feladataik ellátásában.
Amikor a törvényjavaslat meghatározza a jogi kereteket, mindenekelőtt azt a célt tartja szem előtt, hogy a magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi munkát ezzel üzletszerűen foglalkozó, megfelelő szakismerettel rendelkező és - ami nagyon fontos - megbízható személyek, illetve ilyen személyek cégei végezzék. A jogalkotási munka azért sem volt, és nem is lehetett zökkenőmentes, mert mindezek garantálása sokféle szempont összeegyeztethetőségét igényelte.
A törvénytervezet közigazgatási egyeztetése során és az érdekelt szakmai szervezetekkel történt konzultációkon elég komoly nézetkülönbségek merültek fel. Mindenekelőtt a megbízhatóság szükséges törvényi garanciái kapcsán tértek el a vélemények. Vitatottak voltak az előéletre vonatkozó speciális követelmények, a foglalkozási összeférhetetlenség, a tevékenységek profilkényszere, a magánnyomozó által megismerhető adatok köre és a legális tevékenységi módszerek, valamint a szakmai kamara létrehozásának gondolata. E kérdésekben végül megegyezés született.
A jogszabály-előkészítés során nyújtott munkáért szeretnék külön köszönetet mondani néhány civil szervezetnek, amelyek hasznos észrevételeikkel segítették munkánkat, így a Magyar Detektív Szövetségnek, a Biztonsági Nagyvállalkozások Szövetségének, a Magyar Biztonságvédelmi Egyesületnek, a SZEM Vagyonvédelmi Vállalkozók Országos Szövetségének, a VOSZ Vagyonvédelmi Országos Tagozatnak, valamint a Nemzetközi Testőr- és Biztonságszolgálati Szövetségnek.
Az elkövetkezendőkben a törvényjavaslat néhány fontos elemét szeretném röviden ismertetni. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenység polgári jogi viszony, a megbízási, illetve vállalkozási szerződések vonatkoznak rá, éppen ezért a felelősségi kérdéseket is alapvetően a polgári törvénykönyv rendezi, a vállalkozásformák közös vonása miatt kell közös jogszabályban rendezni.
Az üzletszerűen folytatott magánnyomozás, valamint a személy- és vagyonvédelem gazdasági szempontból vállalkozásnak tekintendő, az egyéni vállalkozás, illetve gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok keretei között valósul meg. Formakényszer bevezetése ezen a téren nem tűnt indokoltnak.
A javaslat kidolgozásánál, mint említettem, fontos szempont volt, hogy garantálja a vállalkozásszerű magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonbiztonsági szervezetek kriminális kockázatmentességét. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ezeknek a szervezeteknek a kriminális veszélyeztetettsége meglehetősen nagy. Ennek legfőbb oka a biztonsági munkára való felkészítettség több irányú konvertálhatósága, valamint a munkáknak az eredendően bizalmi jellege. Éppen ezért nagyon fontosak azok a törvényi garanciák, amelyek megakadályozzák a bűnözői csoportok megjelenését, pozíciószerzését ezekben a tevékenységi körökben.
A szakmai és morális kontrollt megjelenítő szakmai kamara komoly segítséget nyújthat ennek a célnak az eléréséhez. Éppen ezért a javaslat - a gazdasági kamarákról szóló törvényben biztosított lehetőséggel élve - az egyéni vállalkozásokat és a természetes személyt foglalkoztatottakat érintően a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói kamara létrehozásáról is rendelkezik.
A tevékenységek folytatásának előfeltétele változatlanul, ahogy eddig, a hatályos szabályok szerint is, a rendőrségi engedély. Feltétele még a szolgáltatási felelősségbiztosítási szerződés megléte, vagy a személy- és vagyonvédelmi, magánnyomozói biztosítóegyesületi tagság.
(16.00)
Igazolni kell azt is, hogy a kérelmező rendelkezik a folytatni kívánt tevékenységhez szükséges anyagi, infrastrukturális feltételekkel. A vállalkozások tevékenységét a javaslat szerint a rendőrség az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint ellenőrizhetné. A vállalkozói szféra hiedelmével ellentétben ez az ellenőrzés nem terjedne ki a szerződések tartalmának megismerésére, kizárólag a tevékenység folytatására feljogosító jogi előfeltételek meglétének kontrollálására.
A rendőrség a kérelemben szereplő, illetve a hatósági döntést igénylő adatokról vezetne nyilvántartást, és ezen adatok változását regisztrálná. A javaslat e részletei megfelelnek az adatvédelmi normáknak. Kriminálpolitikai szempontból is szükséges a foglalkozási összeférhetetlenségi szabályok fenntartása. Ezzel korlátozni kívánjuk a kapcsolati tőke hasznosításának lehetőségét, kiváltképp azt, hogy magánnyomozást folytatni szándékozók korábbi hivatali kapcsolataikat használhassák megbízásaik teljesítésére, és ennek érdekében a közhatalmi szervek által megismerhető adatokhoz jussanak.
A tapasztalatok szerint elsősorban a bűnüldöző szervek birtokában lévő operatív információk állnak a megrendelői igények középpontjában, ezek megismerése azonban büntetőeljárási érdeket sért. Egyébként a megbízás nem irányulhat olyan igényekre, amelyeket a jogszabályok a megbízó polgár számára is tiltanak, illetve amely jogosítványokat a jog a közhatalmi szerveknek tartja fenn. Ebből adódóan a személy- és vagyonvédők a szolgálat ellátása során azt tehetik meg, amit bármely polgár tehet a jogos védelmi, birtokvédelmi és végszükségi pozícióban. Hatósági jogosítványok tehát nem illetik meg őket. Nem tartjuk megengedhetőnek azt sem, hogy a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjai egyúttal magánnyomozást vagy személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó vállalkozások vezető tisztségviselői legyenek. A magánnyomozói, illetve a személy- és vagyonvédelmi szervezetekre szabott profilkényszer a specializálódásból eredő előnyökön túl a szolgáltatás függetlenségét és befolyásolástól való mentességét is segíti.
A törvényjavaslat ezért legfeljebb a szervezetek kétprofilúságát tenné lehetővé, azonban tiltaná minden más gazdasági tevékenység gyakorlását. Ugyanakkor a javaslat taxatíve felsorol egyes szolgáltatásokat, amelyek adhéziós jelleggel kapcsolódnak a szabályozni kívánt tevékenységi körökhöz, és amelyek engedélykötelessé tétele indokolatlan lenne. Lényeges személyi típusú garanciális elem az egyéni vállalkozókkal, a vállalkozás vezető tisztségviselőivel, a szolgáltatásokat személyesen végzőkkel vagy a szolgáltatásokat szervezőkkel, irányítókkal szemben támasztott követelményrendszer. Ezt egészíti ki, hogy meghatározott bűncselekmények miatti elítélés, továbbá háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény miatt folytatott eljárás a szolgáltatás gyakorlását kizárná.
Ehhez kapcsolódik, hogy a szolgáltatás valamennyi közreműködőjével szemben azonos követelményeket fogalmaztunk meg. A javaslat éppen ezért nemcsak a tevékenységet személyesen végző, illetve szervező egyéntől, hanem a szolgáltatás szervezésében, irányításában részt nem vevő egyéni vállalkozótól, illetve társaság vezető tisztségviselőitől is ugyanazokat a személyi feltételeket kívánja meg.
Garanciális elem a felügyeleti bírság jogintézményének bevezetése. Ezt az igazgatásrendészeti szankciót az indokolja, hogy sem a rendőrségi engedély bevonása, sem a jogsértővel szemben kiszabható szabálysértési bírság önmagában aligha jelent elegendő visszatartó erőt a jogsértésekkel szemben, a felügyeleti bírság azonban erre alkalmas lehet.
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységről szóló törvény végrehajtási szabályait belügyminiszteri rendelet tartalmazná. E rendelet többek között meghatározná az engedély és az igazolvány iránti kérelem kiadására, azok tartalmára, mellékleteire vonatkozó szabályokat, a kérelemhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak mértékét, az engedményes adatközlési kötelezettségére vonatkozó normákat és a személy- és vagyonőr jelzés használatával összefüggő rendelkezéseket.
A szabályozott tevékenységhez kapcsolódó képzési követelményeket előkészítés alatt álló miniszteri jogszabályok rendeznék. Különösen fontos, hogy az említett valamennyi jogszabály egyidőben jelenjen meg. A törvény alkalmazása ugyanis nélkülözhetetlenné teszi a képesítésre vonatkozó normák érvényesülését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat egy hosszabb ideje tartó jogalkotási munka végállomása. Beterjesztésével befejeződik a privát szféra személy- és vagyonvédelmének törvényi szabályozása. Ezek a normák egységbe foglalhatók a halőrök, vadőrök, erdészeti szakszemélyek, továbbá a fegyveres biztonsági őrök, a természetvédelmi őrök, a mezőőrök, illetve hegyőrök tevékenységének részben már megtörtént, illetve rövidesen sorra kerülő törvényi rendezésével. Mindezek célja a személy- és vagyonbiztonságot védelmező szervezetek integrált rendszerének kiépítése és az ezek munkáját meghatározó jogi környezet korszerűsítése. Biztos vagyok benne, hogy a jelen javaslat ezt a célt jól szolgálja.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a javaslat felhatalmazást ad a kormánynak a közületi szervek rendészeti tevékenységre vonatkozó joganyagának átfogó felülvizsgálatára. A nem közhatalmi szervezetek személy- és vagyonvédelmi tevékenységének jogi revíziója a rendészeti szervek tevékenységének újraszabályozásával zárulna le.
Mindezekre tekintettel kérem az előterjesztett törvényjavaslat megvitatását majd elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
