KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar választópolgároknak csaknem fele népszavazáson vett részt 1997. november 16-án. A közel 4 millió ember azzal a meggyőződéssel indult el otthonából szavazni, hogy akaratnyilvánítását, döntését az Országgyűlés fontosnak tartja egy, az ország jövőjét meghatározó igen fontos kérdésben. A választáson részt vevők természetesen meg voltak győződve arról, hogy az esemény az alkotmány és a törvények által szigorúan és pontosan szabályozott formában folyik, így annak érvényessége vitathatatlan lesz.
Sajnos az élet, a valóság megcáfolta ezt a jogos elvárást, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a demokratikus jogállamiság védelmében a felmerülő kételyeinket a megfelelő hatáskörrel rendelkező állami szerveknek tisztázni kell. Ha nem így történik, akkor a demokratikus intézményrendszer hitelessége, az abba vetett, a társadalom stabilitását jelentő bizalom sérül, ami súlyos kárt jelent az országnak, és a jövőben támadhatóvá teszi a nép döntését. Tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi kormánynak komoly politikai, különösen külpolitikai érdekei fűződnek ahhoz, hogy ez a népszavazás érvényes és eredményes legyen, amiért mindent megtesz. Avval is tisztában vagyok, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja által az Országos Választási Bizottsághoz eljuttatott, de figyelembe nem vett, és az Országos Választási Bizottság kihirdetett jogerős határozata után az Alkotmánybírósághoz benyújtott ellentmondásunk nem okoz különösebb örömet ezekben a körökben.
A döntés tehát az Alkotmánybíróság kezében van. Amennyiben az Alkotmánybíróság úgy határoz, hogy ez a népszavazás érvényes és eredményes, melynek feltétele a törvényi egyértelműség, úgy ezt mindenkinek el kell fogadnia és tiszteletben kell tartania; mi is ezt fogjuk tenni, annak ellenére, hogy ebben a kérdésben más a véleményünk. Ellenkező tartalmú döntés esetén viszont ezt kell tenni azoknak is, akik a népszavazást kezdeményezték. Csak ez a magatartás az, amely belpolitikai és külpolitikai vonatkozásban valódi tekintélyt biztosít hazánknak.
Felszólalásomnak indoka az előbb elmondottakon alapszik. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy az egyik nagy példányszámú napilapunk első oldalán olvashattam az egyik ellenzéki párt jogász vezetőjének személyemre vonatkozó nyilatkozatát, melyben mintegy megtiltja nekem azt, hogy felmerült aggályaimat törvényes úton tisztázzam.
(19.50)
Nem lepődtem volna meg, ha ez a kormánypártok részéről következik be, mert politikai szerepüknél fogva erre lett volna némi magyarázat. De minden parlamenti demokráciában az ellenzék egyben az alkotmány és a törvények betartásának a leghatározottabb garanciáját képezi, amelynek ez a pártelnöki nyilatkozat az ellenkezője.
Végezetül ismételten szeretném leszögezni, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja lépését nem pártpolitikai cél, hanem az egész ország és nemzet érdeke irányította, amikor a népszavazás törvényességi felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, és ebből a szempontból csak másodlagos kérdés, hogy érvényes vagy érvénytelen-e a népszavazás. Köszönöm figyelmüket.
