DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A külföldre utazásról szóló törvény tervezetét a külügyi bizottság 1997. november 18-i ülésén megtárgyalta. Véleménye egymástól két, jól elkülöníthető csokorba foglalható össze.
Kezdeném azzal, ami talán nem meglepő, nevezetesen pedig az, hogy a külügyi bizottság egyhangúlag általános vitára azért tartotta alkalmasnak ezt a törvénytervezetet, mert valóban általában biztosítja azt, hogy korszerűbbé váljon eme fontos emberi jog, az utazáshoz való emberi jog alkalmazásának feltételrendszere.
(10.00)
Azt hiszem, különösen hangsúlyoztuk, hogy ebből a szempontból figyelmet érdemel az, hogy az úgynevezett kivándorlás intézményét megszüntetnénk. Továbbá figyelemmel voltunk arra is e döntésünk meghozatalánál, hogy liberalizál, s ugyanakkor olyan új korlátokat vezet be - gondolunk itt a nagy köztartozások létezésének esetére bevezetendő tiltásra, amely szintén, azt hiszem, a közvélemény ilyen típusú jó fogadtatására is számíthat. Támogatta a bizottság azt is, hogy biztonságosabbá, ellenőrizhetőbbé tegyük magukat az okmányokat, s ezzel is kerüljünk közelebb az Európai Unióban elvárható normákhoz. Ugyanakkor egyetértettünk azzal is, hogy a ma kint lévő diplomata-útlevelek számát csökkentsük.
Vita alakult ki ugyanakkor a bizottságban, egészen pontosan az előterjesztő és a bizottság majd' egységes álláspontja között, azért mondom, mert három tételről szól ez a vita, kettőben az egységesség 100 százalékos volt, egyben pedig 50 százalék plusz 1 volt a többség.
Az első ilyen tétel, és a legnagyobb, előterjesztő-bizottság vitát kiváltott dolog az, amiről az emberi jogi bizottság előadója is szólt, nevezetesen pedig, hogy az évtizedek óta fennálló, országgyűlési képviselők számára biztosított rendszerben, amelyben a képviselők diplomata-útlevéllel utazhatnak, most e törvényjavaslat a diplomata-útlevelet elvonni javasolja. Több oknál fogva nem tudtunk egyetérteni, és ezen tapasztalataink a külügyi bizottság gyakran utazó, külföldi kapcsolatokat több módon is ápoló képviselőinek tarsolyában halmozódtak föl.
Így hadd mondjuk el ellenérvként, hogy az Európai Unió tagállamai közepette többféle gyakorlat van. Tehát egyet kiemelni azt hisszük, nem igazán szerencsés, és különösen nem szerencsés abban a helyzetben, amikor azt is pontosan tudjuk, hogy az Európai Unió tagállamainak belső szerkezete - lásd Schengen -, azon kívüli lét - lásd Magyarország - még mindig ebben a helyzetben van, vagy egyáltalán az a helyzet, amely Közép-Európára, Közép-Kelet- és Kelet-Európára, a benne való mozgásra vonatkozik, egyértelműen eltérő és más. Gondolunk itt arra, hogy képviselőink, mint ahogy az emberi jogi bizottság előadója is említette, igen számos szállal kötődnek az integrációs szervezetekhez az Európai Unióban, a NATO ilyen szervezeteihez, az EBESZ-ben, kötődnek természetesen regionális szerveződésekhez is, mint a közép-európai kezdeményezés, vagy az újonnan induló és ígéretes eurorégió szervezetegyüttese, de ugyanígy említhetnénk a bilaterális kapcsolatok építésében az Interparlamentáris Unió tagcsoportjait, amelyek igen intenzív tevékenységet folytatnak, különösen a szomszédos közép-európai országokkal építendő kapcsolat terén. Én azt gondolom, hogy ez a történet is azt igazolja, hogy jobb, ha e térségben, tekintettel a körülményekre, a diplomata-útlevelet fönntartjuk.
10 igennel és 8 ellenvetéssel, 1 tartózkodással e diplomata-útlevél megőrzését javasolja bizottságunk a házastársakra és az egy háztartásban élő gyermekekre is. Teljes egyhangúsággal javasoljuk majd módosító indítványunkban azt, hogy ezeket az útleveleket ne az úgynevezett felvesz-lead rendszerben őrizzék a képviselők. Úgy érezzük, felnőttek ahhoz, hogy - ahogy eddigi gyakorlat mutatja - maguknál tartsák ezeket az útleveleket.
Tehát még egyszer: ezekkel a vitatott pontokkal az általános vitára a bizottság alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
