KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mindjárt megelőlegezésként hadd kezdjem azzal, amivel a szocialista képviselőtársam befejezte mondandóját. A Fidesz képviselői a gazdasági bizottságban azért nem vettek részt ennek a törvénynek a tárgyalásán, mert nem akartunk az ügy fontossága miatt a törvény ellen szavazni - és ezért inkább kimentünk, és nem mentünk be -, de szerintünk ez a törvény nem alkalmas a tárgyalásra.
A helyzet az, hogy sok rossz törvényt terjesztett be a Horn-kormány a parlament elé - ez benne van az első tízben. (Tulok András: Ez nem igaz!) Nemcsak azért, mert ahhoz képest, hogy a fogyasztóvédelem ügye milyen fontos kérdés egy piacgazdaságban, nem sikerült jól ez a törvény; hanem azért is, mert - túl azon, hogy később, az általam elmondottak szerint, koncepcionális, súlyos tévedések vannak ebben a törvényben, és nem lehet egyetérteni a törvény jelentős megfogalmazásaival és vonalával - olyan nonszensz, képtelen dolgok is benne maradtak a törvényben, amik egyszeri átolvasás után is kihúzhatók a törvényből.
Tehát nem tudom, mit csináltak a törvény-előkészítők és az Igazságügyi Minisztérium akkor, amikor ellenőrizték ezt a törvényt mint jogi szöveget, de nem sikerült belőle kihúzni néhány olyan nonszensz mondatot, amely szerintem nem méltó a Házhoz és egy törvényjavaslathoz.
Előzetesen néhány ilyen példát hadd mondjak. A 6. § (1) bekezdésének i) pontja egy olyan fogalmat használ, ami Magyarországon nincs ma már. Hiszen van hatósági ár, és van szabad ár Magyarországon, de egyébként kötelezően megállapított ár nincsen Magyarországon. Nem értem, ez miért nem tűnt fel valakinek, hogy ez a kategória nem létezik, ezért ebben a szövegben nincs helye.
A 15. §-ban egy egyszerű középiskolai dolgozat szintű nonszensz állítás van, nevezetesen a csomagolásról szól ez a paragrafus. Azt mondja a paragrafus, hogy egyrészt úgy kell csomagolni az árut, hogy a csomagolás óvja az áru minőségét. Másrészt úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás ne befolyásolja hátrányosan az áru minőségét. Nyilvánvaló, ez képtelenség. Ha valami óvja az áru minőségét, az nem befolyásolja hátrányosan az áru minőségét; vagy ha valami hátrányosan befolyásolja, az nem óvja. Nem értem, ezek a mondatok hogyan maradhattak bent egy egyébként fontos jogszabályban.
A jogszabály 16. §-ában olyan mondat maradt bent, amely képtelenséget takar. Nevezetesen azt mondja a 16. § (1) bekezdése, hogy a fogyasztó akkor is fordulhat a fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelelően problémáival a gyártóhoz, ha a gyártó nem ismert. Azt hamar be lehet látni, ha nem ismerjük a gyártót, akkor nehéz hozzá fordulni. Mondjuk, ez a szabályozás inkább arra kellene hogy kitérjen, hogy a problémákkal akkor is lehet a forgalmazóhoz fordulni, ha egyébként a gyártó nem ismert. A gyártóhoz, ha nem ismerjük, nehéz fordulni - szerintem ezt könnyű belátni.
Egyébként a 45. §-ban hasonló képtelenség található. A 45. §-ban, ott, ahol az érdekképviseleti szervezetek jogai vannak felsorolva, az (1) bekezdés d) és e) pontja szó szerint megegyezik, betű szerint ugyanaz a fél mondat van. Mind a kettő azt mondja, hogy a társadalmi szervezet jogszabály-módosítást kezdeményezhet a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében - ezt mondja a d) pont, és ezt mondja az e) pont is. Biztos, hogy ez fontos, de szerintem ismétléssel nem kell ráerősíteni erre a jogosítványra. Az egyiket ki kell húzni. Szerintem ezt az Igazságügyi Minisztériumban, ha átolvassák a javaslatot, észre kell volna venni, és azt kell mondani, itt valami félreértés van.
Az 54. §-ban pedig ott, ahol a reklámszabályozás van, az egész egyszerűen megint a gyakorlati életnek ellentmondó mondat, nevezetesen, hogy tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerült valamennyi költséget. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy olyan fél mondat egy egyébként másra irányuló reklámban, hogy egyébként áruvásárlási hitelszerződés is köthető, vagy lehet részletre kapni. Hanem muszáj hozzátenni minden olyan feltételt, amely egyébként jogos, ha erről a konkrét ügyről van szó. De ha valaki elolvassa a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénynek ezt a helyét, akkor világos, hogy ez egy életidegen megfogalmazás.
De ezek csak néhány szemelvény azokból a pontokból, amelyeket egyszerű átolvasással is ki lehetett volna küszöbölni, amelyek nem érintik a tartalmi kérdéseket. Az a problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy itt nagyon komoly tartalmi problémák és koncepcionális zavarok vannak. Ezért mondom azt, hogy ez nemcsak ilyen egyszerű bakikat tartalmaz, hanem nem jó jogszabály.
Az teljesen világos, hogy a piacgazdaságban a fogyasztóvédelem nagyon fontos ügy. Az is világos, hogy Magyarországon nem áll jól a fogyasztóvédelem. Mindenki olvassa azokat az eseteket, amikor nyilvánvalóan a fogyasztók megkárosítása folyik - benzinhamisítás, borhamisítás, telefon-túlszámlázások, pénzhamisítás. Ezek mind olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy komoly zavarok vannak, nehéz a fogyasztóknak a jogait érvényesíteni, akadozva megy ez a folyamat, és éppen ezért szükséges egy fogyasztóvédelmi törvény.
Ugyanakkor az is világos, hogy a modern piacgazdaságokban a fogyasztóvédelemnek két szintje működik, egy társadalmi és egy kormányzati. A társadalmi fogyasztóvédelem érthető módon Magyarországon gyenge. Ellenben az állami fogyasztóvédelem is hallatlan gyenge; például azért, mert ennek a kormánynak egész egyszerűen nincsen fogyasztóvédelmi politikája, és anélkül elég nehézkes a fogyasztóvédelem célkitűzéseit érvényesíteni.
Ehhez kapcsolódóan sajnos minőségpolitikája és minőségbiztosítás-politikája sincs ennek a kormánynak. Ezért nem is lehet azon csodálkozni, hogy nem sikerült egy koherens törvényjavaslatot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban letenni az asztalra.
Van még egy magyar sajátosság, ami nagyon nehézzé teszi a fogyasztóvédelmet. Világos, hogy ott, ahol a feketegazdaság, a számla nélküli kereskedelem ilyen mértékű, mint Magyarországon, ott a gazdaságnak ebben a részében eleve reménytelen a fogyasztóvédelem, hiszen ott, ahol sem a termék forgalmazója, sem a termék előállítója nem ismert, illegális, megkerüli az adóztatást; mindenki, aki a feketepiacon vásárol, annak a tudatában kell hogy vásároljon, hogy ott a jogait nem érvényesítheti. Tehát ha, mondjuk, egy minőségileg nem bevizsgált orosz hajszárítót vesz, akkor könnyen meglehet, hogy agyonüti az áram, mert nem felel meg a magyar szabványoknak, de ennek a rizikója az övé. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy sajnos olyan országban élünk, ahol eleve le kell mondani a fogyasztóvédelem egy jelentős részéről, és ez a feketegazdaság elleni küzdelem részévé teszi bizonyos értelemben a fogyasztóvédelem érdekei érvényesítését.
Az is világos, hogy a jogszabályi környezete a fogyasztóvédelemnek elavult Magyarországon. Mintegy 54 különböző jogszabályhelyen foglalkozik a jelenlegi hatályos jogszabály a fogyasztóvédelmi kérdésekkel. A belkereskedelmi törvény, amely az egyik legfontosabb ezek közül, '78-as. Nem lehet elvárni egy '78-as törvénytől, amely még a tervgazdasági időben született, hogy képes legyen a modern piacgazdaságban a fogyasztóvédelemre.
De ezen túlmenően a legnagyobb probléma az, hogy egy jó fogyasztóvédelmi törvényt nem lehet úgy megcsinálni, hogy nem tisztázza a törvényalkotó, mi a stratégiája ezzel a kérdéssel kapcsolatban. S ha valaki végigolvassa ezt a törvényt, akkor látszik, hogy itt különböző koncepcionális elemek keverednek egymással, s nem sikerült ebben rendet tenni. Ezért ez a fogyasztóvédelmi törvény nem hoz egy működőképes rendszert a fogyasztóvédelem kérdésében.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezután nézzük magát a törvényt! Az I. fejezet a definíciók és a törvény hatáskörének kijelölésével még csak rendben lenne. Bár itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy érthetetlen módon kimaradt a 2. §-ból, a közüzemi szolgáltatások definíciójából a tömegközlekedés, ami nem egészen érthető. Lehet, hogy az illetékes tárca az egyeztetésen elfelejtett részt venni; de fel kellett volna, hogy tűnjön valakinek. A tömegközlekedés abszolút közüzemi szolgáltatás, még a törvényi definíciók szerint is. De az I. fejezet nagyjából rendben van.
Az igazi koncepcionális probléma és zavar a II., a III. és a IV. fejezetben található. Ezek ugyanis olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, és az a céljuk ezeknek a fejezeteknek, hogy leírjanak olyan fogyasztói vagyoni érdekek védelmére vonatkozó szabályokat, általános rendelkezéseket, a fogyasztási kölcsön bizonyos szabályozását, a tájékoztatási célokat és feladatokat, amelyeket a gyártóknak, a forgalmazóknak kell megvalósítaniuk. A címkézést megfogalmazza ez a törvény és megpróbálja leírni, a használati és kezelési útmutatót, a megfelelőséget, az ár feltüntetését, sok fontos részkérdést.
De ha figyelmesen végigolvassuk a II., a III., a IV. fejezetet, akkor azt kell észrevenni, hogy ezek különböző jogszabályokból, meg más helyeken már szabályozott kérdésekből emelnek ide be - meglehetősen ötletszerűen - elemeket, egyáltalán nem teljeskörűen - nem teljeskörűen, és éppen ezért zavarba ejtően. Hiszen ha valaki a fogyasztóvédelmi törvénnyel kapcsolatban azt gondolja, hogy elolvasom a törvényt, és megtudom, hogy áll a fogyasztóvédelem Magyarországon, akkor tévedni fog. Majd minden paragrafus végén szerepel az a kitétel, hogy egyébként az adott kérdést más törvényhely majd részletesen szabályozza.
(11.30)
Ilyen például a címkézés, az ár, a tájékoztatás, a megfelelőség, a csomagolás, ami mind azt mutatja, hogy az előterjesztés bevallottan nem teljességre törekszik. Akkor pedig nem érthető az, hogy miért is kell összeollózni a II., III., IV. fejezetben azokat a szabályokat, amelyek ráadásul bevallottan nem fognak eligazítani ebben a kérdésben sem fogyasztókat, sem termelőket, sem forgalmazókat. Lehetne ezt részletesen boncolgatni: a fogyasztási kölcsön szemmel láthatólag még az egyik legteljesebb körűen szabályozott kérdés, de abban is teljesen életszerűtlen és a gyakorlati életben nem létrejöhető eseteket tárgyal.
A IV. fejezetben a fogyasztók tájékoztatására szolgáló paragrafusok tényleg a '78-as belkertörvényből vannak úgy átvéve, hogy bizonyos részek ott nem érthető módon teljesen ki vannak hagyva, éppen ezért nem is teljes körű ez a tárgyalás; ugyanakkor például ezek a kérdések más törvényi helyeken szabályozott, fogyasztóvédelmi szempontból nagyon fontos kérdéseket nem vesznek ide át. Nem lehet megérteni, miért nem teszik ezt, ha már vették a fáradságot, és, mondjuk, az árat vagy a csomagolást átvették a belkertörvényből, a Ptk.-ból részben a fogyasztási kölcsönt - akkor például egy szó nincs a szavatosságról, miért nincs a garanciáról, bár belefért volna abba is.
Azt gondolom, hogy ez a II., III., IV. fejezet nem alkalmas arra, ami a törvényalkotó szándéka. Ebből nem lehet eligazodni arra vonatkozólag, hogy a gyártóknak, a forgalmazóknak, a termelőknek mik a feladatai az egyes részkérdésekben, melyek a pontos előírások; nem is teljes körű ez a törvény ezekben a kérdésekben - bevallottan nem teljes körű -, éppen ezért azt is mondhatnám, hogy ehelyett egy másik törvényt és más jogszabályokat kell majd csinálni, meglehetősen nagy számban.
Azonban hadd mondjam el, hogy a mi álláspontunk szerint mi a legfontosabb koncepcionális probléma ezekben az esetekben, hisz ez az egész törvényen végighúzódik. A helyzet az, hogy a mi megítélésünk szerint a fogyasztó a forgalmazóval áll szemben és nem a gyártóval. Éppen ezért, ha valamilyen minőségi, fogyasztóvédelmi problémája van, akkor a gyártó helyett a forgalmazót kell teljes körű felelősséggel felruházva megtenni a fogyasztóval szemben, és minden ilyen esetben nem a gyártókat kell a törvénybe belevenni, hanem a forgalmazókat. A gyártók csak akkor vehetők elő, ha egyébként az adott termék közvetlen kárt okoz a fogyasztónak, de ez viszont termékfelelősségi körbe tartozó kérdés, amit a termékfelelősségi törvény szabályoz.
Tehát nem értünk azzal egyet, hogy a fogyasztók részben hol a forgalmazók, hol a termelők ellen léphetnek fel. Ez nem helyes, ugyanis csak zavarokat okoz. Egyébként is a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyesebb, ha a fogyasztókat a forgalmazókkal állítjuk szembe, hiszen engem sem az érdekel, hogy ki gyártotta a rossz villanytűzhelyet, hanem az, hogy visszacseréljék nekem a forgalmazók. Nem az érdekel senkit sem, hogy mi a márkaneve a rossz hajszárítónak, hanem az, hogy érvényesíteni tudjam a forgalmazónál a csereigényemet vagy az ottani minőségi kifogásaimat. Ezt át kellene változtatni ezen a törvényen, különben nem fog működni a fogyasztóvédelem rendszere.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném részletesen elemezni a békéltető testület működésének a nehézségeit. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez egy olyan kísérlet, ami sehol máshol a világon nincs, a békéltető testületre nemzetközi tapasztalat nincs sehol, ott, ahol a fogyasztóvédelem fontos és régóta fontos kérdés a piacgazdaságokban. A szándék nemes, de ebben a formában a békéltető testületek működése nem jelent megoldást a fogyasztóvédelem problémáira.
Szeretnék még néhány szót szólni néhány súlyos szakmai hibáról. A VII. fejezetben talán meg kellett volna nevezni azt a minisztert, aki a fogyasztóvédelmi ügyekben a törvény által megnevezett, valahol legalább egyszer hivatkozni kellett volna rá. Vélhetően ez az ipari és kereskedelmi miniszter, de lehet, mondjuk, az igazságügy-miniszter is vagy más. Ilyen hiányosságokat nem tartalmazhat egy előterjesztés.
Hasonlóképpen, azt gondolom, a 42. §-ban, ott, ahol pont a főfelügyelőség feladatait határozzuk meg, elő kellett volna írni, hogy az általános szerződési feltételeket véleményezi a felügyelőség és ellenjegyzi, nem csak önmagában bírálatot mond róluk.
Nagyon súlyos szakmai hiba az, hogy a 47. §-ban az egyes kérdésekben indított eljárásoknál azt mondja a törvény, hogy a szakhatóságoknak engedélyezni kell a vizsgálatot. Ez képtelenség, ez olyan hatásköri megosztást eredményez, ami működésképtelenné teheti a szakhatóságok és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkáját. Éppen ezért ezt a hibát ki kell törölni, és azt kell mondani, hogy csak értesítés szükséges.
Összességében, elnök úr, tisztelt Ház, ez a törvény ebben a formában nem lesz működőképes, azt hiszem. Nagyon sokat kell tenni, és remélem, megvan a készség a kormánypárti oldalon abban, hogy nagyon sok munkával ezt a törvényt megpróbáljuk működőképessé tenni. Ehhez a Fidesz-frakció nevében a szakmai és politikai segítségünket felajánljuk.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
