DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények tárgyalása most már rendszeresen kapcsolódik a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását megelőző időszakhoz, amit tulajdonképpen nem is lehet kifogásolni, hiszen valamennyi adótörvény a költségvetés bevételi oldalának a támasza.
Tulajdonképpen egyetérthetnénk azzal is, hogy az idővel való racionális gazdálkodás érdekében bizonyos egyszerűsítések és összevonások alkalmazandók ezen törvények tárgyalásánál. De úgy érzem, hogy nem helyeselhető az a gyakorlat, hogy egyszerre hét különböző adótörvény-javaslat expozéja hangzik el, ugyanis kiválóan alkalmas ez a fajta előterjesztés arra, hogy az egyes adótörvények között a különbözőséget, a meglévő különbözőséget össze lehessen mosni, össze lehessen keverni a különböző javaslatok előírásait. Tehát a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről szeretnénk kérni, hogy azért mutatkozzék meg valamifajta tagozódás az előterjesztés során is, mert az, hogy egy önálló expozéban mondja el a minisztérium képviselője hét különböző adótörvény előterjesztését, álláspontunk szerint nem kívánatos követendő gyakorlat.
A most tárgyalt törvényjavaslat önmagában három törvényt módosít, három törvénynek a módosítását célozza meg, és tulajdonképpen érthető az összefüggés a három törvény között, mert valóban, mint ahogy előttem szóló képviselőtársam is utalt rá, az önkormányzatok teljes vagy részbeni adóbevételét képező törvényekről van szó.
Nézzük először az illetékekről szóló törvényjavaslatot! Helyeselni lehet, hogy megjelent a kedvezményezetti körben a magánnyugdíjpénztár, illetve a magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett befektetések, arra az esetre, hogyha az örökös nem kívánja az ott felgyülemlett megtakarítást készpénzben felvenni, hanem ez a továbbiakban is a magánnyugdíjpénztárban elhelyezett vagyonrész lesz.
(11.50)
Tehát ilyen esetben egyetértünk azzal a törvényjavaslatban szereplő kedvezménnyel, hogy nem képezi az öröklési illeték tárgyát a magánnyugdíjpénztáraknál elhelyezett, felhalmozott összeg. Ugyanakkor szeretnénk javasolni a kormánynak, hogy indokolt volna ennek a kedvezményezetti körnek a kiterjesztése a további önkéntes pénztárakra, ahol valóban a befizetések hasonló jellegű megtakarítási céllal történnek, és ugyanezzel a feltétellel, hogy amennyiben az ott elhelyezett pénzt az örökös nem váltja ki, nem veszi magához, ugyanúgy mentesülhessenek az öröklési illeték alól.
Az illetékek vonatkozásában azok a kedvezmények, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek, tulajdonképpen bírják egyetértésünket. Itt egyetlen egy dologra szeretnék utalni, a 9. § nagyon szűk rendelkezésére, amelyik az illetéktörvény mellékletét módosítaná, és itt több okirati illetéknek a felemelésére kerül sor.
Részben indokolt az, hogy mondjuk egy magyar állampolgársági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás illetékét 1000 forintra emeljék, ugyanilyen indokolt álláspontunk szerint az, hogy a külföldiek ingatlanszerzésével kapcsolatban 10 ezer forintos illeték kerüljön megállapításra.
Ugyanakkor két olyan tétel van, amelynél az okirati illeték emelését nem tartjuk indokoltnak és méltányosnak. Az egyik a névváltoztatás illetéke. Ha a Pénzügyminisztériumban utánanéznek, nem hiszem, hogy ez egy olyan gyakori esemény ma Magyarországon, ami miatt érdemes volna okirati illetéket emelni, illetve hogy ez az emelés számottevő bevételt jelentene majd a költségvetésnek. Ugyanez vonatkozik az adó- és értékbizonyítványok kiállítására vonatkozó okirat illetékére. Álláspontunk szerint teljes egészében elegendő a korábban meghatározott 1000 forintos illeték. Egyrészt azért, mert ha belegondolunk, az adó- és értékbizonyítvány, tulajdonképpen egy majdnem felesleges okirat, ugyanis ezt be kell szerezni, de a továbbiakban ennek semmi hatálya nincs, mert az illetékhivatal külön értékbecslés alapján fogja majd a forgalmi illetéket megállapítani. Tehát egyrészt kötelezzük a polgárokat arra, hogy ilyen okiratot szerezzenek be, nyújtsák be a szerződéssel együtt az ingatlan értékét bizonyító okiratot, ugyanakkor a továbbiakban ennek a joghatálya erősen kétséges.
A helyi adókról szóló törvény módosításával kapcsolatban csak támogatni lehet az olyan elképzelést és az adók letisztítására irányuló szándékot, amikor az anyagköltség kikerül az iparűzési adó adóalapjából. Itt egyetlen egy kérdés van csupán, hogy az a százalékos kulcsemelés, ami ezzel együtt a másik oldalon megjelenik, mit fog majd végül eredményezni, mert azt hiszem, azzal mindenki tisztában van, hogy az elkövetkezendőkben egyes termékek anyaghányada lényegesen meg fog nőni.
Ugyancsak a helyi adók vonatkozásában szeretném még jelezni azt, hogy tulajdonképpen a törvény eredeti célja az, hogy az önkormányzatoknak biztosítson egy olyan bevételi lehetőséget, amit a központi adókból nem tud elérni. De amikor a törvény meghatározza azt, hogy milyen jellegű helyi adók vethetők ki, akkor tulajdonképpen köti is az önkormányzatok kezét e tekintetben. Én úgy érzem, hogy a helyes adópolitika az lenne, ha növekedne a helyben beszedett és helyben maradó adók mértéke, szemben a központi adókkal.
Itt volna tulajdonképpen egy javaslatunk, amit megfontolásra szeretnénk ajánlani az adótörvény vonatkozásában. Aki a fővárosban és a nagyobb városokban él, tudja, hogy az ebtartók milyen kellemetlenséget tudnak okozni az egész lakosságnak, és több önkormányzat jelzi, hogy egyetlen egy probléma van a helyi adók kivetése tekintetében: az ebadót nem tudják bevezetni, miután erre a törvény felsorolása nem ad számukra lehetőséget.
A harmadik törvényjavaslat a gépjárműveket, illetve a gépjárműadót érinti. Szeretném jelezni, hogy egyetértünk a környezetszennyezés tekintetében a kisebb szennyezést produkáló gépjárművek adókedvezményével. Ugyanakkor nem tartjuk helyes megoldásnak azt, hogy a gázüzemű autók tekintetében csak kizárólag a gázüzemmel működő autók kapnák meg ezt a kedvezményt, ugyanis ez teljesen életszerűtlen. Addig, amíg ilyen különbségek vannak a cseppfolyós és a folyékony üzemanyag árai között, addig teljesen természetes az, ha valaki ezt az átalakíttatást vállalta, és a plusz költségeket kifizette, akkor nem fogja az autóját az egyébként drágább üzemanyaggal üzemeltetni. Tehát itt szeretnénk olyan módosító javaslatot előterjeszteni, hogy a gázüzemre átalakított autók kapják meg ezt az adókedvezményt, ugyanis ezek majdnem teljes egészében a környezetbarát cseppfolyós gázüzemanyaggal közlekednek.
Ugyancsak egyetértünk a törvényjavaslat azon rendelkezésével, amelyik az önkormányzatokat hozza részben kedvezőbb helyzetbe, illetve talán mondhatnánk úgy, hogy a mulasztásukat igyekszik pótolni, amikor arról rendelkezik, hogy ha az adott évre vonatkozóan nem állapítják meg a törvényi minimumnál magasabb adómértéket, akkor nem a törvényi minimumot, hanem az előző évben megállapított adómértéket kell alkalmazni. Valószínű, hogy több feledékeny vagy éppen az adott év eleji kezdési időszakban több munkával ellátott önkormányzat terheit csökkenti, illetve olyanfajta biztonságot ad, hogy nem kell nekik azzal számolni, hogy ha nincs még kész az adott évre vonatkozó helyi rendeletük, akkor csak a törvényben foglalt minimumot vethetik ki.
Mindezeket egybevetve az itt előterjesztett három törvényjavaslat többnyire kimozdulást mutat a korábbi adótörvények logikájából, és tartalmaz több olyan kedvezményt, amivel egyet lehet érteni, és ezeknek a kedvezményeknek a körét, ahol ez teljes mértékig indokolt az általam elmondott esetekben, szeretnénk tovább bővíteni, és ehhez módosító indítványokat kívánunk előterjeszteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
