DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nekem nagyon tetszett Pusztai képviselő asszony előadása, látszott rajta, mint magam is, elmélyülten tanulmányozta a törvényt. Így jártam én is: amikor elolvastam egyszer-kétszer, többször, rengeteg problémával találkoztam, aztán amikor még egyszer elolvastam rájöttem, hogy ezek a problémák benne vannak a törvényben.
(22.50)
Ugyanezt tudnám mondani a várólistával kapcsolatban: a 7. § tartalmazza, amit tetszett javasolni, hogy megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz a betegnek joga van; a 9. § pedig azt, amit a folytatásban tetszett javasolni, hogy várólistára kell helyezni, ha nem részesíthető a legrövidebb időn belül ellátásban, ám amennyiben az adott ellátás más egészségügyi szolgáltatónál biztosítható, a beteg választhat, hogy elfogadja-e vagy a várólistát választja - ez ugyanaz, mint amit a képviselő asszony javasolt.
A betegjogokról:
Ez egy érdekes probléma, mert a törvény általános, és általában mindenkire alkalmazhatónak kell lennie, az emberbe pedig belebújik a kisördög, és mindig a legcsavarosabb, legkülönösebb dolgokat veszi elő, amire ez nem alkalmazható, ami, mondjuk, a 10 millió magyarból elő fog fordulni évente egyszer-kétszer vagy háromszor. Elhiszem, hogy ez hibája a törvénynek, de én nagyon elégedett leszek, ha a maradék 9 999 997-re alkalmazható lesz, akkor ez már egy jó törvény. Ugyanis mindig fordítva ülünk azon a bizonyos éjjeli edényen, amikor a betegjogokról beszélgetünk: egyszerűen el kell ismerni, hogy a beteg is ember és emberi jogai vannak. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet a beteg önrendelkezési jogát megvonni, nincsen senkinek semmi jogalapja, hogy ezt bárki átvegye helyette - még a mindenre felkent orvosnak sem.
Amellett itt van a rokonok és hozzátartozók kérdése: nem értem, hogy egyszer az a baj, hogy a törvény a rokonokra ruházza, jogokat ad a rokonoknak a beteggel kapcsolatban, a következő pedig nem emlékezik meg a hozzátartozókról - nem tudom én ezt követni. Az egészből azt látom ki, hogy a betegjogi része ennek a törvénynek igenis a talpára állítja az egész mostani rendszerünket, egy olyan egészségügyi rendszert alkot, ahol nem az orvos a középpont, hanem a beteg; és az orvosnak is és mindenkinek, aki vele kapcsolatba kerül, a beteghez kell elsősorban alkalmazkodni, és nem fordítva (Dr. Pusztai Erzsébet nevet.), és az orvosnak nem kell gondolkodni a beteg helyett - és ez nem nevetséges! -, hanem segítenie kell a beteg problémájának a megoldásában, a beteg meg felvilágosítva, tiszta tudattal eldönti, hogy mi a szándéka a saját testével és egészségével - joga van hozzá.
